A kortárs magyar festészetben Verebics Katalin munkássága a figurális hagyomány radikális újraértelmezését képviseli. Képei a test, az identitás és az emlékezet vizuális konstrukcióit vizsgálják. A festmények nem stabil portrékat mutatnak, hanem fragmentált, egymásra csúszó identitásrétegeket. (…)
elfordítja arcát / a felhajtott gallérú ismerős / sietni kell / nem úgy mint régen / amikor pályaudvarokon / vagy parkok padjain hálózsákban / töltöttük az éjszakát / míg rendőrnek álcázott díszletmunkások / át nem rendezték a színpadot (…)
A Balaton, a tó környéki táj, annak természet adta képződményei: a víz, a berek, a hegy, a szikla – mind jelentős szerepet játszottak Takáts Gyula életében, költészetében, prózájában és képzőművészetében egyaránt. Jelen írásban Takáts életművének méltatlanul keveset emlegetett elbeszéléseivel foglalkozunk. (…)
Visszaemlékezései és naplói egybehangzóan mutatják, hogy milyen meghatározó volt a gyermekkori Balaton-élmény, a nem annyira messze fekvő, a dombok között csak sejtett, titokzatosnak tűnő, hatalmas vízfelület. (…)
A munkák nem tájképek, a kiállítók nem a természet dokumentálására törekszenek. A sokszor erezetekre emlékeztető, hálózati szövevényt sejtető növényi formák pusztán eszközei az emberi természet megidézésének, az alkotók önkifejezésének. (…)
Vegyes tematikájú júliusi lapszámunkkal debütál a Képírás szerkesztőjeként új kollégánk, Szénási Miklós. A borítón Verebics Katalin munkája.
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
