Idei ötödik lapszámunk ismét a Balatont járja körül, és három hónapon keresztül bővül. A címlapon Fekti Vera akvarellje.
Ezek a talált, tépett, roncsolt papírcsíkokból, felületekből összeszőtt, összeragasztott munkák a végtelen és gyönyörű tengert, eget, szárazföldeket idézik, és a bennünk élő élményeket, emlékeket, érzelmeket. Az installáció mögöttük a civilizációt, jelen és múlt töredékeit, rétegeit. (…)
Nézd meg jól. Néhány fakó folt éppen / befejezte a szétterjedését, / pézsma, okker és árnyékzöld, amik / tegnap a falon élénken voltak / láthatók. (…)
Ország László munkásságában sok különböző technika jelenik meg, olvad össze, de a lényeg valahol a gyökerekben van, abban az esztétikai-gondolati közlésmódban, ami csak az övé, és amit képes közvetíteni mások felé. (…)
Nézed a tavat – a víz mint az idő. / Lábad előtt – mélységes mély a múlt. / Nem hoz vissza soha senki semmit. / Legfeljebb emlék, ha az egyáltalán. (…) – Verseivel köszöntjük 65. születésnapja alkalmából állandó szerzőnket, Petőcz Andrást.
A színek dinamikája, a mozgó, lüktető érzelmek és a monokróm nyugodt világ kettőssége, a festészet és a fotográfia kapcsolódása érdekel. Szívesen festek a szabadban, mert az ottani miliő hatásai később átsegítenek a műtermi munka nehezebb pillanatain. (…)
Bementem térdig a vízbe, lehajoltam, két tenyeremmel végigsimítottam a szinte mozdulatlan víztükrön, az arcomhoz emeltem a kezeim, lemostam a könnyeim, aztán a parton lehevertem egy fa alá, a nedves fűbe. Kevés ember volt lenn, vihar után voltunk kicsivel… (…)
Az ezüstös, nyúlánk, karcsú, kard alakú gardát hívták a Balaton heringhalának, kardoshalnak, kardkeszegnek, kardahalnak, szabóhalnak is. (…)
Milyen érdekes és mennyire tanulságos, hogy valójában mindkét művész a felfokozott, tapinthatóan érzéki anyagszerűségen keresztül a láthatatlan kutatója és megjelenítője. (…)
A csend szigete. Magától régóta idegenkedne attól, keskeny földnyelv kapcsolja a külső lankákhoz, amely a hosszú partszegélyhez fűzi. Neki a vízpart eredendően közelebbi, mint a mögötte nyúladozó lapály, a túloldali balga föveny messze nyúlón szertelenkedő zsinórja. (…)
Olyan képtárgyakkal kísérletezem, amelyekben ütközik a természeti környezetből vett inspiráció a mesterségesen kreált létezéssel, a sorompó két oldalán érzékelhető, tapasztalható más-más világ; az egyikben a törvény, a másikban „csak” a szabály. (…)
Alkotásainak nyelve közös: a természet és az emberek összefonódása, együtthatása jelenik meg műveiben. A zene, az antik témák, a keresztényi hit, a harmónia, a mediterrán hangulat, a mitikus áthallások szintén közös elemek az életműben. (…)
tkp. már akkor fellélegezhetünk amikor a Borszéki / útról az Egér útig elérve meg kell a jelzőlámpánál / állni hogy rövidesen a Hajtány sorra kanyarodva / nyugodtan guruljunk tovább a számunkra rejtélyes / személynek tűnő Szerelmey Miklósról elnevezett / utcán (…)
Mintha a környezet rezdüléseit hallgatnák a csukott szemű, harmonikus alakok és oly mértékben sikerül ráhangolódniuk, hogy a vén lombok bölcsessége járja őket át és mindkettőjüket tisztára mossa a sztoikus víztükör. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
