A lábam alól újabb morajlás hallatszott, ami a bensőmben visszhangozva terjedt tovább. A táj dermedten várt. Vártam én is. (…)
A tó látványa a déli part valamely magaslatáról különösen megragadó, főleg a délelőtti órákban, napsütéses, tiszta időben. Ott hullámzik a világoszöldes víztükör, mögötte pedig kékes árnyalatban sorakoznak az északi part hegyei és a bazaltvulkánok, de csodálatos képződmény a Tihanyi-félsziget is, amely olyan mélyen benyúlik a tóba, hogy majdnem kettévágja. (…)
Munkáim a gondolatiság és vizualitás mentén kérdeznek rá saját és a néző pozíciójára, teszik ezt úgy, hogy a kérdésfelvetéssel egyidejűleg állítanak is. Állításuk pedig saját megtestesülésükkel és konnotációival is azonos, így felmutatnak és leképeznek egyszerre. (…)
A szívem a legmeggyötörtebb ország, írta Guiseppe Ungaretti, a költő San Martino del Carso közelében, a Karszt-fennsík talajába vájt gödörben, amikor a közelből szomorú, megrendítő énekhangot sodort felé az éjszakai szellő. Ungaretti félbehagyta a verset, ölébe ejtette a füzetét. A borongós dalt a dédapám énekelte, vagy valaki másnak a dédapja. Akárki is volt, szívét-lelkét beleadta, mintha nem is facsarta volna az orrát a temetetlen halottak rettenetes, megszokhatatlan bűze. (…)
A Kezeink képciklus majdhogynem fekete-fehér világának időtlenséget, csöndet, elmélyülést, meditatív állapotot kiváltó hatása már önmagában is erősíti mondanivalómat. Redukált színhasználatukkal maguk a freskók is ebbe az irányba vittek, emellett sok fotót is készítek, főleg emberekről, többnyire fekete-fehérben. Fontos azonban észrevenni – a festmények hangulatát, jelentését szinte a motívummal azonos erővel alakító – rejtett színességet. (…)
A Belső-tó nem zöld, nem kék. / Egy semleges színű ajtó. Barnás- / szürke. Semmi különleges. Nádas, / tágas ég határolja. Belépsz, eltűnsz. (…)
A GARTEN, a Resident Art Budapest egészen 2020. augusztus 22-ig tartó rendezvénye a Balaton északi partján, Lovason és Csopakon, összesen három helyszínen építette ki bázisát. (…)
A Teremtő nem tud úszni. / Hogy kiteljesítse magát, alkotta meg a vizet, / az éjt, s beléjük vetette az embert, ússzon! / Kórusban fröcsköljék rá a trágárságokat. / A káromlás kánona lent mollban, / fent dúrban hallatszik. (…)
Hörren a garázsjárat, Hörmen kapura lövell hétköznap- / gázt. Kapaszkodik a kétfelé néző önkormányzati ügy- / intéző: sajátos lány, kancsalodó léttudat. Szemez. Velem? / Mert tíz óra van, és jövőre és minden évben lesz tíz óra, / utolsó járat? Így volt, és így lesz. Augusztus huszadika / után a végső lány. (…)
A Kék kápolnából jövet, félúton, Bogláron, a domboldalból visszatekintve a szőke herceget kívántam látni még, ahogy egy széken ül szótlan mozdulatlanságban, akkurátusan, a templomkert vadgesztenyefájának szórt árnyékot adó lombjai alá helyezett puritán ülőalkalmatosságán. Látszólag sem a bamba vagy agresszív tekintet, sem a kertben kószálók közömbössége nem ingerelte. Szfinx meredt a tó fölötti ég végtelenjébe. (…)
A képek a balatonaligai magasparton készültek ennek az évnek a folyamán. A szöveg hozzá Váli Dezső festőművész blogjából írt, úgynevezett válimák, melyeket lelkigyakorlatként írok már több mint egy éve. Mert nem a szerző a fontos, hanem a szereztetés. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
