Májusi lapszámunk vegyes tematikájú. A címlapon Kalocsai Enikő festménye.
Kérjük, ha módjában áll, adója 1 százalékával támogassa a Képírás internetes folyóirat működését. Köszönjük!
Az utazó karórája villogni kezd. Okos óra, ajándékba kapta. Feloldja mobilja képernyőzárát, és megnyitja a beérkező levelek mappáját. Nem volt új üzenet. A spam mappában hármat is talál. Kettőt töröl, a harmadik felkelti érdeklődését: Easttopics. (…)
A hang este formájúvá lesz, az ég színeire bomlik. / Karaktereket spórol az olvasás. Lecsukódik a szem. / Befogadja tárnáiba a múltat a pupilla. / Majd újraírja, amit kihagyott az emlékezet. (…)
Nem az a lényeges, hogy én mit akarok kezdeni a kővel, hanem a kő mit sugall és mire késztet engem. (…)
Nem kell mindig nagyot mondani a versben, / tépni az inget, fellármázni az Istent. / Elég ülni a szoba sarkában, csendben, / egyedül akár, onnan nézni a Mindent. (…)
Közel lakom a templomhoz, vasárnaponként megállok a bejárata előtt. Nyitva az ajtó. Itt megszakítom az utamat. Múlt héten bementem, a szenteltvíztartónál megálltam, keresztet vetettem, a hideg víz égette a kezem. Szentségtörés, ez a szó jutott eszembe. (…)
Mindenség ragyogó királya haragos immár. Szememben ellenzéket talál, a csúf sötétet csúfabbra fertőzöm. Pokolbéli tobzódásom önsebet vágó tivornya. (…)
Szimbolikus tartalmú kompozíciói a pitypangok életének, különös metamorfózisának fázisait jelenítik meg. A művész azért választotta vizsgálódása tárgyául a pitypangot, mert e virágon keresztül jól meg tudja ragadni az idő folyását, a természetben tapasztalható körforgást. (…)
Itt írták a Nyugatot. Tudja mi az? A karzaton ültek az uzsorás közelében, ha kellett a kurázsihoz egy kis apanázs. Ady harsogott. Már kapatos volt, vagy részeg, s tántorgott kifelé, itt ezen az ajtón, persze nem ezen a borzalmon, a régi pompájában ragyogott még a portál, és New York Kávéháznak hívták, nem Hungáriának. (…)
Látva látszik, hogy egy bontásra ítéltetett lakótömb éppoly idő-faktoros romlás állapotrajza lehet, mint egy kieső tanyai épület vizuális nekrológja, s egy látszatra még életteli fázisban megnevezett épületrész ugyanúgy a „senkihona” pillanatképét nyújtja, mint a funkcióját vesztett kisbolt vagy iskola valamely amortizálódott tanyai világban. (…)
A világítótornyot akartuk megnézni, / az ódon szigetecske egy elfeledett, odahagyott / kincsét, amit utolsó látogatásunkkor birkák laktak. / Valahogy nem találtuk az odavezető utat. (…)
© 2022 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
