Három hónapon átívelő tematikus számunk a Mozgás kérdését járja körbe. Szerkesztője Gyenes Zsolt, a borítón Láng Eszter munkája.
A projektben szerves egységbe kerül a mozgás/tánc, a hang/zene, a tapintás, az installáció/szobrászat, a mozgókép/videó és más művészeti médiumok. Egyiket a másik generálja, kerül vele párbeszédbe, vagy inkább forr elválaszthatatlanul eggyé vele. (…)
A fényképeken az emberek képmása megőrizhető, és ilyenképpen túlél minket. A videoportré műfaja a modellek küzdelmét örökíti meg, a képpé válás küzdelmeit. A pózolás a kamera előtt a modellek kételkedésének tudható be, az örökké érvényes képmás megalkotásának lehetetlenségéből fakad. (…)
A tárlat címében – Magad vagy – ne csak a költészethez elengedhetetlen, Csokonai óta alap-lelkületként definiálható „áldott magánosságra” való utalást vegyék észre, hanem azt is, hogy Petőcz András szinte egyedül, majdnem társtalanul vállalja, hogy verseiben – vagy már inkább képeknek nevezzük őket? – virtuálissá oldódik a szöveg és a látható nyelvi jel közötti különbség. (…)
készülés persze csak először meg kell hozzá halni bele kell feküdni a sírgödörbe, bele a koporsóba vagy a tepsibe hogy hamvakká zsugorodjon a test vagy valami ilyesmi amire gondolni nem szeret senki én aztán pláne nem hogy meghalhatok olyan idegen… Continue Reading →
Valójában a mozgás az a speciális közeg, amiben megnyilvánulhat a gondolat, az a szellemi kaland, amit a formai metamorfózisok sora jelent. Élővé és láthatóvá válik mindaz, ami a statikus képekben nem jelenhet meg. A mozgás teszi lehetővé, hogy sajátos módon jöjjön létre a sík–tér–sík problematikája, ami központi elemét képezi édesapám művészetének. (…)
Abszurd, hogy itt vagy, ebben a városban, / aminek a nevét is elfelejtetted egyszer. / Látogatóba jöttél, / néhány napra csupán, / és sejtelmed sincs róla, hogy bármelyik / mondatod arcomba sodorhatja a szél. (…)
A grafikus kotta hagyományos jelöléssel kombinálva, vagy akár helyette is használható. Koncepciójában a jelölést a kortárs vizuális művészet irányzatai befolyásolták, de hatással volt rá a mágia, a transzcendens állapotok bevonása az alkotói folyamatokba és szinte minden érzékszervi tapasztalás. (…)
A koreográfus Tao Ye számára az ismétlés egy fontos bázisa a tapasztalatszerzésnek, a test irányításának, miközben a repetíció az idő érzékelését is képes módosítani. Az ismétlések során a mozgás egyre tisztább, minimalistább formát ölt, a külső, zavaró tényezőket kizárja, miközben a táncosok ereje egyre csökken. (…)
Hónom alatt a párna. Nincs más, amit elvigyek, nincs messze. / Öt-hat perc és ott vagyok. Tizennyolc évesen minek sietnék, / egész további életemben ott lesz velem, a fejem alatt. / Vele fogok élni, egy kis szobában. Meg azzal, akit elveszek, / lángoló szerelem, a jegyesemmel. Estére már a feleségem lesz. (…)
A zenei idő mozgásban válik érzékelhetővé, és minden zenei mozgás – akár hangban, akár testben – egy időegység megtestesülése. Ez önmagában elvont – de ha test mozog benne, ha hang hajlik, ha hangszál rezeg, ha egy kéz súlya a húrra nehezedik, akkor az idő alakot ölt. (…)
A telefotó-készülék esetében döntő mozzanat, hogy kétszer nem tudja elkövetni ugyanazt a hibát. Esetében ez egy velejáró gépi tulajdonság, és ezért van az, hogy mindegyik általa gyártott munka eredeti, holott egy sokszorosításra kitalált médium van mögötte. (…)
A Hibrid Animációs Dokumentumfilm (HANIMADOK) a dokumentumfilmes, indexikus és referenciális (élőszereplős, valós, fotografikus felvétel, reprodukció) képi réteget célzott, funkcionális, analitikus és koncepcionális célokat szolgáló animációval (rétegalapú kompozitálás, maszkolás, kulcsképkocka-vezérelt mozgás, 2D és 3D szimulációk) egészíti ki. (…)
A fotó- és elektrográfia, a mozgókép (film, videó), a zene, a tánc, az irodalom, a performansz és más, elsősorban időben kiterjesztett médiumok mentén fogalmazódik meg az írások és művek kapcsán néhány ide vonatkozó kérdés, állítás. (…)
© 2025 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
