Gosztonyi Géza: Személyes benyomások az V. Művészkönyv Triennáléról

A miskolci triennálé nyitó termében mindössze egyetlen művet helyeztek el a kurátorok (a cseh Gina Renotiére és a szlovák Jarmila Kováčová), Zbigniew Sałaj „Fáskamra” című munkáját, s ezzel a (harsány, zenei) felütéssel alaposan alápörköltek a nézőknek! (…)

2026/02/24

Mikó F. László: Az önmegőrzés gesztusa

A művészet azért válhat támasztékká, mert időtlen viszonyítási pont: a rohanó pusztulás közepette olyan állandóságot képvisel, amely nem a múltba révedés, hanem az örök jelen megélése. (…)

2026/02/16

Zsubori Ervin: Gábos József világkönyvtára

Ebben a Könyvtárban nincs két egyforma könyv, de két egyforma lap sem. Formák és ritmusok, kontrasztok és egybemosódások, színek és színevesztettségek, síkba préselt domborulatok és térbe kívánkozó kartonívek váltják egymást. (…)

2026/02/13

Zoltai Bea: A kép mint menedék

Az öltések és a közben múló idő mélységében is átrendezik az anyagot. Megszámlálhatatlanul sok láthatatlan jelenlévő, tartó-fenntartó öltés hozza létre, támasztja belülről a képtestet. (…)

2026/02/08

Balázs Sándor: Párhuzamos különutak – Ghyczy György és Ghyczy Csongor művészetéről

A történetek párhuzamosak – a művekben mégis elkülönülnek. A kép az élmény szülőlombikja, a művek teszik őket ilyenné vagy olyanná, apává és fiúvá… Elkülönülővé, különutakat járóvá. (…)

2026/01/27

Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos: A Magdolna Udvar Schaár Erzsébet-kiállításáról

Az alkotások nem ikonikus műtárgyakként, hanem emberi állapotok egymás mellé helyezett tereiként vannak jelen. A címek nem lezárnak, hanem irányt adnak. Ez a kurátori megközelítés lehetővé teszi, hogy a látogató ne csak szemlélője legyen a szobroknak, hanem részesévé váljon a művész által teremtett belső tereknek, ahol a magány, a várakozás vagy a bezártság fizikai valósággá válik. (…)

2026/01/19

Máthé Andrea: Az időtlen és végtelen felé – Krajcsovics Éva és Vojnich Erzsébet kiállításáról

Megtalálják azt a rést, amelyen keresztül a létteljességről és nem a léthiányról tudnak szólni, és arról, hogy a szép, az érték(es) képes áthatolni a rútságon, át tudja törni, ha csak töredékként is, a rút határait, áttűnik a visszatetszőn is. (…)

2026/01/16

Mikó F. László: „A szent tűzözön regéi” – Barics Sándor kollázs-átfestéseiről

Juhász Ferenc nyers, szürreális világába visz el kollázsaiban minket Barics Sándor. A kollázs-átfestések, a rétegek egyfajta burkot képeznek az egyes művek gondolat-csomagjain, melyet Barics elénk tesz: tessék, fejtsd le a felszínt, áss mélyebbre, ha tudsz. Juss el magadhoz. (…)

2026/01/12

S. Nagy Katalin: T. Horváth Éváról, új kiállítása kapcsán

Drámai rejtélyek és gyermeki játékosság, nosztalgia és spiritualitás. A sokféle (nemcsak nemes) anyag, képépítő elem ellenére emelkedettség, tisztaság, biztos esztétikai igényesség sugárzik a munkákból. (…)

2026/01/11

Arnóti András: Levél a Rottenbiller utca 35-be

Gondoltátok volna, hogy így, együtt, újra, munkákkal, megidézett, régi történetekkel, újragondolt hajszínekkel, régen megkezdett mondatok folytatásaival? 1985. Negyven év. Elszelelt. Ötvenegyen voltatok, akik akkor, először léptek be a Stúdió ajtaján… (…)

2026/01/03