Ahol a Nadapi utca a főúthoz ér, / transzformátor izzik. A szeszfőzde / udvarán cefre párolog. Nyárfaerdő / zsong a forró levegőben. Árnyékában / a Téglaházi-patak a Bágyom-érbe fut. (…)
A történetek párhuzamosak – a művekben mégis elkülönülnek. A kép az élmény szülőlombikja, a művek teszik őket ilyenné vagy olyanná, apává és fiúvá… Elkülönülővé, különutakat járóvá. (…)
mintha halott lenne / nézem arcát ahogyan alszik / s e látvány víziókat pakol / fejembe regénybe illő / félelmeket előzményestül (…)
Az alkotások nem ikonikus műtárgyakként, hanem emberi állapotok egymás mellé helyezett tereiként vannak jelen. A címek nem lezárnak, hanem irányt adnak. Ez a kurátori megközelítés lehetővé teszi, hogy a látogató ne csak szemlélője legyen a szobroknak, hanem részesévé váljon a művész által teremtett belső tereknek, ahol a magány, a várakozás vagy a bezártság fizikai valósággá válik. (…)
Úgy beszéltük meg, hogy heti egy nap, ami egyedül a tiéd. Ebből lett még egy, mert kívántalak. Még egy, mert sajnáltalak elhagyni. Pár hét múlva úgyis menekülök, nem bírom az állandóságot. Vagy ha nem én futok el, neked akad sürgős vidéki elintéznivalód, ami néha hónapokra húzódik. (…)
Drámai rejtélyek és gyermeki játékosság, nosztalgia és spiritualitás. A sokféle (nemcsak nemes) anyag, képépítő elem ellenére emelkedettség, tisztaság, biztos esztétikai igényesség sugárzik a munkákból. (…)
csak a gyűlölet szabadpolcos. nem kell / még reklámot sem megnézni előtte. / nem kell regisztrálni. megérzi, ha komp / lexusba téved. a prémium hibrid // modellbe, ahol az örökkévalóság / nem ígéret. nincs feleződési ideje / az időnek. totemállata a gifmadár. / mindig újra-újra kezdi. nem pereg le. (…)
Gondoltátok volna, hogy így, együtt, újra, munkákkal, megidézett, régi történetekkel, újragondolt hajszínekkel, régen megkezdett mondatok folytatásaival? 1985. Negyven év. Elszelelt. Ötvenegyen voltatok, akik akkor, először léptek be a Stúdió ajtaján… (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
