Szekció

Képzőművészet

Lieber Erzsébet: Táj-kép, fény-kép

Ki ne érezte volna az Alsó pincesoron elköltött első közös vacsora után, a hegy levének rituális magunkhoz vétele közben a nap éltető erejét, ami először még aranylóan, majd mélyvörösen nemcsak átsütött az üveg karaffákba és kelyhekbe töltött borokon, hanem az előző években sugárzott adagjaiban jelen is volt minden elfogyasztott kortyban… Jegyzet a Zamárdi-Kőhegy Alkotótelep VIII., 2018. évi symposionjáról.

Zsubori Ervin: Birtok, kilenc parcellával

Kilenc önállóan megmunkált parcella adja ki azt az időlegesen egybenyitott birtokot, amely itt és most, a lovasi Nagy Gyula Galériában, S. Nagy Katalin rendezésében a szemünk elé tárul. A kilenc Föld-míves szerszámai, azaz a felhasznált eszközök, meglehetősen változatosak. Festék és ecset; kés és fűrész; számítógép és nyomtató; olló és ragasztó; kréta és papír; festékfújó és függönyrojt, bakelitlemez és rafia egyaránt kellett hozzájuk, egyebek mellett. (…)

Nagy Miklós: Kiállítás után

Az volt a legfurcsább, hogy amikor elkezdtem a különféle rátétekkel díszített lemezeket lefotózni, majd otthon a komputerre letöltve visszanézni, a képernyőn egyszerre látva őket, sokkal szebbnek tűntek, mint egyenként. Jelenleg nagyjából 1400 különböző kapudísznél tartok. (…)

Matzon Ákos munkái

Pataki Gábor: Pre-poszt – Matzon Ákos kiállítása elé

Vannak sorsdöntő, számvetésre késztető pontok az életben, amikor óhatatlanul előtt-ben és után-ban, pre-ben és poszt-ban kezdünk gondolkodni. Egy ilyen szituációban a művész is gyakran újragondolja műveit aszerint, miként igazolhatják vissza addigi tevékenységét, s mi íródik most a tiszta lapra. Nem véletlenül viseli ezért e kiállítás a „Pre-Post” címet. (…)

Parill Orsolya: Az ötvenes évek kultúrpolitikája egy váratlanul felbukkant Egry-levél „vízi” tükrében

Takáts Gyula személyes irodalmi hagyatékát rendezgetve naponta érnek – olykor nem kis megrendüléssel járó – meglepetések. A közelmúltban is ez történt. Ugyanis egy Egry-levélre bukkantam – méghozzá egy eddig kiadatlan Egry-levélre, amelyben keserűen-furcsán nyugtázza a Takáts Gyulával közösen tervezett és szerkesztett Vízitükör kötetük elutasításának hírét. (…)

Fábián László: Fajó, a fegyvertárs

Hitt a közösség iránti intellektuális felelősségben, hitt a művész kötelezettségében a világjobbításra. Abban, hogy a tágabb közösség elé kell tárni a tiszta szépséget, hogy meg kell szervezni életét a mindennapi esztétikumban, illetőleg az új művészet befogadására kell nevelni. (…)

Jász Attila: Vakon az üresség felé – Fischer Balázs képeiről

A személyes téma a legszemélytelenebb módon tárul fel, egy műterem belsejének állandó megfestésével, ahogy Váli Dezsőnél vagy Nádor Tibornál is láthatjuk. Így számolják fel egójukat, ahogy Fischer Balázs is saját énjét, újból és újból megfestve műtermét, újabb és újabb lépést téve a megtisztulás, vagy nevezzük másik nevén, az üresség felé. (…)

Szombathy Bálint: Rejtett kert – Herbert Aniko kiállításáról

Az élő piros fonál pedig az elillanó szerelem, a kert vélt értelme. Ám ha a szerelem elillan, megszűnik a kert eredendő értelme is. A kert tehát lényegében nem más, mint a vágyakozás tárgya a herberti magánmitológiában. Vágyakozás a tökélyre, az örökkévalóra, a belső megtalálásra. (…)

Kovács Gergely: Fábián Zoltán „Sötét?–E–nergia” című kiállításáról

Fábián Zoltán konkrét vagy geometrikus stílusú táblaképei, grafikái, valamint objektjei a „tárgy nélküli világ” malevicsi értelemben vett tézise mellett tesznek hitet. A szuprematizmus alkotói attitűdjét újrainterpretáló, hard edge-szerű kompozíciók lényegében valamennyi tárgyi vonatkozást elvető geometrikus absztrakciót valósítanak meg. (…)

Fábián Zoltán: A Magángyűjtemény című kiállítás ürügyén

Fontos megemlítenünk, hogy egyáltalán nem klasszikus, szó szerint értelmezett gyűjteményekről beszélünk, mivel az itt bemutatott munkák többsége tulajdonképpen „paraszolvencia”. Nem arról van szó tehát, hogy két tudatos gyűjtő, külsős szakértők bevonásával, hobbiból, vagy befektetési szándékkal kollekciót épít jól kijelölt témák, stílusok mentén. Ezért a tárlat némiképp heterogén. Dóra Attila és Sebők György kapta a műveket. (…)

Rőczei György: Ozirisz-orsók – Szlaukó László, Kanofer, Kawab és Nofernoferuaton Ta-serit

Szlaukó László munkái között különös helyet foglalnak el az Ozirisz-orsók. Évtizedek óta időnként épít-alkot egyet-egyet. A sorozat (mert hát annak látszik…) ritkán látható együtt kiállításokon. Néha csak egyet állít ki, máskor hatot, hármat – de ezeket is változó sorrendben. Meditációs tárgyunk, rituális objektünk műalkotássá nemesül. Lélekkel bíró személyes tárgy, háromdimenziós lélekkép – pontosabb a fényképnél, és fontosabb is. (…)

Garami Gréta: Művész–bohóc–artista – Király Gábor kiállításáról

Király Gábor kiállításának címe: Anomalia Humana, azaz emberi visszásságok, emberi ellentmondások. De talán a leghelyesebb fordítása vagy értelmezése az lehetne, hogy emberi gyarlóságaink. (…)

Szabó Elemér: Performanszok és utóéletük Kányási Holb Margit művészetében

A Ferenczy Noémi-díjas Kányási Holb Margit textilművész performanszait dokumentáló videófilmek és az azokat bemutató katalógus oldalai láthatók a debreceni Csokonai Vizuális Műhely kamaragalériájában. Az életműből kiemelt rituális performanszok felől is jól szemlélhető, hogy a művész folklórral is kreatív kapcsolatot tartó… Tovább →

Kovács Gergely: Csollák Mihály Angyaldúc című kiállításáról

Festményein a bohócok – pontosabban fogalmazva: a szárnyas bohócok – egy összetett tartalmat felvonultató, átfogó ikonográfiai rendszer sokszínű szereplőiként jelennek meg. Találkozunk itt fiatalabb és kevésbé fiatal, gyermekarcú és szakállas, vidámabb és szomorkásabb bohócokkal, sőt még pantomimfigurákkal is. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑