Sára technikája archeológiainak nevezhető annyiban, amennyiben az egymásra rakódott rétegek viszonyát kutatja – ugyanakkor nem az egyre mélyebbre való leásás hagyományos módszerét követi. Fordított irányú archeológiai munkát végez: visszaépít. (…)
Ernszt András festményein organikus formákat látunk, növényeket, egy-egy levelet, szirmot mozgásban, áramlásban, szinte a szél is érzékelhető a képeken, felületük rendkívül mozgalmas; a képszélek nem lezártak, a szem tovább folytathatja a formákat, hasonlóan a víz – szintén megjelenített – áramlásához. (…)
Rétegek esszenciája, áll Pál Csaba legutolsó kiállításának címében és a hozzá írt szövegében, s dicséretes módon sem a réteg, sem az esszencia kifejezést nem írja le többé. Fő a mértéktartás, miközben a műveire sokszor inkább a korlátlan mértékletesség eszménye vetül – s ez viszont nagyon is érdem. (…)
A veszprémi kiállítás meggyőzően bizonyítja, hogy Ország Lili életművében a vissza-visszatérő motívumai (kövek, betűk, betűtöredékek) mellett a falaknak van a legfontosabb szerepük. A fal, ami fizikai és lelki gát, elválaszt, bezár, akadályoz, korlátoz. Akár börtön is lehet. Ugyanakkor védelmezhet is… (…)
Szobraimról született számtalan értékelés, kritika, talán egykori barátaim szavai a legértőbbek, legkedvesebbek számomra, ezekből idéznék fel néhányat. (…)
A Transient Human nem egy történetet mesél el, hanem struktúrát próbál adni annak a tapasztalatnak, amely a halál pillanata és a megérkezés között feszül. (…)
Sajátosan igaz, szenvedélyes éjszakánk volt, s volt mit megbánnom másnap. De lobogtunk, mint a széltében-hosszában kiterjesztett lelkiismeret; s mint a közösség helyettes démonai. (…)
2015-től szombatonként, alkonyat után, az Éneklő Akadémia tagjai (Káplán Géza, Klencsár Gábor, Lékai Sándor, Novák István) és kis létszámú pártolóik összegyűlnek a „Kaposvári Broadway” (Noszlopi utca) egyik presszójának teraszán, hogy aztán, kulturális beágyazottságuk mértékét meghaladva, szételemezzék és felülénekeljék a kultúra aktualitásait. (…)
Egy nagy, tavaszi Bauhaus emlékműsorra készül fel, most az egyszer még „időben”, az Éneklő Akadémia. (…)
A miskolci triennálé nyitó termében mindössze egyetlen művet helyeztek el a kurátorok (a cseh Gina Renotiére és a szlovák Jarmila Kováčová), Zbigniew Sałaj „Fáskamra” című munkáját, s ezzel a (harsány, zenei) felütéssel alaposan alápörköltek a nézőknek! (…)
A művészet azért válhat támasztékká, mert időtlen viszonyítási pont: a rohanó pusztulás közepette olyan állandóságot képvisel, amely nem a múltba révedés, hanem az örök jelen megélése. (…)
Ebben a Könyvtárban nincs két egyforma könyv, de két egyforma lap sem. Formák és ritmusok, kontrasztok és egybemosódások, színek és színevesztettségek, síkba préselt domborulatok és térbe kívánkozó kartonívek váltják egymást. (…)
Az öltések és a közben múló idő mélységében is átrendezik az anyagot. Megszámlálhatatlanul sok láthatatlan jelenlévő, tartó-fenntartó öltés hozza létre, támasztja belülről a képtestet. (…)
A történetek párhuzamosak – a művekben mégis elkülönülnek. A kép az élmény szülőlombikja, a művek teszik őket ilyenné vagy olyanná, apává és fiúvá… Elkülönülővé, különutakat járóvá. (…)
Az alkotások nem ikonikus műtárgyakként, hanem emberi állapotok egymás mellé helyezett tereiként vannak jelen. A címek nem lezárnak, hanem irányt adnak. Ez a kurátori megközelítés lehetővé teszi, hogy a látogató ne csak szemlélője legyen a szobroknak, hanem részesévé váljon a művész által teremtett belső tereknek, ahol a magány, a várakozás vagy a bezártság fizikai valósággá válik. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
