és mindennap megvallani / talán csak magunkban szólva / a felettünk való törvény / igazát – (…)
Itt lakom, a barnasisakos dombok oldalában, / mint az ezüstbalta, olyan fehér a házam. // Kint esik az eső, az ágak között / meg-megbotlik, csontjai lehullnak a földre.
Kutyám, mint az öregedő kutyák általában: / érzelmes kissé. Minden simogatástól meghatódik. / Tekintetében furcsa pátosz van, / ebben az sem zavarja, hogy félszemű. (…)
Milyen erőszak dönti el, / hogy fehér vagyok és magyar, / s játszom a madzag végivel, / amit kezembe ád a faj? (…)
nagy, néma kagyló / hiába hallgatózol – csak a tücskök (…)
Sarokba szorított elmém / védekezése vagy. / Csak semmi pánik: / még létezem.
Úgy érted: a világ finom zene, / kísért mint lelkes ária, titkokból csiszolt intonáció? – // ma inkább csupa robaj, zörög az éggömb (…)
Két érintés inog, / mint vízhordó rúd a vállamon. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
