az idő örvényében / szétszálazódott szövegek / szövetében kerestél / rám találtál (…)
csak írd meg naponta nyolc sorod, / a sorvégnek legyenek mozgó mintái, / nemesített mesélőként adj arra okot, /
hogy tagadjanak, de ne tudjanak kizárni (…)
az IDŐREND úgy döntött, hogy nem bomlik fel többé. / visszatér eredeti, ősi formájába. / a múlt, a jelen és a jövő békét kötött egymással: maradnak ősi nyugalomban. / az in medias rest száműzték maguk közül. / a múlt boldog volt, hogy végre újra ő viszi a prímet. / ő lesz a kezdet, az ős, a megalapozó. (…)
Miként de szép, az este jött, ment, / esőillat és jázminok, / kószál a magamfajta jöttment, / a Duna foly, én áthidok. / A Duna foly, haz át- meg átjár, / a rakpartlépcsőn enyhe fény: / a rím kedvéért több a vártnál. / Kész költemény a dinnyehéj. (…)
Szinva vizén úsznak tova / letört virágok, ezüst halak, / fakérgen bársonyos moha / – és ring, tovaring a kis patak. // Letört virágok, ezüst halak, / mi vízben él, mi vízbe hull / – és ring, tovaring a kis patak, / hulláma hullámhoz simul. (…)
Bogáncsot tépek gazdátlan kutya szőréből. / Istenre gondolok, aki mezők liliomát ruházza. / Tudom, most nem felénk néz Őhatalmassága. / Eb kelleti magát, riszál, kezemet megnyalja. / Gatyám is foltos, kicsim, éhezem én is! (…)
Törvény és katarzis elegye / Ítélő erő & talány / Kék szótövekre folyik a teje / Keletkezés bezárás elválás összeérés / Konstans metafora: hiány (…)
megszabadítom szívem / minden más gondolattól // és magamra úgy tekintek / mintha jelenlétében állanék // mielőtt imádkozásba mélyedek / félre kell fordulnom kissé // azután csendesen / áhítatba hozom magam (…)
Napra nap. Pontosan. / Az igaz minta szerint. / Minden mást kirekesztve / ölteni megint és megint. / Egymillió öltés. Végtére végtelen. (…)
mióta a tanárnő elköltözött / a kerítés lécei között a rés pusztulást / mutat… elhanyagolt a kert / senki nem gondozza a növényeket / az esőcsatorna alatti hordó megtelt / az épület ablakán a spaletták zárva / a napozóágy a tornácon hever / dögcédulát tűzött rá a szél (…)
Negyvenegy hosszú éve annak, / hogy szemtelen’ fiatalon, / adtam magam egy munkanapnak, / s azóta is ezt folytatom. / Időmet azóta szabom / dolgozatjavítás- s miegyébbel, / – ezeket most mind itt hagyom – / könnyű szívvel és üres kézzel. (…)
röpdöső szamovár köldökén / kikelt Halley üstökös elszórt magvaiból / száz szürke variáció meg a becsapott világfa / amelynek majdani törzséből Leonardónak faragja / vak esztergályos a csillogó ecsetnyeleket (…)
A függönyt hol átlyukasztják, / hol csak félrelibbentik / a golyók. / Van egy szobánk, amibe / nem mehetünk be, / hiszen egy közeli hegyre néz, / onnan lőnek bennünket. (…)
mindig a legalacsonyabb pont vonzza a vizet, / bőröd enyémet, almakeblű lányasszonykám, / napfény érleli, bimbózik, virágba borul / lábad között, szemérmetlenül. (…)
A hang este formájúvá lesz, az ég színeire bomlik. / Karaktereket spórol az olvasás. Lecsukódik a szem. / Befogadja tárnáiba a múltat a pupilla. / Majd újraírja, amit kihagyott az emlékezet. (…)
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
