mindig a legalacsonyabb pont vonzza a vizet, / bőröd enyémet, almakeblű lányasszonykám, / napfény érleli, bimbózik, virágba borul / lábad között, szemérmetlenül. (…)
Az utazó karórája villogni kezd. Okos óra, ajándékba kapta. Feloldja mobilja képernyőzárát, és megnyitja a beérkező levelek mappáját. Nem volt új üzenet. A spam mappában hármat is talál. Kettőt töröl, a harmadik felkelti érdeklődését: Easttopics. (…)
A hang este formájúvá lesz, az ég színeire bomlik. / Karaktereket spórol az olvasás. Lecsukódik a szem. / Befogadja tárnáiba a múltat a pupilla. / Majd újraírja, amit kihagyott az emlékezet. (…)
Nem az a lényeges, hogy én mit akarok kezdeni a kővel, hanem a kő mit sugall és mire késztet engem. (…)
Nem kell mindig nagyot mondani a versben, / tépni az inget, fellármázni az Istent. / Elég ülni a szoba sarkában, csendben, / egyedül akár, onnan nézni a Mindent. (…)
Közel lakom a templomhoz, vasárnaponként megállok a bejárata előtt. Nyitva az ajtó. Itt megszakítom az utamat. Múlt héten bementem, a szenteltvíztartónál megálltam, keresztet vetettem, a hideg víz égette a kezem. Szentségtörés, ez a szó jutott eszembe. (…)
Mindenség ragyogó királya haragos immár. Szememben ellenzéket talál, a csúf sötétet csúfabbra fertőzöm. Pokolbéli tobzódásom önsebet vágó tivornya. (…)
Szimbolikus tartalmú kompozíciói a pitypangok életének, különös metamorfózisának fázisait jelenítik meg. A művész azért választotta vizsgálódása tárgyául a pitypangot, mert e virágon keresztül jól meg tudja ragadni az idő folyását, a természetben tapasztalható körforgást. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
