rendben érzem a helyet és / pár percig nem akarok ennél többet. / jó hogy senki nem nyúlt a hullt avar / élettől hemzsegő szőnyegéhez. / nézem a mégsem / fojtogató elhanyagoltságot / ahogy özönnövényeink kordában / tartják egymást.
nem szeretik. hogy járnak erre itt | a szánalmas csoportban didergő fák alatt. | ekkora erdősávhoz túl nagy a raj. | elfordított fejekből álló | kékesfekete szemű tenger az ágak közt. (…)
Nézd. Itt nő bennem. És itt fogy el. / Az a ház bal szélről a munkahelyem. / Itt telik. Meg és el. Fűt és jegel. / Naponta. Az ostrom-ütött üres telek / mellett. Ahol most egy park van. / Néhány fa. Kutyaszar az avarban.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
