Nem tudom, hány még a világ, / s hogy hova bújjon az ember, / ha már végképp kitakarták. / Ha kitakarták és felnyalábolták / szeretettel, ha körülfogták, / elől és hátul, és rátették, / mint pecsétet, kebelükre. (…)
Körtefa-nagyapám, / naspolya-nagyanyám / ring-suhog fölöttem – / ők ezen a tájon / voltak ifjak, szépek. // Most, mint akik élnek, / dajkáló-tápláló / gyümölcsfák képében / csak hozzám beszélnek. (…)
Centrum nem világom, csak kültér. / Kikirics, százszorszép, delejes / sóska. Jó móka,! Vendég sünnél / két kis kékcinke, kemény ügyfél! / Teraszunkon ittak, megfürödtek. / Boldog dal. Cintányért ütöttek / szemben, próbán, komoly tűzoltók. / Mestró kiált. Boldog. Hű! Jó volt! (…)
ahogyan a felhő beleilleszkedik / véletlenül / egy-két faág formájába / úgy, / egy tudatban // megtanulni egyedül lenni / megtanulni úgy, / ahogy gyerekként voltunk jelen a térben (…)
ez a futónövény nem akar / futni semmiképp hiába is / keresem ki a növényhatá / rozóból pedig már beérném / azzal is ha egyhelyben futna / és nem is találom nem tudom / hogy pletyka-e és ha az akkor / afrikai vagy tán másmilyen / ez egy nem futó futónövény (…)
Kultúránknak, az ember alkotó tevékenységének, civilizációnknak végül is arról kellene szólnia: hogyan is fogjuk vissza, hogyan is fékezzük meg a bennünk szunnyadó, a belőlünk állandóan kitörni készülő fenevadat. (…)
Csomót hurkolt az idő a tájra, / meghidegült benned a kis csend is, / ami a tárgyakat összezárta. / Kabát, vastag cipő, kesztyű és sál / nem melegítenek föl többé. / Vacog benned minden, ami fáj. (…)
Ahol a Nadapi utca a főúthoz ér, / transzformátor izzik. A szeszfőzde / udvarán cefre párolog. Nyárfaerdő / zsong a forró levegőben. Árnyékában / a Téglaházi-patak a Bágyom-érbe fut. (…)
mintha halott lenne / nézem arcát ahogyan alszik / s e látvány víziókat pakol / fejembe regénybe illő / félelmeket előzményestül (…)
csak a gyűlölet szabadpolcos. nem kell / még reklámot sem megnézni előtte. / nem kell regisztrálni. megérzi, ha komp / lexusba téved. a prémium hibrid // modellbe, ahol az örökkévalóság / nem ígéret. nincs feleződési ideje / az időnek. totemállata a gifmadár. / mindig újra-újra kezdi. nem pereg le. (…)
nem az meglepő hogy itt minden / elindul hanem hogy a mozdulatlan / sem jut sehová épp csak távolodik (…)
Hő! Hullám… / Álljon meg a habverés! / Nem győzzük / a disznót győzni: / mert késik a kés – / / hiabáltak a kentesek… (…)
A Sátán kitör a Pokolból, hogy eljuthasson a Teremtett Világba, és bosszút álljon a mennybéli vereségért. De amikor kinyittatja a Pokol borzalmas kapuját, rémes látvány tárul elé: az őskáosz. (…)
készülés persze csak először meg kell hozzá halni bele kell feküdni a sírgödörbe, bele a koporsóba vagy a tepsibe hogy hamvakká zsugorodjon a test vagy valami ilyesmi amire gondolni nem szeret senki én aztán pláne nem hogy meghalhatok olyan idegen… Continue Reading →
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
