Királylány: Szia, hogy vagy? Most jöttem haza Szegedről. Ha eltűnök, akkor a netem xart be, most se akart tölteni. Királyfi: Értem! Oké, én sem maradok sokáig, az egerem 30%-os, de a másik két elememet bevágtam a töltőbe 🙂 Egyébként az én netem is meghalt nem sokkal ezelőtt. (…)
Az ázott somogyi dombokról, / mint választás után a plakátok, / úgy lógnak a hótakaró mocskos cafatjai. / Az Isten dárdaként hajította közénk a szőlőkarósorokat. (…)
Ahogy egy új ezredév sem / indulhat tiszta lappal, úgy én sem / felejthetem a tévedéseket, amik miatt / most itt és így jó. Jelentéktelen pontosságokkal / kompenzáltam a súlyos késéseket. Te inkább / váratsz, azt mondod. (…)
Karl Ptolemos a vakító márványpadlóra eresztette bőröndjét és szétnézett az aulában. „Nem lesz könnyű a feladatra koncentrálni.” Sosem tudhatjuk, hogy a pillanatnyi hangulatok hogyan, milyen ingerek keverékeként állnak össze bennünk, és hogy a mindennapok felszíne alatt indázó érzések hogyan terelgetik életünket afelé, amit utólag majd sorsnak fogunk mondani, de a súly hívőin, az életet minden körülmények közepette megnehezíteni kész filozófusokon kívül ennek mikéntjét emberfia nem is szokta firtatni. (…)
A kád peremén egyensúlyozok mezítláb, a lábujjaimmal próbálok kapaszkodni, ami persze lehetetlen. Létrám nincs, soha az életben nem volt még saját létrám, miért is lett volna. Az ilyen holmik csak úgy vannak a fészerekben, garázsokban, valahonnan odakerülnek, de lehet, hogy… Continue Reading →
Tisztelt Szerkesztőség! Múlt havi számukkal kapcsolatban közlök észrevételt. Tévesen jelent meg a „Kopók Nyomában” című bűnmegelőzési rovatukban, hogy ismeretlen tettesek tulajdonították el a Kálvária Köveit. A köveket Én tudom, ki lopta el. Hárman loptuk el a Kálvária köveit, a Fecó, Cecelégy, és Jómagam. (…)
Ami a napi rohanásban kell, az mind fölösleges. Ezen a résen át / látni: költészet. Emlékszel, Tamás? Egy pázmándi délutánon / arról beszélgettünk, hogy a horoszkóp köre tágra nyílt szem. / Középpontja a megszületett lélek; ezen a lyukon át lát a kozmosz. (…)
Gyász: 2015. augusztus 7-én én elhunyt Prágai Tamás, lapunk főszerkesztője.
Egy lakat feltöretett, / egy pecsét feltöretett, / nem vettük észre, mikor — / egy vasláda pántjai pattantanak, / a fejünk fölött átsuhant az angyal (…)
A romantikát a gyertyafény szolgáltatta, áram nem volt, pedig villanykörte lógott a mennyezetről és konnektor, vagy inkább konnektor helyét is látni lehetett a falon. Biztos áramszünet van, szólt Karcsi, rendbe jön ez, ha nem, megszerelem, levegőzni és munkálkodni jöttünk. Joli sóhajtva tette el a könyveit, és eszébe jutott, Karcsi eddig még egy villanykörtét sem cserélt ki otthon. (…)
E lapszámunk kiemelt témája eredetileg a buhera, amely szükség és életfilozófia egyszerre, ám a két dolog között semmiféle logikai kapcsolat nincs… 2015/1-es számunknak ugyanakkor tragikus aktualitást ad, hogy 2015. augusztus 7-én én elhunyt Prágai Tamás, lapunk főszerkesztője. Összeállításunkban rá is emlékezünk.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
