Szeptemberi számunk vegyes tematikájú. A borítón Szolláth Katalin munkája.
Valójában még van egy, de arról hallgat az ember, legbelül kondul csak meg a harang. Ne is beszéljünk róla. Akkor miről beszéljünk? Bánom is én. Mondj valamit te. Vagy ne mondj mégse. Elmesélek egy történetet inkább. (…)
Egy pillanatra eszembe jutnak futurista kollégáim is, akiknél egyéb tematikájuk mellett a mozgás- és sebességkultusz pillére programjuknak. Egyes figurális dolgaimnál szintén felütik fejüket hasonló mintázatok, hiszen az egymásra pakolt sötétebb-világosabb rétegek konstellációja gyengéden rezonál, ami aktivitást sejtet. (…)
Az egyik antikvárium online kínálatában bukkantam rá a saját könyvemre, melyet dedikáltként kissé borsosabb áron kínáltak. Bizonyítva, hogy nem árulnak zsákbamacskát, kitették kitárva az ajánlást is. Megtudhattam tehát, hogy ki vitte be eladásra, illetve ki szabadult meg tőle. (…)
Stiláris kalandozásainak egyik leggyakrabban visszatérő terepe a középkor volt. Az európai képalkotásnak az az időszaka, amelyhez azon klasszikus sokszorosító grafikai technikák (fametszés, rézkarc) születése is kapcsolható, amelyeknek ő maga is kiváló mestere volt. Virtuóz rajzkészsége, a klasszikus technikákhoz kötődő mesterségbeli tudása e téren teljes pompájában kibontakozhatott. (…)
Válságok és háborúk egymást érő során hánykolódva végtelenül ki vagyunk éhezve arra az életérzése, amit Matisse művészete hordoz. Arra a mintára, hogy miként is lehet a 20. század vérzivataros évtizedein ilyen könnyedén végigtáncolni, ahogy ő tette. (…)
Negyvenegy hosszú éve annak, / hogy szemtelen’ fiatalon, / adtam magam egy munkanapnak, / s azóta is ezt folytatom. / Időmet azóta szabom / dolgozatjavítás- s miegyébbel, / – ezeket most mind itt hagyom – / könnyű szívvel és üres kézzel. (…)
A TypoSzalon Magyar Tipográfusok Egyesülete „Typomage” sorozatának 4. kiállításán Zigány Edit tervezőről, tanárról, valamint az általa 50 évvel ezelőtt, 1972-ben tervezett Pannon Antikva betűtípusról egy kiállítással emlékezett meg, tipográfusok és tervezőgrafikusok erre az alkalomra készült alkotásaival.
Tasisztikus és monotypia-rendszereket alkalmazó technikája a festékrétegek egymás után felhordott sokaságát, sejtelmes áradásait vonultatja fel költői színvilágban képein. (…)
Molnár Péter lételeme az alkotás. A szemével fényképez le mindent: a kavicsokon megcsillanó fényt, a templomkert fáinak mohos kérgét, az elütött sikló nyomát, a házfalak repedéseit… Mindent megőriz, elraktároz és ezekből lesz majd egy-egy jel, egy-egy szín, egy-egy vonal, egy-egy forma. (…)
A szászvári kiállítás, a képek válogatása a helyi közösségnek szól, a szászváriakat akarja megszólítani, akik Szirmai professzort még ismerhették, vagy legalább családtagjaiktól hallottak róla, sőt a fiatalokat, hogy így is lehet élni és naggyá válni. (…)
röpdöső szamovár köldökén / kikelt Halley üstökös elszórt magvaiból / száz szürke variáció meg a becsapott világfa / amelynek majdani törzséből Leonardónak faragja / vak esztergályos a csillogó ecsetnyeleket (…)
© 2022 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
