A sárkányasszony erre előbb szép lassú mozdulatokkal lemeztelenített, s aztán odakötözte a magasba emelkedő két karomat a fa ágaihoz. S aztán odakötözte a lábaimat a fa törzséhez. Nem szorosan, de azért éppen eléggé kipányvázott, de úgy, hogy azzal a körülöttünk múlhatatlanul múló időre is pányvát vetett. (…) (Részlet a Csobban a víz című regényből.)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑