Category Vers

Oláh András három verse

mióta a tanárnő elköltözött / a kerítés lécei között a rés pusztulást / mutat… elhanyagolt a kert / senki nem gondozza a növényeket / az esőcsatorna alatti hordó megtelt / az épület ablakán a spaletták zárva / a napozóágy a tornácon hever / dögcédulát tűzött rá a szél (…)

Csorba Piroska testámentuma

Negyvenegy hosszú éve annak, / hogy szemtelen’ fiatalon, / adtam magam egy munkanapnak, / s azóta is ezt folytatom. / Időmet azóta szabom / dolgozatjavítás- s miegyébbel, / – ezeket most mind itt hagyom – / könnyű szívvel és üres kézzel. (…)

Balogh István: Ellenkollázs Zentától Óbudáig

röpdöső szamovár köldökén / kikelt Halley üstökös elszórt magvaiból / száz szürke variáció meg a becsapott világfa / amelynek majdani törzséből Leonardónak faragja / vak esztergályos a csillogó ecsetnyeleket (…)

Terék Anna: Pofon

A függönyt hol átlyukasztják, / hol csak félrelibbentik / a golyók. / Van egy szobánk, amibe / nem mehetünk be, / hiszen egy közeli hegyre néz, / onnan lőnek bennünket. (…)

Dimény H. Árpád három verse

mindig a legalacsonyabb pont vonzza a vizet, / bőröd enyémet, almakeblű lányasszonykám, / napfény érleli, bimbózik, virágba borul / lábad között, szemérmetlenül. (…)

Kántor Zsolt három verse

A hang este formájúvá lesz, az ég színeire bomlik. / Karaktereket spórol az olvasás. Lecsukódik a szem. / Befogadja tárnáiba a múltat a pupilla. / Majd újraírja, amit kihagyott az emlékezet. (…)

Nyirán Ferenc három verse

Nem kell mindig nagyot mondani a versben, / tépni az inget, fellármázni az Istent. / Elég ülni a szoba sarkában, csendben, / egyedül akár, onnan nézni a Mindent. (…)

Balogh István: Majdani majálisom

Mindenség ragyogó királya haragos immár. Szememben ellenzéket talál, a csúf sötétet csúfabbra fertőzöm. Pokolbéli tobzódásom önsebet vágó tivornya. (…)

Balogi Virág versei

A világítótornyot akartuk megnézni, / az ódon szigetecske egy elfeledett, odahagyott / kincsét, amit utolsó látogatásunkkor birkák laktak. / Valahogy nem találtuk az odavezető utat. (…)

Varga Árpád versei

kitüntetett szerep / elolvasni egy könyvet / utoljára / mármint adott példányt / utolsóként / mielőtt kidobnák / mondjuk a papírgyűjtő konténerbe / vagy tűzre tennék elárvultan / lemondva róla végleg (…)

Debreczeny György kollázsversei Bak Rita versei alapján

bekormozódott boszorkányok / fölött száll el a tó / benne az elolvadt tavalyi hó / elszáll fölöttük az idő / özvegy papírhajón csendes ólomkatona (…)

Balogh István versei

Itt a ház: ami nincs. / Itt a kert: ami nincs. / Gyönyörűszép / gyerekkorom / talmi kincs, talmi kincs. / Fű között kikirics. (…)

Csorba Piroska: Paródiák

ő bólogat, de le nem fekszik, / őrizni kell – mondja – a lábát, / vagyis inkább a zoknit rajta, / mert tudja, hogyha leveszi, / a Zoknievő Szörny előjön, / s a fél zokniját megeszi (…)

Kántor Zsolt három verse

A villamoson beszél erről, / Mi közben egy fogantyún kapaszkodik / Istennel. Dezodor illatú az Atya. / Elegáns, fitt. Mintha vadonatúj / Személy lenne. Pedig régi, mint a patina. (…)

Tönköl József (1948–2021): Kezünk hordóhoz odatapad

felemeljük a fejünket s utána nézünk a madaraknak, / elveszett szárnyaink kazlakon fehérlenek, álmodoztatnak, / hogy hová lett, hol van a másik élet, az a régi? (…)

« Older posts

© 2022 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑