Category Vers

Káplán Géza három verse

Pelerin hab-fodra: korai alkonyra / szabott hölgybánat… / Egyenes testtartás – ha törik, ha / szakad a szép erőmű… // Pártatlan prímszámlét és kihívó mélabú. (…)

Petőcz András: A másik oldal

Valamikor áthajóztunk a másik oldalra. / Valamikor, régen. Akkor még minden / más volt. Ennek mintegy ötven éve, na, / nem éppen annyi, talán csak negyvenhat. (…)

Csorba Piroska nyelvi játékai

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK… / Sóska porral, / Sós kaporral. // EGYSZERŰ TEMETÉS EGYFOGÁSOS HALOTTI TORRAL / Fakoporsó-letétel, / Fakó por, sólet, étel. // SEMMI SEM LEHETETLEN / Lyukasóra / Lyuk a sóra. (…)

Balogh István versei

megszálló katonák orvosa / rongyos gyomrot kimossa / morfin habzik / macska bagzik / bolondház kártyavár / kertek alatt kutya jár / veszett nyála csorog csorog / kábultak bús komondorok (…)

Nagy Gábor Miklós versei

Írj új várost, tengeri széllel, kis kikötővel, / hol körben lebegő hegyek őrzik csendben az öblöt, / és fent Van Gogh kékje az égbolt nagy kupolája, / s ősszel furcsa rozéaranyos színt ölt fel az este! (…)

Tönköl József versei

mintha várna valaki borral, vacsorával, / és hallanám hombár árva fejű urát elalvás előtt, / amikor bolondul nőttek tulipánok és tűzliliomok, / amikor innen elmentem, akkor még fiatal volt, / hagytam neki az ég ünnepét, naplomb koronáját, / húsvéti tojást, aztán elszaladtam úgy, / mint a megütött biciklikarika szalad el. (…)

Halmosi Sándor versei

Minden versnek múzsája van, / és mindegyiknek túl kevés. / Mert a vers a legnyersebb élet. / És az élet nem metafora. (…)

Jász Attila: Névnapima

Egy nap, amikor leveszem magamról / ezt a sokat használt földi nevet, újból / meztelen leszek, és kiderül / végleg, // névtelenül születtem, egyedül élek, (…)

Tadej Karabowicz három verse

néma szakadékban futó folyó / szavaim szomorú testvére // szabad hullámaid / vágyat keltenek bennem // szívedig érnék / s mint a hal úsznék veled (…)

Szénási Miklós: Mit keresel itt

még új volt a lakótelep / üres parkolókban / pattogott a labda / a klaipeda étteremben / bajuszos pincér támasztotta / a pultot alumínium kések / aprították a menüt és a délutánt (…)

Káplán Géza: Hibrid text(t)úrák alkonyati fényben

Kihűlt a szép korpusz – meg kéne nyitni, / csendjét kiértékelni vol(na jó)! / Vak rapszódosz vág szószövetbe – így, ni! / S hebeg: a kóreset – dalol(ható)… (…)

Vass Tibor versei

Száll a mi salemi boszorkányunk, / Kak szelleme, Minenden. / Itthon dolgoz, igen régóta. / Igenháza, igenszobája, igenkertje a munkahelye, / munkával belakott helyszíneiről illeszkedik / az itthoni, új helyzethez. / Tény, eléri: nem kevés kihívással jár. / Fény, hogy hiszi: munkahelye / mindennapjait ennek köszönhetően / ugyanúgy írja át a karantén, mint az otthonát. (…)

Balogh István: Kári lányok márványtánca ablakunk alatt

Madarak ébrednek, szabadon szól himnuszuk. / Ám sokágú síp hullámait hallom utcánkból, / s ablaküvegen át csoda sárgállik árokparton: / Kári lányok kikirics ruhában, mezítláb, egy percre / megállnak ablakunk alatt, pihegnek csöppet (…)

Dimény H. Árpád: Inkább

inkább fecsegjen a felszín és hallgasson a mély / inkább a vers vagy versből a gondolat inkább / egy sor inkább az örökre szólónak mondott / mondat inkább rólunk mintsem az Életről (…)

Kántor Zsolt versei

ki az aki örökkévaló Szellem által adta / oda a lelkét Istennek ártatlanul / áldozat lett mint meggyilkolt kenyér / felül a mennyben és a pokolban alul (…)

« Older posts

© 2021 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑