Category Vers

Dimény H. Árpád három verse

mindig a legalacsonyabb pont vonzza a vizet, / bőröd enyémet, almakeblű lányasszonykám, / napfény érleli, bimbózik, virágba borul / lábad között, szemérmetlenül. (…)

Kántor Zsolt három verse

A hang este formájúvá lesz, az ég színeire bomlik. / Karaktereket spórol az olvasás. Lecsukódik a szem. / Befogadja tárnáiba a múltat a pupilla. / Majd újraírja, amit kihagyott az emlékezet. (…)

Nyirán Ferenc három verse

Nem kell mindig nagyot mondani a versben, / tépni az inget, fellármázni az Istent. / Elég ülni a szoba sarkában, csendben, / egyedül akár, onnan nézni a Mindent. (…)

Balogh István: Majdani majálisom

Mindenség ragyogó királya haragos immár. Szememben ellenzéket talál, a csúf sötétet csúfabbra fertőzöm. Pokolbéli tobzódásom önsebet vágó tivornya. (…)

Balogi Virág versei

A világítótornyot akartuk megnézni, / az ódon szigetecske egy elfeledett, odahagyott / kincsét, amit utolsó látogatásunkkor birkák laktak. / Valahogy nem találtuk az odavezető utat. (…)

Varga Árpád versei

kitüntetett szerep / elolvasni egy könyvet / utoljára / mármint adott példányt / utolsóként / mielőtt kidobnák / mondjuk a papírgyűjtő konténerbe / vagy tűzre tennék elárvultan / lemondva róla végleg (…)

Debreczeny György kollázsversei Bak Rita versei alapján

bekormozódott boszorkányok / fölött száll el a tó / benne az elolvadt tavalyi hó / elszáll fölöttük az idő / özvegy papírhajón csendes ólomkatona (…)

Balogh István versei

Itt a ház: ami nincs. / Itt a kert: ami nincs. / Gyönyörűszép / gyerekkorom / talmi kincs, talmi kincs. / Fű között kikirics. (…)

Csorba Piroska: Paródiák

ő bólogat, de le nem fekszik, / őrizni kell – mondja – a lábát, / vagyis inkább a zoknit rajta, / mert tudja, hogyha leveszi, / a Zoknievő Szörny előjön, / s a fél zokniját megeszi (…)

Kántor Zsolt három verse

A villamoson beszél erről, / Mi közben egy fogantyún kapaszkodik / Istennel. Dezodor illatú az Atya. / Elegáns, fitt. Mintha vadonatúj / Személy lenne. Pedig régi, mint a patina. (…)

Tönköl József (1948–2021): Kezünk hordóhoz odatapad

felemeljük a fejünket s utána nézünk a madaraknak, / elveszett szárnyaink kazlakon fehérlenek, álmodoztatnak, / hogy hová lett, hol van a másik élet, az a régi? (…)

Matyikó Sebestyén József két verse és életrajza

Matyikó Sebestyén Józsefre (1951–2014) születésének 70. évfordulója alkalmából két versével és rövid életrajzának közreadásával emlékezünk.

Kántor Zsolt két verse

Mintha a víz vágná ketté a tervet / A pára teszi lággyá a szervert / S a lelket az idegen szívek / Futtatja a pátoszt olajban az est / Magázódnak a fűben a szőlőszemek (…)

Géczi János: Borostyánkő lánc

Mondják, a dolgok belseje / megőrzi a változó dolgok színét, annak / esszenciáját gyűjti össze, ezért süt, / ha dörzsölik. A kiszáradt falevelet, / hátramaradt szalmát, polyvát, szőrt magához / vonzza, miként nő a férfit, tenyér tenyeret. (…)

Káplán Géza három verse

Pelerin hab-fodra: korai alkonyra / szabott hölgybánat… / Egyenes testtartás – ha törik, ha / szakad a szép erőmű… // Pártatlan prímszámlét és kihívó mélabú. (…)

« Older posts

© 2022 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑