Párizsról nem lehet írni. Túlságosan sokszínű, bonyolult és mély azon érzések és érzelmek csoportja, amelyeket a város látogatása során átél, megtapasztal az oda utazó. Aki egyszer megfordult Párizsban, az ottani városélmény akarva-akaratlanul is felkavarja lelkét, formálja jellemét. Végérvényesen. Mégis írok Párizsról. (…)
Amikor elhagytam a várost, biztos voltam benne, hogy soha többet nem térek vissza. Ám a sors már 1977-ben másként döntött, amikor – dr. Székács István pszichoanalitikus közvetítésével – kijelölt arra, hogy lábjegyzet legyek a legeredetibb, legkülönösebb magyar festő életművében. (…)
Minden várost erősen meghatároz a természeti környezete, és sok évszázados fejlődése sem független ettől. Alakulására tehát tér és idő egyaránt rányomja bélyegét. Térbeli adottságok szabják meg a város növekedését, átalakulási folyamatait, időbeli változásait pedig a várostörténet jegyzi. E folyamatok szép példája a francia főváros: Párizs. (…)
A város, ahol története során minden francia frank bankót átlukasztottak. Ha egy vidéki francia férfi Párizsba utazott, a kiskabátja belső zsebéhez szögezte zihertűvel a bankjegyeit. Rájött ugyanis, hogy a párizsi rosszlányok nem a nadrágsliccbe nyúlkálnak ám!
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
