Szekció

Esszé

Kováts Albert: Birkás Istvánról

A nyolcvanas évtized hozta el a különleges és jellegzetes fordulatot Birkás életében és művészetében. Már korábban is, de az évtized közepétől gyakran látogatott el szülőhelyére, Kunmadarasra. A korai gyermekkori emlékek, a korhadó kerítések, a nádfedeles házak a „hazatalálás”, az elveszett otthon élményét keltik fel benne. Átérzi, hogy ez a világ a legfontosabb a számára, s a következőkben művészetének alapja és anyaga lesz. (…)

Feledy Balázs: Holló Katalin művészetéről

Holló Katalin a rajz művésze. Nagyon kiegyensúlyozott, nagyon harmonikus rajzi felfogást alakított ki. Minden témája mély átéléséről, mélyen értelmező művészi magatartásról tanúskodik. (…)

Cséka György: Átjárók – firka Veres Ágota képeiről

Veres Ágota képeiről szólva két majdnem fehér festményéről szeretnék írni. Úgy gondolom, a képek a művész festészetének majd minden fő jellegzetességét megmutatják. Választásom esetleges, hiszen más képeket is választhattam volna, vagy akár az összest, és személyes, firka, széljegyzet két, nekem fontos képről. Origó, amelyből kiindulva talán kicsit megérthető, bejárható ez a művészet. (…)

Montvai Attila: Az önmagát manipuláló fénykép

A számítógépes, bináris technológia fejlődése következtében az érzékelhető, vizsgálható és interpretálható valóság alapvetően kiterjedt. Felmerül a kérdés: mi a valóság? (…)

Kádár Zita: Sirpa Ihanus

Sirpa Ihanus, a több mint harminc éve Magyarországon élő, finn származású szobrász- és papírművész alkotásai absztrakt, organikus szemlélet jegyében születnek. Az élő, eleven jelleg nemcsak a természetes anyagok használatában (papír, fém, fa, kő) mutatkozik meg, hanem az eddigi életmű szerves összefüggésrendszerében is. (…)

Petőcz András: Kassák és a hazai avantgárd háborúellenessége

Kassák a háborút követően nem csupán a háborút utasítja el, mint olyat, végképpen, hanem eltávolodik a futurizmustól, sőt, az aktivizmustól is, a húszas évektől kezdődően eredményesen választja külön művészeti tevékenységét, avantgárd szövegkezelését a baloldaliságától. Ez azt jelenti, hogy a baloldali ideológiák, a „mi” szemlélet háttérbe szorul a költészetében, és sokkal távolságtartóbban közelít ilyen jellegű társadalmi kérdésekhez, ami a költészetét illeti. (…)

Szénási Miklós: Visszük magunkkal

A papír könnyű anyag. A szél elviheti, a tűz felfalhatja. És mégis: az irodalom, a vers, a próza nem pusztítható el könnyen. Emlékszünk rá. Ott dobog, ott lüktet bennünk. Részünk, alkotóelemünk. Eszközünk. Díszünk, szerelmünk. Van, aki írja, van, aki olvassa. Van, aki szavalja, van, aki hallgatja. (…)

Szombathy Bálint: Fotó az elektrográfiában

A Magyar Elektrográfiai Társaság tagságának jelentős része híve a fotóalkalmazásnak. Egyeseknél a fotóalap csak nyomelemekben ismerhető fel, míg mások megőrzik azok ikoni egységességét, kevésbé bontják meg nyelvi szerkezetüket. (…)

Petőcz András: A fény és az árnyék

A mostani Art Marketen az Art Photo szekcióban állít ki a MET negyvennégy művésszel. Közülük huszonnyolcnak egy-egy munkáját a kiállítótér falain is láthatjuk. (…)

S. Nagy Katalin: Tükör és kép

Szókratész mondja Platón Államában: festeni „nem is olyan nehéz dolog, sőt sokféleképp és egész hamar meg lehet valósítani; de talán a legkönnyebben úgy, ha egy tükröt veszel, s azt mindenfelé körülhordozod: így egykettőre alkothatsz napot és mindent, ami az égen van, földet, sőt nagyon hamar magadat, a többi élőlényt, használati tárgyakat, növényeket, s minden egyebet is megalkothatsz, amiről az imént beszéltünk”. A kortárs magyar képzőművészekre is érvényes a fenti megállapítás: így számos megközelítésben mutathatjuk be a tükör, a tükörkép, a tükröződés és a festmény közötti összefüggéseket. A XX. század a tér százada – sokféle gondolkodó következtetése szerint. (…)

Vojnits-Purcsár Vító: A hétköznapok vizuális jelei

Céline Struger és Szombathy Bálint alkotásai a Germano Celant olasz művészettörténész által bevezetett szegényes művészet (arte povera) tradíciójával, praxisával rokoníthatók. Természetesen a szegényes művészet alatt nem a műtárgyak gondolati, konceptuális vagy esztétikai szegénységére kell gondolni, hanem a felhasznált anyagok, a talált tárgyak (objets trouvés) közvetlenségére, elérhetőségére. (…)

Garami Gréta: A Kimondhatatlan Nevű megörökítése – Bukta Norbert munkáiról

Bukta testeinek szentségét, a bennük megvalósuló isteni jelenléthez való jogot, az ember lehetőségét arra, hogy a Szentet ebbe a fizikai, materialista létezésbe befogadja, és akár akaratlanul magából sugározza – a festészet szépségének nyelve hordozza. A gesztus- és örömfestészet érzékiségében, és nem a formák érzékiségében rejlik a testek esztétikája. (…)

Lieber Erzsébet: Táj-kép, fény-kép

Ki ne érezte volna az Alsó pincesoron elköltött első közös vacsora után, a hegy levének rituális magunkhoz vétele közben a nap éltető erejét, ami először még aranylóan, majd mélyvörösen nemcsak átsütött az üveg karaffákba és kelyhekbe töltött borokon, hanem az előző években sugárzott adagjaiban jelen is volt minden elfogyasztott kortyban… Jegyzet a Zamárdi-Kőhegy Alkotótelep VIII., 2018. évi symposionjáról.

Zsubori Ervin: Birtok, kilenc parcellával

Kilenc önállóan megmunkált parcella adja ki azt az időlegesen egybenyitott birtokot, amely itt és most, a lovasi Nagy Gyula Galériában, S. Nagy Katalin rendezésében a szemünk elé tárul. A kilenc Föld-míves szerszámai, azaz a felhasznált eszközök, meglehetősen változatosak. Festék és ecset; kés és fűrész; számítógép és nyomtató; olló és ragasztó; kréta és papír; festékfújó és függönyrojt, bakelitlemez és rafia egyaránt kellett hozzájuk, egyebek mellett. (…)

Nagy Miklós: Kiállítás után

Az volt a legfurcsább, hogy amikor elkezdtem a különféle rátétekkel díszített lemezeket lefotózni, majd otthon a komputerre letöltve visszanézni, a képernyőn egyszerre látva őket, sokkal szebbnek tűntek, mint egyenként. Jelenleg nagyjából 1400 különböző kapudísznél tartok. (…)

© 2019 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑