Szekció

Esszé

Kovács Gergely: Fábián Zoltán „Sötét?–E–nergia” című kiállításáról

Fábián Zoltán konkrét vagy geometrikus stílusú táblaképei, grafikái, valamint objektjei a „tárgy nélküli világ” malevicsi értelemben vett tézise mellett tesznek hitet. A szuprematizmus alkotói attitűdjét újrainterpretáló, hard edge-szerű kompozíciók lényegében valamennyi tárgyi vonatkozást elvető geometrikus absztrakciót valósítanak meg. (…)

Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos: Ami idővel megérik – Steinhübel Zoltán művészetéről

Steinhübel Zoltán műveit látva a természetben érezzük magunkat, miközben absztrahált, geometrikus műveket, kisplasztikákat alkot. Visszatérő motívuma a vonal, a négyzet, a téglalap, a kocka, a háromszög, a trapéz, a henger, a kúp elem, ezeket variálja, az egyszerűségre törekszik. Műve a környező világ része, benne lélegzik, benne találja meg határait és elevenségét, mozdulatlanságát és időtlenségét. (…)

Turczi István: „Filterezők” – Egy írócsoport margójára

Tanítani jó. Tanítani rossz. Oké, vicceltem. De az nem vicc, hogy közel tíz éve, hogy a balatonszemesi tábor cigifüstös, borszagú elszigeteltségében egy maroknyi csapat hozzám szegődött, és irodalomról kezdtünk beszélgetni, prózának és versnek látszó szövegtárgyakat gyártottunk a magunk és egymás örömére. Eltelt a nyár, és nyaggatni kezdtek, hogy folytassuk. (…)

Irlanda Kristóf: Vass Tibor két legutóbbi kötetéről

Mintha a vers, amit egynek mondanak, több vers lenne egy huzalon. Mint a műlovarnő előadása közben a közönség sorai, oly feszesen ragaszkodnak egymáshoz a versszakok, mégis oly különálló mind. Külön egyének, sok egy, egy, közös tömbben. (…)

Szeifert Judit: Séta az időkertben – Bíró Sándor archaikus és panteisztikus festői világa

Bíró Sándor művészetének két alapvető inspiráló forrása az idő és a természet, e két fogalom által meghatározott koordinátarendszerben helyezhetők el művei. Hol egymást metsző pontokban találkoznak, hol párhuzamosan haladnak, máskor egymás inverzeként értelmezhetők. (…)

S. Nagy Katalin: Önarckép ma

A 15 képzőművész bizonyítja, hogy az önarckép műfaja túléli a válságokat, elbizonytalanodásokat, azt is, hogy az emberábrázolás számos XX–XXI. századi irányzatban elvesztette, elveszti jelentőségét. Hogy hol a határ az úgymond realitás, valóság és az emlékek idézése, képzelgés, átírások, metamorfózisok között, az a néző szabadságán, beleérző képességén múlik. (…)

Szilágyi von Neuwirth Zoé: Magamról

Szilágyi von Neuwirth Zoé vagyok (korábban Szilágyi Zoé, máskor Szilágyi von Königsberg Éva, Zoe PIT, Szilagyi Z. Eva), jelenleg ezen a művésznéven dolgozom. Édesapám, Zoltán Sándor képzőművész halála óta használom apai dédanyám – aki porosz bárónő volt az egykori Königsbergben – lánykori vezetéknevét, a „von Neuwirth”-ot. (…)

Szeifert Judit: Itáliai töredékek – Bella Dóra fotográfiáiról

Az anyagokra jellemző a felületi minőség, az anyagszerkezet külső megjelenése. A legpontosabb információt erről tapintással szerezhetjük, de kellő tapasztalat birtokában képesek vagyunk felismerni számos anyagot, pusztán textúrája képéről is. Ezt és a felületi minőségek által keltett asszociációs képességünket aknázzák ki Bella Dóra fotográfiái. (…)

Garami Gréta: Kikeverhetetlen árnyalatok – Kárpáti Tamás kiállításáról

Kárpáti Tamás hagyományos formátumú vászonképein nemcsak a lepattogzott aranyozású, díszes, stukkómintás keretek utalnak a barokk oltárképekre, hanem a festészeti technika is, a lazúros olajfesték. A sokszor leheletnyi árnyalatbeli különbséget mutató festékrétegeket akár 8–10 rétegben hordja föl a művész egymás után. A festékben a festékanyaghoz képest elég sok a kötőanyag, azaz az olaj, így a száradás után áttetsző marad, és látható lesz az alatta lévő réteg is. (…)

S. Nagy Katalin: Farkas István korai rajzai

Az aktrajzok többsége határozott kontúrok, erőteljes, lendületes körvonalak közé zárt. Azok a tónus-, folt- és vonalértékek, modulációk, amelyek akkor és ott alakulnak ki, megőrződnek az 1920 és 1924 között Budapesten és Dalmáciában készült szénrajzokon. (…)

Nagy Imre: Tünékeny idő – Sejben Lajos munkásságáról

Sejben Lajos két műfajban fejti ki képzőművészeti tevékenységét: a vakrámára festett vászon lehatárolt felületén olajfestékkel, és a tértől-anyagtól nem korlátozott térplasztikák világában. Szabadon jár át a műfaji határokon és a stiláris territóriumokon, hogy autonóm, csak rá jellemző művek kerüljenek ki keze alól. (…)

Kovács Ágnes: A vonalak mestere – Szabó Ottó művészetéről

A vonalai segítségével minden életre kel: a tér, a plasztika, a mozgás, a téma. A fegyelmek embere, ugyanakkor szinte szikrázik a képein a feszültség, a drámai erő.

Mayer Éva: DUNART.COM – túl a hetedik évadon

A művésztelep minden évben tematikus, a kiírt témáink leginkább szakrális jellegűek, melyek az elmúlt hét évben a következők voltak: Hullámhossz, Lélekmérleg, Transzvízió, Lélekbázis, Gondviselés, Belső utakon és Fényküszöb.

Láng Eszter: A világ alakja

Őry Annamáriánál azokról a képekről beszélek szívesen, ahol a rend szépsége és méltósága megmutatkozik, az a rend egyébként, amely Bartalus Ildikónál is nyilvánvaló. (…)

Kalmár János: Intervallum

Az üresség érzése a szemlélődés kezdete, melyben nem akarok sem elérni, sem megtartani semmit. Nem tartozom sehova, része vagyok a pillanatnak. Felelős vagyok érte. Számomra ez önvizsgálat, önpusztítás és önformálás, mely folyamatban a szobor időtlenné válik ott, ahol született. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑