első dal, pócsmegyer, / húsz március négy, / szerda, gyertyacsonk / fölött a csöndbe öl- / tözött, világ alatt a / fény teremtetlen re- / mény, ha nincsenek / szavak, formátlan / szent alak töpreng / a voltakon, / ha elhagy, elhagyom (…)
Nem tudok leszokni róla, hogy kívülről megtanuljak szövegeket, ahogyan a színészekkel együtt mondtam, akár a próbák alatt a nézőtéren, akár a színfalak mögött előadás közben. Aztán olyan idézeteket is megtanultam, amelyek sosem hangzottak el a színpadon. Amíg élt a barátnőm, neki mondtam, csak úgy, kávézgatás közben. Ő pedig verseket tudott. (…)
ami fehér volt, sárga lesz, mint a sötét szobák / között kóbor lelkekként álcázott / barázdás, szép arcokon a dac, / és az eresz alá behúzódó verebek / csivitelésétől a szomszéd / nem hallja, mit beszélünk, (…)
Az interneten műholdak Földről készített felvételei között kerestem az emberi tevékenység lenyomatait, különös tekintettel ezek fotográfiai megjeleníthetőségére. (…)
…homlokát lábnyomába / szorította nem azért hogy / lehűtse átizzott koponyáját // de ez maradt belőle csak / miután elment képtelen volt / megidézni szavait pedig (…)
Decemberi lapszámunkban az irodalom lesz túlsúlyban. A képzőművészetet ezúttal Herendi Péter munkái képviselik; tőle választottunk képet a borítóra is.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
