Category Vers

Szolláth Mihály versei

kagylókéssel szétfeszítik / élő tagjaim s elviszik / a gyöngyöt mit ajkaidra / kínom verítéke izzadt // húsom inaim szétszedik / szemem szívem szétverik / ágyékomon táncot járnak / koponyámból gurguláznak (…)

Petőcz András: Vissza az égbe – Tandori Dezsőnek küldöm

Ez a lépcső itt ép volt / és érintetlen. Emlékszem, / megcsodáltam simaságát és keménységét, / és most: mintha egy-két perc alatt / évszázadok telnének el, / mintha az enyészet csupán néhány / pillanat alatt végezné el / munkáját, úgy porlad és esik szét / minden. (…)

Kerényi Tamás versei

a lakásodban hideg volt, / benned meleg, / végül a velencei karnevál helyett / kórházba mentünk. / idegbecsípődés, / 4-es, 5-ös csigolya. / a mentőautóból kiguruló tolószék / ösvényeket rajzolt a szűz hóba. (…)

Jász Attila: A kép ötödik sarka

A rendező megmutatja színészének, aki őt fogja eljátszani / az újraépített gyerekkori makettházban, hogy mit vár el tőle. / Természetesen a lehetetlent (…)

Áfra János: A nyelv a távolság

A kezdet nehéz, akár egy tehetetlen isten. / Nem volt első szó, nem volt első író ember, / nem volt első alany és nem volt első tárgy. / Hirtelen erősödött adattá számtalan dolog a térben (…)

Oláh András versei

az ember kerítéseket bont és falakat / kivágja a fákat és keze nyomán / új alakot nyer a kertvég de a szétfűrészelt / fákat visszahordja az emlékezet (…)

Balogh István: Lármafa a Tisza partján

Ezerkilencszáznegyvennégy / November kilencedikén / Éjjel háromfejű sárkány tört / A zentai Tiszára / Embereket emésztett el / Majd a föld gyomrába bújt / A vér helyén nőtt ki a lármafa / Hogy kiáltson némák helyett / A mindenkor élőknek (…)

Erdős Attila versei

akinek őrülete elmúlt, / aki tébolyából észhez tért, / az minden egészet eltört / az egyetlen részletért

Petőcz András versei

Valaki valamit akart, valamikor. // Mindenféle utcákon rohantunk végig. / Éjszakai utcákon, persze, / kivilágítatlan utcákon, mindenfelé / szirénák zúgtak, hogy légiriadó!, / légiriadó!, és teljes volt az elsötétítés, (…)

Nagy Gábor Miklós versei

Végtelenített, nagy vonatút ez a dzsesszlemez. Éppen / Coltrane fújja a kéklő szaxofonon. Legalább száz / évvel ringat vissza az őszi időben a ritmus. (…)

Demény Péter versei

Úgy találtam, mindennek vége van, / Hogy nem vagyok már nyugodt: nyugtalan / Motozok abban, ahogy változom, / Vizes lábbal megyek a szárazon. (…)

Petőcz András: Talán újra – és itthon is

Talán újra és megint. / Balaton, vízpart, mosoly. / Ha mosoly, attól, akitől. // Nem remélek semmit. / Pedig szeretném. Ha lehet. / De nem kérek, nem, soha. (…)

Vers a parton, vers a peronon, 2023

Az idén szeptember elejéig immár 30 vasútállomáson hallhatók versek a Balatonnál. Válogatásunkban Szőcs Petra, Dukay Nagy Ádám, Kemény István és Géczi János egy-egy verse olvasható.

Géczi János versei

A rózsák színe sosem tűnt el. / A piros rózsák pirosak maradtak, / a fehér rózsák fehérek maradtak, / a sárga rózsák sárgák. (…)

Nagy Zopán: Reflexió-montázs – Rőczei György emlékének (1956–2023)

Gyászkönyv. / Sor(s)vetés. / Dobókocka-versek. / Szétgurult pöttyök. / Csönd-sebek. // Szétrobbant sebek. / Elkenődött csöndek. / Szétfröccsent pöttyök. / Elvetett é(r)vek. / Gyászkönyv. (…)

« Older posts

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑