Category Vers

Petrőczi Éva versei

Hullámzott Ferenc bácsi / kézírása, akár a sétatéri fák, / már az, ahogyan receptre / rajzolta szép betűivel, 1897 novemberében: / „acqua destillata, kalium chlorat”, / a fájós torkoknak, s a fájó életeknek / maga volt a gyógyulás. (…)

Láng Eszter: Két vers Kántor Péternek

barangoltam az utcáidon / a duna-parton, a brodszkijon / mentem utánad arra, erre / cigarettafüstök vezettek / valamerre / egy szerkesztőségbe / egy kávéházba / vagy inkább presszóba / az ibolyába / és amerikára gondoltam / amikor még nem keveredtek / hajadban az ősz szálak / a feketékkel (…)

Négyesi Áron versei

Az óvodában / Kata volt a szerelmem. / Mikor ovi után / Elköltöztünk Szolnokra, / Írtam neki egy képeslapot: / Kedves Kata! / Sokol csokollak. / Sosem küldtem el.

Stern Attila: Versek

A parttalan részegség partjára / vonjuk egymást, / elmaradt öleléseink távlatában / hamis gyémánttá égetett, / megkövesedett könnyeink / mellé heveredünk, / és csukott szemmel bámuljuk / az éj koromtengereinek karamboljait (…)

Balogh István: Egy elveszettnek hitt kódex iniciáléképei – Benes József emlékére

Kilépek a Royalból, még hallom Mityás hegedűszólóját, a füstös étteremben a Pacsirtát varázsolja vonójával, és szembe jön velem a véletlen, az öreg Sihelnik szürkelovas fiákere. (…)

Erdős Attila: Önmentő énvesztés – 5 oldalpár

Öt vers Erdős Attila Önmentő énvesztés című kötetéből, Tellinger András öt grafikájával.

Vass Tibor: Éppen dél

Rövid időn belül harmadszor gondolom azt egy napsütésről, / hogy a valaha volt legszikrázóbbat élem át, / gond lehet az eseményekkel, / túlgondolhatom hiábavalóan őket, / vagy csak túlontúl összesűrűsödnek. (…)

Zsubori Ervin: Árnyékkötők

Az Árnyékkötők szó 1989 januárja előtt tudomásom szerint nem létezett. Névként született meg, egy megalakulni vágyó művészcsoport neveként. Nem egy meglévő készletből választottuk tehát, hanem megteremtettük. Az Árnyékkötők a teremtés, az alkotás szava. (…)

Heller Zsolt két verse, Radnóti Miklós emlékére

nem hagylak el. / csak eleget teszek a méla halálnak, / ő lesz az új otthont adóm. / bárcsak hihetném, hogy a hon ott vár, / ahol te állsz szőkén, rőt sövénybe kapaszkodva. / csoda lenne. (…)

Mikó F. László versei

Gyere velem. / Szép út lesz, / Lesznek mellette rétek, / És lesznek patakok, folyók, / És persze lesznek tengerszemek. / Lesznek majd esők is néha, / Lesznek talán viharok, / De este egymáshoz bújva / Találnak minket a csillagok. (…)

Balogh István versei

A sánta prímabalerina / beért a székesegyház hajójába. / Csak Marius Petipát látta. / Rá várt a férfi izgatottan. / – Vőlegényem ő! – súgta / az első fényes oszlopnak. / Engem vár épp egy évszázada! / Azóta zsibbad lába az oltár előtt. (…)

Taródi Luca: A megismerés végtelen körei – Erdős Attila új kötetéről

Erdős Attila új kötetében fordított identitáskeresést láthatunk, melynek során a felaprózódó én tapasztalatai hol egyes szám első személyben, hol egy univerzális szubjektum hangján szólalnak meg. (…)

Jász Attila: (útiszéljegyzetek)

Nem tudod eldönteni, hogy a víz ér össze szétválaszthatatlanul / az éggel eső után a Balatonon hazafelé utazva, vagy a koszos / és vizes vonatablak tréfál meg ilyen látvánnyal, esetleg (…)

Géczi János: Vers a Balaton-parton, négy darabra tépve

Nézd meg jól. Néhány fakó folt éppen / befejezte a szétterjedését, / pézsma, okker és árnyékzöld, amik / tegnap a falon élénken voltak / láthatók. (…)

Petőcz András versei

Nézed a tavat – a víz mint az idő. / Lábad előtt – mélységes mély a múlt. / Nem hoz vissza soha senki semmit. / Legfeljebb emlék, ha az egyáltalán. (…) – Verseivel köszöntjük 65. születésnapja alkalmából állandó szerzőnket, Petőcz Andrást.

« Older posts

© 2025 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑