Tamus István grafikái arról tanúskodnak, hogy a hit a hűségből születik, pedig a hitből élő ember ismeri legjobban az elhagyatottságot. A képzőművész hitére gondolok most elsősorban, a mesterség szolgálatára és hagyományozására. (…)
Képzőművészként a zártabb vagy nyitottabb inspirációs hatások, megfeleltethetőségek mellett az energia, energiafolyamatok és az idő, időbeliség, a lezárt vagy nyitott időfolyamatok foglalkoztatnak leginkább. A zene és képzőművészet közötti látszólagos ellentmondás az időben haladó zenemű és a kép rögzített világa között feloldható. (…)
Számomra alapvetően különválik a vizualitás és a zeneiség. Amikor alkotok – terveket vizualizálok vagy kivitelezek –, csak a képiség szempontja a lényegi, tudatosan nem rendezőelv a zeneiség vagy a hangzási momentum. Viszont miért ne lenne felvethető; rejtett módon járul hozzá és ad strukturáló dimenziókat, mértékeket az örökös zenehallgatás – a műtermi tevékenység közben – az adott időben kibontakozó képi világokhoz. (…)
Az I. uzsArt Művésztelep 2021 nyarán zajlott Uzsán. Az alábbi fotóesszé kollázsokba rendezett fotói ott készültek.
Az uzsArt művésztelep másabb és újszerűbb a többi művésztelepnél: komplexitásban gondolkodik, szakmai programja van, a kortárs magyar képzőművészet progresszív vonalát képviseli, szoros kapcsolatot épít ki nemzetközi képzőművészeti projektek vezetőivel, alkotói megjelennek nemzetközi virtuális kiállításokon, Uzsa Csoportként kollektív kiállításokkal jelentkeznek folyamatosan.
Ösztönösen kötődöm a Balatonhoz kamaszkorom óta. A domboknak, víznek, fénynek, szélnek, a Balaton-felvidék hegyes-dombos vidékének folyamatosan változó játéka különös örömmel ajándékoz meg, valahányszor rákanyarodok a 77-esre Veszprém után. (…)
A mitológia összegez, lúgoz, kristályosít. Györgydeák mitológiája nem általánosít, hanem nyommá változtat, jelenné, létezővé. Közel áll a teremtéshez, de több is, kevesebb is annál. Múlhatatlan, és nincsen múltja, jövő nélküli múlt. (…)
A Györgydeák – Magánmitológia című kötet útikalauz egy kortárs művész világához, életéhez. Nem könnyű sétát ígér a könyv (Tóth Eszter szövege és szerkesztése), nyomról nyomra halad, az életmű periódusait, harminc esztendő munkásságát követi, hét fejezeten át. (…)
A művészkönyv mint műfaj csak a könyvhöz való viszonyában létezik. Ezt a szűkösséget, korlátozottságot használja fel, a művek ebben a térben kapnak új, általánosabb értelmet. (…)
István és képei állapotaiban megállítanak. Nem az elmúlás szomorúságát, hanem a változás kíváncsiságát ébresztik fel bennünk. (…)
A kis tihanyi nyaraló, amely mellőzött minden luxust, de amely körül a kert az 1960-as évekre országosan ismert lett, nemcsak a parányi műterme szabadba való meghosszabbításának a lehetőségét kínálta számára. A természetből, a balatoni tájból és irodalmi, zenei élményekből inspirálódó alkotás mellett hosszú évtizedekre a társasági élet egyik fontos helyszíne és a művésztársaival együtt teremtett világ közepe lett. (…)
Az ausztráliai művészet legkifejezőbb, esztétikailag a legmagasabb fokú alkotásai a sziklarajzok és a sziklafestmények, rituális rekvizitumainak szimbólumrendszere pedig az álomidő mitologikus asszociációinak rendkívül gazdag világába nyújt betekintést. (…)
Stilárisan nagy utat járt be: a figurális/ábrázoló reprezentációtól jutott el az akciófestészeten keresztül az absztrakt tájképfestészetig, a lírai absztrakcióig, az elementáris, a lélek rejtett bugyraiból előtörő/kikívánkozó gesztusfestészetig. (…)
© 2021 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
