Valójában még van egy, de arról hallgat az ember, legbelül kondul csak meg a harang. Ne is beszéljünk róla. Akkor miről beszéljünk? Bánom is én. Mondj valamit te. Vagy ne mondj mégse. Elmesélek egy történetet inkább. (…)
Egy pillanatra eszembe jutnak futurista kollégáim is, akiknél egyéb tematikájuk mellett a mozgás- és sebességkultusz pillére programjuknak. Egyes figurális dolgaimnál szintén felütik fejüket hasonló mintázatok, hiszen az egymásra pakolt sötétebb-világosabb rétegek konstellációja gyengéden rezonál, ami aktivitást sejtet. (…)
Az egyik antikvárium online kínálatában bukkantam rá a saját könyvemre, melyet dedikáltként kissé borsosabb áron kínáltak. Bizonyítva, hogy nem árulnak zsákbamacskát, kitették kitárva az ajánlást is. Megtudhattam tehát, hogy ki vitte be eladásra, illetve ki szabadult meg tőle. (…)
Válságok és háborúk egymást érő során hánykolódva végtelenül ki vagyunk éhezve arra az életérzése, amit Matisse művészete hordoz. Arra a mintára, hogy miként is lehet a 20. század vérzivataros évtizedein ilyen könnyedén végigtáncolni, ahogy ő tette. (…)
Negyvenegy hosszú éve annak, / hogy szemtelen’ fiatalon, / adtam magam egy munkanapnak, / s azóta is ezt folytatom. / Időmet azóta szabom / dolgozatjavítás- s miegyébbel, / – ezeket most mind itt hagyom – / könnyű szívvel és üres kézzel. (…)
Tasisztikus és monotypia-rendszereket alkalmazó technikája a festékrétegek egymás után felhordott sokaságát, sejtelmes áradásait vonultatja fel költői színvilágban képein. (…)
Molnár Péter lételeme az alkotás. A szemével fényképez le mindent: a kavicsokon megcsillanó fényt, a templomkert fáinak mohos kérgét, az elütött sikló nyomát, a házfalak repedéseit… Mindent megőriz, elraktároz és ezekből lesz majd egy-egy jel, egy-egy szín, egy-egy vonal, egy-egy forma. (…)
röpdöső szamovár köldökén / kikelt Halley üstökös elszórt magvaiból / száz szürke variáció meg a becsapott világfa / amelynek majdani törzséből Leonardónak faragja / vak esztergályos a csillogó ecsetnyeleket (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
