A kollázs szintúgy, mint a papírművészet, egyfajta konstruáló, építkező attitűdöt feltételez, azonban a két terület között jelentős különbségek mutatkoznak. A kollázs műfajának és a papírművészet összevetésének gondolata felvetődik az országos kollázs- és papírművészeti kiállításokra beadott, vagy időnként inkább a másik területhez tartozó művek kapcsán is. (…)
Temesi Ferenc Por című regényét, amikor nem ismertem őt személyesen. Újraolvasva a könyvet és elolvasva a korábbi kritikákat, helyzetem könnyű is meg nem is. Volt, aki tagadta, hogy ez regény lenne. Én regényként olvastam, olvasom, ez az én olvasói utam. Hosszú út. A Por két kötete 1110 oldal, 666 szócikkel. Mágikus szám. Gyorsan lecsalok egy hatost és máris a híres 66-os úton találom magam. (…)
FELSŐBBRENDŰ SZÖGESDRÓTOK KÖZÖTT
ÁLOMBA LASSÚDÓ RETTENETTEL
BELÉMÁLMODTA MAGÁT A SZIVÁRVÁNY
ENNYI AZ ENYÉM-RABBÁ SZABADULTAM
MELLBIMBÓ BARNA ALKONYATBAN
ANYAG ÉS ESZME KÖZÖTT FÉLÚTON (…)
Sűrűsödő mártás ömlött szét a földön,
akadályozta a látást,
s míg a fák koronái még a pelyhes,
vidám égben fürdőztek,
a fatörzsek már összemosódtak,
visszalökték a tekintetet. (…)
Temesi Ferenc regénye, a Por nem hamvad, nem porlad, nem mállik, nem is rohad, nem esik szét, nem is nyugszik. Még akkor sem, ha ma kevesen olvassák, tudjuk és hisszük, hogy olvasni fogják. Temesi Porlód város történetén keresztül láttatja a távoli múltat és a közelmúlt jelenbe szálazó világát. Polifonikus regény a Por, többszólamúsága zenei hangokat ébreszt az olvasóban. (…)
Raoul Wallenberg svéd diplomata 1944-ben, a német megszállás és a nyilas terror idején, Budapesten zsidók ezreit mentette meg a deportálástól és a haláltól. Miután 1945 januárjában a szovjet csapatok elfoglalták Budapestet, Wallenberg kereste a kapcsolatot az orosz katonai vezetőkkel, akik csapdába csalták, és január 13-án letartóztatták. Később Moszkvába szállították, ahol különböző börtönökben raboskodott, de sorsáról nincsenek hiteles adatok. Valószínűleg 1947-ben hunyt el. Filmem ennek az izgalmas történetnek a rekonstruálásával próbál bepillantást adni az akkori politika elképesztő, szörnyű világába. A megvalósításban felhasználunk visszaemlékezéseket, korabeli fotókat, filmeket és egyéb dokumentumokat. A film sajátos képi karakterét a korábbi munkáimban kifejlesztett „mozgó grafika”, a digitális kollázs segítségével alakítottam ki. (…)
Megelőlegezve a kérdésre a választ, miért is dekollázs? A Mediator az idő katapultján ücsörögve munkába kezd, a lineáris szekvenciák, a csapó hangjára, a vágás, az alkotás folyamatában metrikus létét feltételezve kitölti valóját. Kívülről nézve ő a Mediátor, de belső mélyébe eszmélve a tartalom kollázsformáit metszi a képek nyelvére. (…)
Gábos József, Géczi János, Lakner Zsuzsa, Láng Eszter, Mózes Katalin, Torma László és Zsubori Ervin munkái a Koincidenciák című kiállításról. Artézi Galéria, Budapest. Rendezte: S. Nagy Katalin.
Zenei lüktetések is áthatják a műveket, zenei felhangok, félhangok, ritmusok és kihagyások teszik mozgalmassá, zörejessé a képeket. (…)
Szubjektív vagyok nézve a képeket, és nem tudom, eljutok-e az objektivitáshoz. A fontos az, hogy szólnak hozzám, és hozzánk a képek, a művészet belső világáról, a művekről, amelyek izgalmasak, relevánsak, hittel és reménnyel teliek, a jelenhez szólnak, legyen bármi is a tárgyuk. A jelen teszi őket kortárssá, akár Shakespeare-t, a jelenben születik újjá a múlt, őrződik meg és folytatódik tovább. (…)
Hét alkotó kollázsait válogattuk a bemutatkozásra. Egyrészt mindegyikük készít kollázsokat, így azonos műfajhoz tartozó műveket hasonlíthatunk össze. Másrészt a kollázst tartom a kubizmus óta máig a modern művészet, az avantgárd és az avantgárd utáni művészeti irányzatok meghatározó, a szemléletbeli változásokat közvetítő műformájának, egyben domináns munkamódszernek, az alkotási folyamat olyan részének, amely a befogadásban is kiemelt jelentőségű. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑