Category Vers

Halmosi Sándor versei

Mindig ez van. Hiába erősödik a szél, / tovább már nem gyorsulunk, csupán / nagyobb orrhullámot túrunk magunk előtt. / Hasítunk, hasítanak. (…)

Balogh István versei

Schubert hajnalban ablakát kitárja. / Virradó Árva Két Csillagok könnyeit törölgeti. / Egy sós csöpp Franzi jobb kézfejére hull. / A járda menti akácok alatt szitakötő repül. (…)

Lapis József versei

Bogarak ültek az ablakkeretre. / Várják a mesét. / Lélegzünk, csöndtől az égig / abroncsok feszülnek a hordóvilágra. / Nem rugdal, / csak kerülget a gyermekkor. (…)

Erdély Dániel: Ellátogattam a pokolba

Visszavágyom, pedig… / immár minden jobb lesz, / de hiányozni fogtok, drága / kis elátkozott, izzó szarvú, / szomorú tekintetű Ördögeim! / Megszerettelek titeket, / ártatlanul elüldözött büdös / kis bűnöseim, s emberkék! (…)

Majla Sándor versei

Anyámat könyörögve kértem, / ne szüljön meg valaki másnak, / ne szóljon nagy jajában én-nek. // Odafönt már trombitálnak, / számolnak: a sorból hiányzom, / felírnak örök hiánynak. (…)

Deák-Sárosi László: A pozsonyi csata, 907 – eposz

Magyarok és testvérek! / Üstengrinek adjunk hálát, / Diadalra vitt most minket / Pozsonynál a frankok ellen. / Győzött velünk most az igazság! (…)

Ambrus Lajos versei

Arcomon ifjak még / a siklódi / cseresznyevirágok, / dajkálja őket / kölykös, fürge fény, / hogy integető / laboda-álmuk / kövér gyümölccsé érjen, / s a piros szem, / a tegnap-volt virág, / ne a sárba essen (…)

Király László versei

A gyermekkor el nem hagy soha, / jön nagyapám izzadt, medveizmú testtel, / a fogatlan szomszéd félkarú munkái jönnek, / a szeplős orrú vékonyka szerelmek / ha látnak, félénken jó napot köszönnek. (…)

Láng Eszter: Sóvidék (Prológ)

Sóvidék kicsinyke tájegység Székelyországban, terméketlen földje mégis életet, hitet, ragaszkodást teremt. (…)

Szolláth Mihály versei

kagylókéssel szétfeszítik / élő tagjaim s elviszik / a gyöngyöt mit ajkaidra / kínom verítéke izzadt // húsom inaim szétszedik / szemem szívem szétverik / ágyékomon táncot járnak / koponyámból gurguláznak (…)

Petőcz András: Vissza az égbe – Tandori Dezsőnek küldöm

Ez a lépcső itt ép volt / és érintetlen. Emlékszem, / megcsodáltam simaságát és keménységét, / és most: mintha egy-két perc alatt / évszázadok telnének el, / mintha az enyészet csupán néhány / pillanat alatt végezné el / munkáját, úgy porlad és esik szét / minden. (…)

Kerényi Tamás versei

a lakásodban hideg volt, / benned meleg, / végül a velencei karnevál helyett / kórházba mentünk. / idegbecsípődés, / 4-es, 5-ös csigolya. / a mentőautóból kiguruló tolószék / ösvényeket rajzolt a szűz hóba. (…)

Jász Attila: A kép ötödik sarka

A rendező megmutatja színészének, aki őt fogja eljátszani / az újraépített gyerekkori makettházban, hogy mit vár el tőle. / Természetesen a lehetetlent (…)

Áfra János: A nyelv a távolság

A kezdet nehéz, akár egy tehetetlen isten. / Nem volt első szó, nem volt első író ember, / nem volt első alany és nem volt első tárgy. / Hirtelen erősödött adattá számtalan dolog a térben (…)

Oláh András versei

az ember kerítéseket bont és falakat / kivágja a fákat és keze nyomán / új alakot nyer a kertvég de a szétfűrészelt / fákat visszahordja az emlékezet (…)

« Older posts

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑