Szekció

2019/1: Február

Onagy Zoltán: A másik asszony, piros gatyában

A hídtól hosszú, lassú lejtő, majd rövid meredek lejtő, két kanyar, és ott a megálló. Senki nem várakozik a közelében, senki nem kérdezi. Nem szól senki hozzá. A reggeli buszmegállók népe, és a várótermeké, kényszeresen beszél idegennel. Megosztaná az álmát, a vágyát, a véleményét a világról. Ma senki a bódéban, a bódé előtt. Öröm. (…)

Vécsi Nagy Zoltán: Identitás és teremtőerő Vinczeffy László művészetében

Vinczeffy festői és szobrászi gyakorlata eltekint szubjektív világunknak, életterünknek, tudatunkban többnyire a hasznossági szempontok szerint besorolható és közösségi konvenciók alapján rendezhető konkrét képi elemeitől, a mindent felfaló globális információs világ hétköznapi jelekké változtatott, reklámalanyokká asszimilált tárgyaitól, élőlényeitől és személyiségeitől, de a könnyedén szavakká, szimbólumokká változtatható, majd a közbeszéd által kisajátítható fogalmi konstrukcióktól is. (…)

Vinczeffy László képei

Bene Zoltán: Leépítés

Mandola odatette főni a teavizet a kollégium közös konyhájában. P. kedvtelve figyelte a mozdulatait, s azoknál is nagyobb kedvét lelte gyönyörű, gömbölyű fenekében. Mandola szobatársa, Kriszta is ott lábatlankodott körülöttük, kisírt szemeit meresztgette. (…)

Kontra Ferenc: Határfa

Az oszlop, amelyről beszélek, egy keskeny, rácsos fémszerkezet volt. Olyan, mint az emelődaru hosszú fémnyaka a tengeri hajókikötőben. Ennek belsejében hajtott ki a fácska. Eleinte nem is tűnhetett fel senkinek, csak amolyan aljnövényzetnek számított, amilyen az oszlopot egyébként is gyakorta körülvette, ha megfeledkeztek az árokpartról és az átkelőhely előtt díszlő ágyások gondozásáról a határőr katonák. (…)

Nyirán Ferenc versei

Lassan, ahogy sérült létráról / óvakodik le az ember, úgy / gyűlöltél meg mindazért, amit / elárultál magadról. // Ezen nem javított az sem, / hogy megőriztem titkaid. (…)

Kováts Albert: Birkás Istvánról

A nyolcvanas évtized hozta el a különleges és jellegzetes fordulatot Birkás életében és művészetében. Már korábban is, de az évtized közepétől gyakran látogatott el szülőhelyére, Kunmadarasra. A korai gyermekkori emlékek, a korhadó kerítések, a nádfedeles házak a „hazatalálás”, az elveszett otthon élményét keltik fel benne. Átérzi, hogy ez a világ a legfontosabb a számára, s a következőkben művészetének alapja és anyaga lesz. (…)

Birkás István munkái

Mikó F. László: Utazás haza (monodráma)

Enned kellene. Itt fekszel már három hete, és nem eszel. Még jó, hogy legyengültél. Az összes sejted éhes! Üresen rohangál benned a vér, nincs benne tápanyag. Én nem akartam, hogy ez legyen. De komolyan. Tényleg nem. Egyszeriben csak ez lett. Hidd el, nem haragszom. Már nem. Mit mondhattam volna, mikor kiderült, hogy a barátnőmmel csalsz… meg. (…)

Start: 2019/1

Idei első, Február lapszámunk vegyes tematikájú. A címlapon a 2018-ban elhunyt képzőművész, Birkás István Szekrény című, 1994-es keltezésű munkája.

© 2019 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑