Az öltések és a közben múló idő mélységében is átrendezik az anyagot. Megszámlálhatatlanul sok láthatatlan jelenlévő, tartó-fenntartó öltés hozza létre, támasztja belülről a képtestet. (…)
A történetek párhuzamosak – a művekben mégis elkülönülnek. A kép az élmény szülőlombikja, a művek teszik őket ilyenné vagy olyanná, apává és fiúvá… Elkülönülővé, különutakat járóvá. (…)
Az alkotások nem ikonikus műtárgyakként, hanem emberi állapotok egymás mellé helyezett tereiként vannak jelen. A címek nem lezárnak, hanem irányt adnak. Ez a kurátori megközelítés lehetővé teszi, hogy a látogató ne csak szemlélője legyen a szobroknak, hanem részesévé váljon a művész által teremtett belső tereknek, ahol a magány, a várakozás vagy a bezártság fizikai valósággá válik. (…)
Megtalálják azt a rést, amelyen keresztül a létteljességről és nem a léthiányról tudnak szólni, és arról, hogy a szép, az érték(es) képes áthatolni a rútságon, át tudja törni, ha csak töredékként is, a rút határait, áttűnik a visszatetszőn is. (…)
Juhász Ferenc nyers, szürreális világába visz el kollázsaiban minket Barics Sándor. A kollázs-átfestések, a rétegek egyfajta burkot képeznek az egyes művek gondolat-csomagjain, melyet Barics elénk tesz: tessék, fejtsd le a felszínt, áss mélyebbre, ha tudsz. Juss el magadhoz. (…)
Drámai rejtélyek és gyermeki játékosság, nosztalgia és spiritualitás. A sokféle (nemcsak nemes) anyag, képépítő elem ellenére emelkedettség, tisztaság, biztos esztétikai igényesség sugárzik a munkákból. (…)
Gondoltátok volna, hogy így, együtt, újra, munkákkal, megidézett, régi történetekkel, újragondolt hajszínekkel, régen megkezdett mondatok folytatásaival? 1985. Negyven év. Elszelelt. Ötvenegyen voltatok, akik akkor, először léptek be a Stúdió ajtaján… (…)
Ez az én hivatásom. A mi közös feladatunk. Mozdítani az anyagot és az elmét, hogy a belső fény világot teremtsen. Mi, művészek vagyunk a teremtő akarat bójakarbantartói. (…)
Lele-Húber Edit kívülállóságának szentsége van. Nincs direktsége, hajhászása, látványosságra törekvése. Kevesen merészelnek ilyet megengedni. Csak befelé figyelni. (…)
A Térfigurák című sorozatom darabjai a 2001 és 2004 közötti, a Veszprémi Kortárs Táncfesztivál kísérőprogramjaként született képzőművészeti kiállításra készültek, melyek jellemzően magukon hordozzák ezen kísérletek karakteres jegyeit. (…)
A GIF tömör mint egy haiku, mikromozi, és kimozdít a megszokott időérzékelésből. Nincsen múlt vagy jövő, csak folyamatos jelen, mely a pillanat természetéből adódóan megragadhatatlan. Az animált GIF örök kizökkenés. (…)
A vizuális kompozíció soha nem merev, dinamikáját többek között a kötött struktúra megrögzített statikussága és a rajta működő, hol kontrasztos, hol elmosódott, hol sötét, hol világos formák és színek ritmusának és az irányok változásainak mozgalmassága közötti feszültség adja. (…)
Videó-asszociáció, a Tibeti Halottas Könyv által leírt 49 napos bolyongásról a köztes létben, a halál és az újjászületés között. (…)
A következőkben olyan alkotásokat fogok közelebbről is szemügyre venni, amik a montázsban rejlő lehetőségeket rendkívül formalista módon, a film- és képanyag fizikai (vagy éppen digitális) dekonstrukciójával, illetve a vágás végletekig való fokozásával kutatják. (…)
A táncban és a meztelenségben rejlő kifejezésmódban a fizikai határok nem csupán esztétikai kérdést jelentenek, hanem mély érzelmi és mentális falak lebontását is. A kortárs tánc tehát megszűnik csak szórakoztatás lenni, inkább egy belső utazás, amely segít új módon felfedezni és elfogadni a testünket és mások testét. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
