Ezek a talált, tépett, roncsolt papírcsíkokból, felületekből összeszőtt, összeragasztott munkák a végtelen és gyönyörű tengert, eget, szárazföldeket idézik, és a bennünk élő élményeket, emlékeket, érzelmeket. Az installáció mögöttük a civilizációt, jelen és múlt töredékeit, rétegeit. (…)
Ország László munkásságában sok különböző technika jelenik meg, olvad össze, de a lényeg valahol a gyökerekben van, abban az esztétikai-gondolati közlésmódban, ami csak az övé, és amit képes közvetíteni mások felé. (…)
A színek dinamikája, a mozgó, lüktető érzelmek és a monokróm nyugodt világ kettőssége, a festészet és a fotográfia kapcsolódása érdekel. Szívesen festek a szabadban, mert az ottani miliő hatásai később átsegítenek a műtermi munka nehezebb pillanatain. (…)
Olyan képtárgyakkal kísérletezem, amelyekben ütközik a természeti környezetből vett inspiráció a mesterségesen kreált létezéssel, a sorompó két oldalán érzékelhető, tapasztalható más-más világ; az egyikben a törvény, a másikban „csak” a szabály. (…)
Alkotásainak nyelve közös: a természet és az emberek összefonódása, együtthatása jelenik meg műveiben. A zene, az antik témák, a keresztényi hit, a harmónia, a mediterrán hangulat, a mitikus áthallások szintén közös elemek az életműben. (…)
Mintha a környezet rezdüléseit hallgatnák a csukott szemű, harmonikus alakok és oly mértékben sikerül ráhangolódniuk, hogy a vén lombok bölcsessége járja őket át és mindkettőjüket tisztára mossa a sztoikus víztükör. (…)
A Balaton-felvidék, a mediterrán jellegű táj változó fény- és színhatásaival akvarellsorozatok festésére inspirál. (…)
Kezdetben jellemzőnek tekinthető volt a fénymásoló széles körű használata, ami gyakran a képek egymásba csúsztatását, egymásra rétegzését hozta magával. Az alkotások keletkezésénél megfigyelhető a hirtelen ötlet, a gyors kézvonás, színfolt beillesztése. (…)
Kezdetben volt a kép aztán a horzsolás. / Borzongó időkben – mindig – ikonfestés. / Mert egy vagyunk vele. / Bennünk a hasonmás. / Felemás kezünkben vetület. (…)
A Csontváryról való gondolkodásunkat vissza kell terelni arra a szakmai területre, oda, ahol minden magyar művészről beszélünk: Markó Károlyról, Szinyei Merse Pálról, Ferenczy Károlyról, sőt még Munkácsy Mihályról is. Még mindig nem aknáztuk ki sem a természettudományos vizsgálódások lehetőségeit, sem a művészettörténeti, filológiai kutatások eredményeit… (…)
A jelenleg látható életmű-kiállítás címe is figyelemfelkeltő, és Anna Margit művészetének központi figurájával – a bábu – a tartalmi jelentésrétegek gazdagságán és a formában rejlő sokféle lehetőségre utal. A bábu maga az ember. Az alkotóművész. (…)
Ezen a kiállításon a képek beszélnek, és a képzeletnek ennélfogva határt semmi nem szabhat. Kővári Attila generációjának markáns, egyedi világot teremtő képviselője. Festő, festő és tanár, művésztanár, szokták mondani és írni róla.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
