Nézd meg jól. Néhány fakó folt éppen / befejezte a szétterjedését, / pézsma, okker és árnyékzöld, amik / tegnap a falon élénken voltak / láthatók. (…)
Nézed a tavat – a víz mint az idő. / Lábad előtt – mélységes mély a múlt. / Nem hoz vissza soha senki semmit. / Legfeljebb emlék, ha az egyáltalán. (…) – Verseivel köszöntjük 65. születésnapja alkalmából állandó szerzőnket, Petőcz Andrást.
tkp. már akkor fellélegezhetünk amikor a Borszéki / útról az Egér útig elérve meg kell a jelzőlámpánál / állni hogy rövidesen a Hajtány sorra kanyarodva / nyugodtan guruljunk tovább a számunkra rejtélyes / személynek tűnő Szerelmey Miklósról elnevezett / utcán (…)
Ez a kéz, ami ír, csak ír a papíron, / egy régi nő keze, ki az anyám volt, / ez az álmatlan éj sok előző éj éje, / mit nem csak én töltöttem ébren, / de egy régi nő is, ki az anyám volt (…)
azóta várom hogy megszülettem / jöjjön gyorsan jöjjön hirtelen / nem tudom honnan nem tudom mi ez / nem tudom miért de legyen itt velem (…)
A remény a fűszálakkal együtt nőtt, szinte láthatóan, / ahogy lépdeltek, az ösvényen. Egészen addig / minden fűszálat viszonylag pontosan / meg lehet rajzolni, // megidézni láthatatlanul a lepkéket és a bogarakat, / a zümmögést és a szárnysuhogást. (…)
Kezdetben volt a kép aztán a horzsolás. / Borzongó időkben – mindig – ikonfestés. / Mert egy vagyunk vele. / Bennünk a hasonmás. / Felemás kezünkben vetület. (…)
Mindig ez van. Hiába erősödik a szél, / tovább már nem gyorsulunk, csupán / nagyobb orrhullámot túrunk magunk előtt. / Hasítunk, hasítanak. (…)
Schubert hajnalban ablakát kitárja. / Virradó Árva Két Csillagok könnyeit törölgeti. / Egy sós csöpp Franzi jobb kézfejére hull. / A járda menti akácok alatt szitakötő repül. (…)
Bogarak ültek az ablakkeretre. / Várják a mesét. / Lélegzünk, csöndtől az égig / abroncsok feszülnek a hordóvilágra. / Nem rugdal, / csak kerülget a gyermekkor. (…)
Visszavágyom, pedig… / immár minden jobb lesz, / de hiányozni fogtok, drága / kis elátkozott, izzó szarvú, / szomorú tekintetű Ördögeim! / Megszerettelek titeket, / ártatlanul elüldözött büdös / kis bűnöseim, s emberkék! (…)
Anyámat könyörögve kértem, / ne szüljön meg valaki másnak, / ne szóljon nagy jajában én-nek. // Odafönt már trombitálnak, / számolnak: a sorból hiányzom, / felírnak örök hiánynak. (…)
Magyarok és testvérek! / Üstengrinek adjunk hálát, / Diadalra vitt most minket / Pozsonynál a frankok ellen. / Győzött velünk most az igazság! (…)
Arcomon ifjak még / a siklódi / cseresznyevirágok, / dajkálja őket / kölykös, fürge fény, / hogy integető / laboda-álmuk / kövér gyümölccsé érjen, / s a piros szem, / a tegnap-volt virág, / ne a sárba essen (…)
A gyermekkor el nem hagy soha, / jön nagyapám izzadt, medveizmú testtel, / a fogatlan szomszéd félkarú munkái jönnek, / a szeplős orrú vékonyka szerelmek / ha látnak, félénken jó napot köszönnek. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
