A művészkönyv mint műfaj csak a könyvhöz való viszonyában létezik. Ezt a szűkösséget, korlátozottságot használja fel, a művek ebben a térben kapnak új, általánosabb értelmet. (…)
István és képei állapotaiban megállítanak. Nem az elmúlás szomorúságát, hanem a változás kíváncsiságát ébresztik fel bennünk. (…)
A kis tihanyi nyaraló, amely mellőzött minden luxust, de amely körül a kert az 1960-as évekre országosan ismert lett, nemcsak a parányi műterme szabadba való meghosszabbításának a lehetőségét kínálta számára. A természetből, a balatoni tájból és irodalmi, zenei élményekből inspirálódó alkotás mellett hosszú évtizedekre a társasági élet egyik fontos helyszíne és a művésztársaival együtt teremtett világ közepe lett. (…)
Az ausztráliai művészet legkifejezőbb, esztétikailag a legmagasabb fokú alkotásai a sziklarajzok és a sziklafestmények, rituális rekvizitumainak szimbólumrendszere pedig az álomidő mitologikus asszociációinak rendkívül gazdag világába nyújt betekintést. (…)
Stilárisan nagy utat járt be: a figurális/ábrázoló reprezentációtól jutott el az akciófestészeten keresztül az absztrakt tájképfestészetig, a lírai absztrakcióig, az elementáris, a lélek rejtett bugyraiból előtörő/kikívánkozó gesztusfestészetig. (…)
Komolytalan játéknak indult, többrétegű sorozattá nőtte ki magát. Egy Hetirajz nevű Facebook-csoport játékára készültek az első képek. Szabadon választott művész stílusában kellett önportrét alkotni. (…)
Bálint Ádám Fóliói, akár az Idők végezetében eltűnt (kvázi)üzenetek, titokzatos lapok, melyek áttetsző hártyái között mikroszkopikus jelen(t)ések is lapulnak… (…)
© 2021 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
