Grafikáin nem szentjánosbogár rajzását látni. Sikamlós világ, víz közeli, sőt víz alatti. Tenyészet, ahogy az életnek nyúlványa lesz, formája, és mozog, megmozdul. Háromszögalakzatban. (…)
Szőke György fotói a természet intenzív és közvetlen élményét (megtapasztalását) hordozzák, közvetítik, sugározzák. Az alkotó nem behatol a természet rendjébe és mélyébe, hanem eggyé válik a természettel, mert odatartozik, onnan való. (…)
Szőke György gondolkodását mélyen áthatja a modern, széles látókörű, globális természetfelfogás. (…)
Ha most történetesen a hetvenes évek elején járnánk, fenyvesi Tóth Árpád „képregényei” elé a kísérleti jelző illenék. Több évtized távlatából azonban nem beszélhetünk experimentumról, hiszen f. Tóth opusa egy már előrehaladottabb fejlődési fázisban állomásozó szintetikus művészeti irányzatnak képezi szerves részét. (…)
f. Tóth életművét tanulmányozva feltűnt számomra, hogy a Balaton partján született és végig ott élt alkotót a tó mint téma szinte nem is foglalkoztatta. (…) Viszont ott volt a föld mint gesztus, a szimbolikus jelentésű anyaföld. (…)
(Györgydeák Györgyről, neki magának)
Emlékműként a parton szürke rönk / gondtalan görgetéssel kicsiszolt darabja. / Csak az idő egésze, csak az egész tó kell, / efféle, semmi egyéb. (…)
Györgydeák fanyar világa tragédiákkal és megszenvedett-feldolgozott helyzetekkel, viszonyokkal érlelt – s mert ezek éppen hétköznapiak, mindenkivel megtörténők, tömegesek, hát ezért ennyire rémségesen pontosak (és nevettetőek). (…)
A plasztikus művekhez szinte kizárólag helyi anyagokat használt, a ház körül, az udvaron, a vízben fellelhető darabokat, uszadékfát, nádtorzsát, fűzvesszőt, bútortöredékeket, bőr- és textildarabokat, gyerekjátékok maradványait, elhasználódott szerszámok fragmentumait. (…)
E hosszúra nyúlt vendégeskedést / köszönni illik…? Tán a rögvalónak? / Tihany fölött ha felhők bandukolnak, / még kikísérlek: ne várj, le ne késd, (…)
Életműve alapján mondhatjuk, hogy Takáts Gyula élete és művészete egy nagyszerű és meggyőződésem szerint sikeres kísérlet a genius locival való harmónia megteremtésére, melynek gyümölcse a táj s a hely szellemének belső átélése és annak külső megjelenítésére való képesség. (…)
Sekély a víz és zavaros. Déli part. Föl van a széltől kavarodva. Telemegy a gatyám iszappal, ha belemegyek. Nem szeretem. De, gondolom, mindenkié telemegy. Ez az egy rossz van, meg a meggykompót, itt, Fonyódligeten. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
