Szekció

Esszé

Lieber Erzsébet: Szövethiba – Kaotikus-e a műalkotás és az azt övező valóság kapcsolata?

A kreativitás egyik alapeleme a kockáztatás, az ismeretlen kimenet lehetőségének, a hibázás rizikójának a felvállalása. Így van ez a tudomány porondján is. „Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.” – állapítja meg Albert Einstein. A hiba gyakran nem csupán a kísérlet velejárója, hanem az eredmény éppen általa születik meg, a hibát mintegy magába olvasztva. (…)

Czakó Zsolt: Hiba? Innét nézve igen, no de…

Nézőpont- és kontextusfüggő, hol és mit gondolunk épp hibának, avagy hiba-e egy folyamatban a véletlen és az általa létrejött eredmény. (…)

Kelle Antal ArtFormer: Szándékos deviancia a kinetikus szobrászatomban

Munkáim geometrikus alapformákból felépülő konstrukciók, kinetikus szobrok, melyek mozgathatók, illetve önmozgók. Hasonlókat a matematikából jól ismerünk, tökéletességüket sokszor unalomig vizsgálgatjuk/vizsgálgattuk. Engem, pontosabban a kíváncsiságomat viszont az érdekli, hogy mi történik, ha a szabályosságukból elveszünk, azaz „elrontunk” valamit. (…)

HAász Ágnes: A hiba mint esély a digitális képzőművészetben – Gondolatok A hiba esztétikája című kiállításról

A köznyelvi, a mindennapokra vonatkoztatott meghatározástól elszakadva, a digitális képzőművészet kontextusában vizsgáljuk, elemezzük, próbáljuk megfogalmazni a hiba jelenségét, felmutatni a műalkotásba épülésének hatás-jellegét. (…)

Ország László: „…kezdetben vala a hiba…”

Isten tökéletességéhez, végtelenségéhez képest az ember tökéletlensége, végessége nem hasonlítható; nem tud a végesnek mércéje lenni a végtelen. A hiba fogalmát tehát úgy is megközelíthetem, mint hiányt, fogyatékosságot a tökéletességhez képest; az ember, mint hibás széria… (…)

Gyenes Zsolt: A hiba esztétikája – lapszámbevezető

A Képírás tematikus számaként megjelenő tanulmány-, illetve műválogatásunk három, részben egymásra épülő kiállítás és hozzá kapcsolódó szimpózium magyar szereplőinek előadásaira, dolgozataira épül.

Wehner Tibor: Képterepek – Székács Zoltán alkotói világa

Székács Zoltán nem gyönyörködtet, hanem inkább egy válsághelyzetről tudósít, és nincsenek, nem lehetnek bizonyosságai, hiszen leginkább kétségei vannak. Az elmosódó foltok, a tétova ecsetnyomok, az indulatos gesztusok képi-anyagi együttese és a szabályosnak tűnő alakzatok, a határozott, feszes, fegyelmezett formarendre törekvő szándékokat tanúsító képalkotó elemek két végletes, ellentétes pólust jelölnek ki. (…)

Garami Gréta: A vonal múlhatatlan szabadsága Maracskó Gabriella műveiben

Maracskó Gabriella művészete őrjítően sűrű, szinte kibogozhatatlan csodálatos vonal-kavalkád. Ami a mai, 3 másodperces befogadói türelemmel rendelkező néző számára első látásra letaglózó és szinte megfejthetetlen. (…)

Kölüs Lajos: Kék szemű szurikáták – Veszely Ferenc kiállításáról

Nem életműkiállítást látunk, hanem válogatást az életműből, kimetszéseket az alkotói világból, miközben azt érzem, hogy a művek elrendezése, egymás mellé helyezése az alkotói törekvések koherenciájára mutat rá, és arra, hogy Veszely nemcsak önmagát képes bármikor megkérdőjelezni, hanem a látott és tapasztalt világot is, más kontextusba helyezve. (…)

Abafáy-Deák Csillag: Szürkeállomány – Veszely Ferenc kiállításáról

Szmájli a ravatalon… Feltámadunk? Értjük a csíziót? – futnak át az agyamon a kérdések a képek láttán. Szürkeállományunk izeg-mozog, érteni és megérteni akar valamit a világból, önmagunkból. Gömbformák, molekulák, mintha Kepler vizsgálná a csillagokat, mintha Newton most fedezné fel a… Tovább →

Schneller János: Bánki Ákos Lélekvirágok című kiállításáról

Bánki Ákos festményei nagy méretük ellenére majdnem mindig túllépnek a saját maguk keretein, hiába a négyszögletes képméret, hiába a klasszikus képfelfogás, a lélekvirágok túlnőnek a vásznakon és a kiállítás egész terét akarják betölteni. (…)

Vécsi Nagy Zoltán: Identitás és teremtőerő Vinczeffy László művészetében

Vinczeffy festői és szobrászi gyakorlata eltekint szubjektív világunknak, életterünknek, tudatunkban többnyire a hasznossági szempontok szerint besorolható és közösségi konvenciók alapján rendezhető konkrét képi elemeitől, a mindent felfaló globális információs világ hétköznapi jelekké változtatott, reklámalanyokká asszimilált tárgyaitól, élőlényeitől és személyiségeitől, de a könnyedén szavakká, szimbólumokká változtatható, majd a közbeszéd által kisajátítható fogalmi konstrukcióktól is. (…)

Kováts Albert: Birkás Istvánról

A nyolcvanas évtized hozta el a különleges és jellegzetes fordulatot Birkás életében és művészetében. Már korábban is, de az évtized közepétől gyakran látogatott el szülőhelyére, Kunmadarasra. A korai gyermekkori emlékek, a korhadó kerítések, a nádfedeles házak a „hazatalálás”, az elveszett otthon élményét keltik fel benne. Átérzi, hogy ez a világ a legfontosabb a számára, s a következőkben művészetének alapja és anyaga lesz. (…)

Feledy Balázs: Holló Katalin művészetéről

Holló Katalin a rajz művésze. Nagyon kiegyensúlyozott, nagyon harmonikus rajzi felfogást alakított ki. Minden témája mély átéléséről, mélyen értelmező művészi magatartásról tanúskodik. (…)

Cséka György: Átjárók – firka Veres Ágota képeiről

Veres Ágota képeiről szólva két majdnem fehér festményéről szeretnék írni. Úgy gondolom, a képek a művész festészetének majd minden fő jellegzetességét megmutatják. Választásom esetleges, hiszen más képeket is választhattam volna, vagy akár az összest, és személyes, firka, széljegyzet két, nekem fontos képről. Origó, amelyből kiindulva talán kicsit megérthető, bejárható ez a művészet. (…)

© 2019 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑