Category 2021/9: December

Bátai Sándor: Fonalak, fonatok, vonalak mint alapelemek, építőelemek – Mocsári Mária nemezeiről

A nemez szerkezetét a gyapjúszálak egymásba kapaszkodó rendszere alkotja, építi eggyé, és ezen a képzelt, kusza vonalhalmazon jelenik meg egy újabb vonal, a gyapjúszál képe. Az anyag és ábrázolt tárgy válik sajátosan eggyé Mocsári Mária nemezmunkáin. (…)

Halmos Klára: Emlékezés Mocsári Máriára (1953–2011)

Tíz éve hunyt el Mocsári Máriára – barát és művésztársra, akivel jó volt együtt lenni, akár pihenésről, akár munkáról volt szó… és akivel egyidősek lehetnénk, ha köztünk lenne…

Csorba Piroska: Paródiák

ő bólogat, de le nem fekszik, / őrizni kell – mondja – a lábát, / vagyis inkább a zoknit rajta, / mert tudja, hogyha leveszi, / a Zoknievő Szörny előjön, / s a fél zokniját megeszi (…)

Gaál József: Enciklopédikus polihisztorság – Szabó Andrea alkalmazott-autonóm grafikáihoz

Hosszan nézve a munkákat egyre több stílusdimenzió, áttűnő utalás fedezhető fel, a tematikához való igazodás messze túllép a formális játékon, a meglévőhöz olyan impulzusok kapcsolódnak, amelyek nem magyaráznak, hanem feltárnak. (…)

Szabó Andrea munkái

Onagy Zoltán: Gazdag téli zsákmány

Ma negyed öttől nyolcig fordul győzelemre a nap. Korán, de mihez képest. Korán, de nem időben. Tegnap kellett volna. Ha tegnap délelőtt eldől, ma már nyugalom ébredéskor. Mindegy. Ami a csatában elvész, rendszerint visszanő. Ha tud. Ha van oka. (…)

Kántor Zsolt három verse

A villamoson beszél erről, / Mi közben egy fogantyún kapaszkodik / Istennel. Dezodor illatú az Atya. / Elegáns, fitt. Mintha vadonatúj / Személy lenne. Pedig régi, mint a patina. (…)

A. Gergely András: Krajcsovics Éva szín-bizonyosságai

S ha van még konstans jegye e képeknek, talán a mozgásdinamika hiánya az – a kultikustól a metaforikusig ívelő mezőben az a rétegekre bomló stabilitás, melyet még elvitatni sem lehet, csupán átérezni. Talán magukban a „dolgokban” rejlő szépség-áhitat dolgozik Krajcsovics képeiben, oly fokú elvont figurativitás, amely már pusztán a belső terek reflexválasza a képi egész tárgytalanságához. (…)

Tönköl József (1948–2021): Kezünk hordóhoz odatapad

felemeljük a fejünket s utána nézünk a madaraknak, / elveszett szárnyaink kazlakon fehérlenek, álmodoztatnak, / hogy hová lett, hol van a másik élet, az a régi? (…)

Start: 2021/09

Idei utolsó lapszámunk vegyes tematikájú. A borítón Krajcsovics Éva munkája.

© 2022 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑