groteszk a vérpadon a nap / a guillotine ha elakad / mint lift két emelet között / a csúf ha szépnek öltözött / groteszk a hóhér aki sír / groteszk a pulpitus – ha sír (…)
Meleg volt kint, és vakított a nap, / bent nehezen vette a levegőt, / leguggolt, s éppen úgy, mint azelőtt, / lapos köveken állt minden anyag, / kettéhasított fából spatula, / földpát, vörös föld és növényi nedvek, / dörzskövek alatt finom zúzalék (…)
Szemből a sík s a tér illúziója,
a négyzetes pályákat egyre rója
a fény, vagy jön, és húz egy vonalat,
de sík a sík, a tér meg tér marad. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
