A dada ugyanolyan közvetlen, mint a természet, és megpróbálja megadni minden dolognak a maga lényegi helyét.”
A párizsi Magyar Műhely 1964-es Kassák-száma alapvetően megváltoztatta művészetszemléletünket, és segítséget kínált a „szocreál” igájába betörni nem akaró ifjú művészeinknek. (…) Az ezredfordulón megnyílt Budapesten, az Akácfa utca 20-ban a Magyar Műhely Galéria, ami mindmáig otthont ad az új s újabb alternatív művészi kísérleteknek, mintegy integrálva azokat a magyar avantgárd évszázados, sokágú vonulatába. Így lépett be szinte zökkenőmentesen a Magyar Műhely „rügyfakasztó oldalági leszármazottjaként” a rendszerváltás hajnalán az avantgárd-kontinuitásba egy újabb korszakos alkotói csoport: az EX/ksz/PANZIÓ, amely indulásakor a kora-avantgárd radikális – akcionista – örökösének tartotta magát. (…)
Síró az idővel van nagyon közeli kapcsolatban, mondhatni barátságban. Megadja mindennek a módját, elegendő időt hagy az alkotás kigondolásának, megtervezésének és a kivitelezésének is. (…)
Bánföldi Zoltán K Galériában megrendezett kiállításának címe: XXII. század. Olvasva a meghívót, izgalmas időutazásra gondolhatunk, nagy változásokra, futurisztikus építményekre, technikai bravúrokra, talán a mesterséges intelligencia felerősödött és nem feltétlenül pozitív hatásaira. Nem ezt kapjuk, azonban az izgalmas jelzőt nem kell elfelejtenünk. (…)
Mágikus képek P. Boros Ilona munkái. Sem festmények a szó hagyományos értelmében, de grafikák sem, sőt – bár van némi kitüremkedésük a térbe – síkplasztikáknak sem mondhatók. Mágikus tárgyak, meditációs objektek, melyek anyagaikban hordozzák a múlt jelenlétét, formájukban a kortárs gondolatot. (…)
E szobrok mindegyike egyfajta spirál, ügyetlen, következetlen emelkedés mentén mozdul vertikális irányba, felfelé. (…)
Az ő tere hajlik, görbül, hurkokat képez, összezár, majd újra kibújik. Soha nem múló átalakulásról, származásról és megújuló törekvésről tesz tanúbizonyságot ez a tér. (…)
Van, aki egy gesztussal letudja (vagy éppenséggel egyetlen gesztusba belesűrít mindent), más felkollázsolja a fél művészettörténetet a szalvétányi felületre. (…)
Aki csak egy rövid időre is magáénak tekinti Bátai Sándor műveinek terét, rögtön megérzi, hogy alkotásaiban valami külön erő lüktet. A köztesség rőt-vörös, örök-barna konzerv-színén valami sajátos regényesség igyekszik áttörni. (…)
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
