Category 2017/2: Június–Augusztus

Tönköl József versei

kinek a szekerét őrzöm, lőcsöt, saroglyát, kereket, / kimenjek-e oda, fagyott káposztákhoz, lepkékhez, / hordoz engem a Szedres ló, kinek a szecskavágója kiált, / milyen pajtából, milyen pókhálós porba süllyed a kése? (…)

Géczi János: Egy metafora története

A tó fölött fehér madarak repülnek. Zagyva az értelmük, gondolja a lány, de az elgondolását nem mondja ki, mivel szemzugából látja, hogy a fiú is éppen ezt gondolja most, a röpképek alapján. Hát csak kölcsönösen bólintanak egymás azonos elképzelésére. Sirályok, a fiú tudja, a lánynak csupán hófehér, sárga-piros lábú madarak, amelyek képesek a vízfelszínen ringatózni. (…)

S. Nagy Katalin: Kharón ladikja

Kharón ladikja – kiállítás az Artézi Galériában. A Genezis című kiállításon, 2017 márciusában, kilenc művész mutatta be munkáit: különböző értelmezését a teremtésnek, születésnek, eredetnek – a kezdeteknek. Akkor tavasz volt, most ősz, lassan evickélünk az év vége felé. A Genezis a zsidó-keresztény hagyományokhoz (Biblia) kötődik, a Kharón ladikja a görög-rómaihoz. Nagyon széles a merítés Homérosztól Ovidiusig, és persze máig, hiszen a mai kultúrában is szerteágazóan benne van ez az ókortól fontos szimbolikus történet. (…)

Vass Tibor versei

Baglyok,
piros baglyok,
nyelvileg helytelen
szállásaik lesznek otthonunk. (…)

Kádár Katalin: Könnyek

Több mint fél évszázados textil zsebkendők – egy részük Anyámé volt, másik fele gyerekkoromból maradt meg. Használaton kívül vannak, mióta papír zsebkendő van, de kidobni sem akarom őket. Lapulnak a szekrény alján – mit csináljak velük? Festek rájuk! (…)

Kádár Katalin: Zsebkendők

Halmosi Sándor versei

okos a telefon, okos az óra,
a tévé is túl okos, meg a kocsi ablaknyitója,
okos karkötő, okos szemüveg,
okos az otthon, csak üres (…)

Krulik Zoltán: Kitépett noteszlapok

A cukrászda udvarán – amelyet drótháló kerített – pirosra mázolt vasasztalok álltak székekkel a léptek súlyától recsegő-ropogó kohósalakon. Messziről hallotta már az érkezők lépteit a főkötős, matt-fekete ruháján kikeményített patyolatköténykét viselő felszolgálónő, aki legtöbbször az ajtófélfának dőlve bámulta az eget. (…)

Géczi János versei

Ugyan, ha egyedül volt, folyton dünnyögött,
de valójában három vagy négy évtized kellett,
hogy megtalálja a saját mondatait,
kavicsként tegye a nyelve alá mindegyiket,
ne maradjon csendben. (…)

Zsubori Ervin: A gasztrokalandor receptje

A gasztokalandor élete kész regény. De minimum blog. Előéletéből bármikor előbukkanhat egy extrém előétel, bevásárlókosarából egy piskótával rakott tálca vagy egy pikáns hangú tárca. Egyaránt jártas a hazai madár- és állatvilágban (pulyka, marha, újévi malac) és a regionális tésztafronton (fánk, slambuc, spagetti), a kúszó flórában (patisszon, bab) és az úszó faunában (sügér, makréla, ponty) – mikor mi van kéznél. (…)

Dimény H. Árpád: Levelek a szomszéd szobába

reggelente öt perc
a póznákon ernyedten lógó huzalok
a falu ütőerében és bennem is
lassulva áramlik a vér (…)

Varga Zsófi grafikái

Varga Zsófi: Munkáimról

Munkáim témája általában a város, az épített környezet és a benne bolyongó kis, jelzésszerű figura. Az európai város, amely a történelem során szervesen, rétegről rétegre épült, meghatározza a későbbi korok építőinek, lakóinak gondolkodásmódját, lehetőségeit.

Mikó F. László: „Délután öt órakor”

Még csak fél öt. Hajnal. A tetőablakon dobol az eső. Tram-taramm, tram-taramm, tram-taramm. Nyitott szemmel fekszem a hátamon. Visszahúznak az álmok, nem is tudom, hogy ébren vagyok-e egyáltalán, vagy még abban a folyamatosan távolodó világban létezem, amibe bekopogott az eső. (…)

Mikó F. László: Az igazság pillanata

Állok egy vörös fapalánkkal körbevett tér közepén. Nincs már jelentősége hogyan kerültem ide, egyszerűen csak itt vagyok és várok. Körben, a palánk mögött emelkedő sorokban emberek ülnek és várnak ők is, talán ugyanarra, mint én, talán másra, ezt nem tudni még pontosan. Tanácstalan vagyok. Mit tegyek? (…)

« Older posts

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑