Felházi Ágnes par exellence festő, akinek lételeme az anyaggal való küzdelem. Vannak történetek a képein, de nincs történetmesélés. A narratíva maga a szín és annak jelenléte. (…)
Szemlélete alapvetően geometrikus, konstruktivista, lírai absztrakt, de valójában egyik stílus-kategóriába sem sorolható. Kétségtelen, az építészeti kompozíciók rendje a meghatározó világfelfogásában, és ennek megfelelően képi szemléletében is. (…)
Itt semmi sincs az élet szervességéből. Ezek a tüskék nem kapcsolódnak a termőtalajhoz, sem az égi napfényhez, így nem terem rajtuk csengő barack. De nem csak a függőleges, hanem a vízszintes kapcsolódás sem jön létre, nincs eleven közük ezeknek a tüskés alakzatoknak egymáshoz sem. (…)
Korán megtalálta a saját kifejezési formáját, ebben a görög örökség segített neki. Szikár, nagy formákból szervezett, szűkszavú, lényegre törő, férfias formarendet alakított ki. (…)
A festészet által leginkább preferált leállított pillanattal szemben számomra alapvetően fontos, hogy a kép motívuma mozgásban maradjon és folyamatosan változzon. Kompozícióim ennek megfelelően lineáris metamorfózisokká válnak. (…)
Farkas átérzi a korszak szorongásait, feszültségeit, a politikai, gazdasági helyzet romlását, a polgári létforma erodálódását, a bekövetkező tragikus léthelyzeteket. 1930 és 1934 között festi meg végtelenül kiábrándult, rossz közérzetének következtében nyomasztó hangulatú, egyre démonibb, szürreálisabb festményeit, melyek senki máséval nem téveszthetők össze, és amelyekkel a két háború közötti legjelentősebb művészek között van a helye. (…)
Inkább fejben fotóz, vagy nem is fotóz már, csak kamera nélkül. Nem direkt irányít, hanem hagyja, hogy a kezei között formálódó alkotás öntudatra ébredjen. Engedi, hogy az anyag felszólaljon a folyamatban: párbeszédbe elegyedik a fotópapírral. (…)
Sophrin kisméretű, maszkszerű kollázsait egymásra építve egy érzékeny körvonallal határolja. Ezek a belső és külső formák (a szótárak vagy gyűjtemények) adják azután a végső látványt, a vonal és tónus, folt és vonal különleges, lebegő egységét. (…)
A Martyn Galériában kiállított Boldvai-, Dobokay- és Eiter-művek közös tulajdonsága a szabad, határokat is átlépő kísérletezés, a biológiai, fizikai és kémiai folyamatokra épülő gondolkodás és fotóművészi megvalósítás. Munkáik nem absztraktak, hanem önmaguk konkrétságában fogalmazódnak meg. (…)
Stark István új elektrográfiái láttán felsejlik az őssejtés, a sejtek belső, titkos élete, bepillantást nyerünk a természet láthatatlan működésébe. (…)
Sokszor, sokan tették fel a kérdést, hogy miért festem magam, és miért aktban. Magamnak és másoknak is kerestem a kérdésekre a válaszokat, és a kutatásra pont jó ürügy volt a doktori disszertációm megírása: Festő és modell ugyanaz, avagy miért festi magát a festő. (…)
A „transzparens lét megélése” ténylegesen a lényegi dolgok felé vezeti az alkotót? A transzparenciával, az anyagi világban kifejezhető az anyagtalanság átható lényege? Ilyen és ezekhez hasonló, kapcsolódó kérdésekre kerestem/keresem a válaszokat. (…)
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
