Szekció

Képzőművészet

Kovács Gergely: Fábián Zoltán „Sötét?–E–nergia” című kiállításáról

Fábián Zoltán konkrét vagy geometrikus stílusú táblaképei, grafikái, valamint objektjei a „tárgy nélküli világ” malevicsi értelemben vett tézise mellett tesznek hitet. A szuprematizmus alkotói attitűdjét újrainterpretáló, hard edge-szerű kompozíciók lényegében valamennyi tárgyi vonatkozást elvető geometrikus absztrakciót valósítanak meg. (…)

Fábián Zoltán: A Magángyűjtemény című kiállítás ürügyén

Fontos megemlítenünk, hogy egyáltalán nem klasszikus, szó szerint értelmezett gyűjteményekről beszélünk, mivel az itt bemutatott munkák többsége tulajdonképpen „paraszolvencia”. Nem arról van szó tehát, hogy két tudatos gyűjtő, külsős szakértők bevonásával, hobbiból, vagy befektetési szándékkal kollekciót épít jól kijelölt témák, stílusok mentén. Ezért a tárlat némiképp heterogén. Dóra Attila és Sebők György kapta a műveket. (…)

Rőczei György: Ozirisz-orsók – Szlaukó László, Kanofer, Kawab és Nofernoferuaton Ta-serit

Szlaukó László munkái között különös helyet foglalnak el az Ozirisz-orsók. Évtizedek óta időnként épít-alkot egyet-egyet. A sorozat (mert hát annak látszik…) ritkán látható együtt kiállításokon. Néha csak egyet állít ki, máskor hatot, hármat – de ezeket is változó sorrendben. Meditációs tárgyunk, rituális objektünk műalkotássá nemesül. Lélekkel bíró személyes tárgy, háromdimenziós lélekkép – pontosabb a fényképnél, és fontosabb is. (…)

Garami Gréta: Művész–bohóc–artista – Király Gábor kiállításáról

Király Gábor kiállításának címe: Anomalia Humana, azaz emberi visszásságok, emberi ellentmondások. De talán a leghelyesebb fordítása vagy értelmezése az lehetne, hogy emberi gyarlóságaink. (…)

Szabó Elemér: Performanszok és utóéletük Kányási Holb Margit művészetében

A Ferenczy Noémi-díjas Kányási Holb Margit textilművész performanszait dokumentáló videófilmek és az azokat bemutató katalógus oldalai láthatók a debreceni Csokonai Vizuális Műhely kamaragalériájában. Az életműből kiemelt rituális performanszok felől is jól szemlélhető, hogy a művész folklórral is kreatív kapcsolatot tartó… Tovább →

Kovács Gergely: Csollák Mihály Angyaldúc című kiállításáról

Festményein a bohócok – pontosabban fogalmazva: a szárnyas bohócok – egy összetett tartalmat felvonultató, átfogó ikonográfiai rendszer sokszínű szereplőiként jelennek meg. Találkozunk itt fiatalabb és kevésbé fiatal, gyermekarcú és szakállas, vidámabb és szomorkásabb bohócokkal, sőt még pantomimfigurákkal is. (…)

Szeifert Judit: Séta az időkertben – Bíró Sándor archaikus és panteisztikus festői világa

Bíró Sándor művészetének két alapvető inspiráló forrása az idő és a természet, e két fogalom által meghatározott koordinátarendszerben helyezhetők el művei. Hol egymást metsző pontokban találkoznak, hol párhuzamosan haladnak, máskor egymás inverzeként értelmezhetők. (…)

Láng Eszter: Egy eltűnőben lévő kultúra őrzése

A tavaly elhunyt debreceni alkotó, Makoldi Sándor „a szerves magyar műveltség” egységét keresve arra tette fel életét, hogy megőrizze, és pedagógiai, kutatói munkásságával továbbadja a magyar népi kultúrát a következő generációnak. A Debreceni Művelődési Központ Újraírt népművészet címmel kiállítást rendezett emlékére, amelyre meghívta azokat a tanítványokat és követőket, akik szintén a népi kultúrában találták meg saját vizuális nyelvüket. (…)

S. Nagy Katalin: Önarckép ma

A 15 képzőművész bizonyítja, hogy az önarckép műfaja túléli a válságokat, elbizonytalanodásokat, azt is, hogy az emberábrázolás számos XX–XXI. századi irányzatban elvesztette, elveszti jelentőségét. Hogy hol a határ az úgymond realitás, valóság és az emlékek idézése, képzelgés, átírások, metamorfózisok között, az a néző szabadságán, beleérző képességén múlik. (…)

Kováts Albert: Festői textilek – beszélgetés Kelemen Kata textilművésszel

Mindig a mintából, a rajzi megjelenésből indultam ki, és végső soron mindegy volt, hogy milyen hordozó lesz az ábráim alapja. Azt gondolom, hogy klasszikus értelemben nem vagyok textilművész, akinél az anyagból fakadó technikák az elsődlegesek, hanem inkább festő, akinek a „minta” a lényeg, vagyis ami az alapra kerül. (…)

Rajkó Andrea Fenya: „16×1” – kiállítás az Artézi Galériában

A válogatás és a rendezés Dréher János – a képalkotások, felületkezelések iránt fogékony lírai absztrakt képzőművész – munkája. A jó kurátor gondolkodásmódja, ízlése meghatározó a kiállítás összképében. (…)

Szeifert Judit: Itáliai töredékek – Bella Dóra fotográfiáiról

Az anyagokra jellemző a felületi minőség, az anyagszerkezet külső megjelenése. A legpontosabb információt erről tapintással szerezhetjük, de kellő tapasztalat birtokában képesek vagyunk felismerni számos anyagot, pusztán textúrája képéről is. Ezt és a felületi minőségek által keltett asszociációs képességünket aknázzák ki Bella Dóra fotográfiái. (…)

Garami Gréta: Kikeverhetetlen árnyalatok – Kárpáti Tamás kiállításáról

Kárpáti Tamás hagyományos formátumú vászonképein nemcsak a lepattogzott aranyozású, díszes, stukkómintás keretek utalnak a barokk oltárképekre, hanem a festészeti technika is, a lazúros olajfesték. A sokszor leheletnyi árnyalatbeli különbséget mutató festékrétegeket akár 8–10 rétegben hordja föl a művész egymás után. A festékben a festékanyaghoz képest elég sok a kötőanyag, azaz az olaj, így a száradás után áttetsző marad, és látható lesz az alatta lévő réteg is. (…)

S. Nagy Katalin: Farkas István korai rajzai

Az aktrajzok többsége határozott kontúrok, erőteljes, lendületes körvonalak közé zárt. Azok a tónus-, folt- és vonalértékek, modulációk, amelyek akkor és ott alakulnak ki, megőrződnek az 1920 és 1924 között Budapesten és Dalmáciában készült szénrajzokon. (…)

Nagy Imre: Tünékeny idő – Sejben Lajos munkásságáról

Sejben Lajos két műfajban fejti ki képzőművészeti tevékenységét: a vakrámára festett vászon lehatárolt felületén olajfestékkel, és a tértől-anyagtól nem korlátozott térplasztikák világában. Szabadon jár át a műfaji határokon és a stiláris territóriumokon, hogy autonóm, csak rá jellemző művek kerüljenek ki keze alól. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑