Szekció

Esszé

Parill Orsolya: Megszépítő emlék – Takáts Gyuláról és Gallé Kornéliáról

Takáts Gyula halálának tizedik évfordulójára emlékeztünk 2018 novemberében. A Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas költőről bátran mondhatjuk, hogy nemcsak élete, de életműve is szorosan összefonódott szűkebb pátriájával, Somoggyal és a Balaton két igézetes pontjával, Fonyóddal és Balatongyörökkel.

Botár Attila: Írólapok a Metszéspontokról és ürügyén

A hely, ahová az olló belemetsz, nem elhanyagolható pontja az emberi egyetemességnek. Fejünkben lepereg az idő, az átváltozásé. A saszlából fehér lesz, ebből a kadarkából lesz az piros bor, amit a költő a Metszéspontokban említ. Ha felrugaszkodnánk, például a Badacsony magasába, mondhatnánk: a jövő kerül napirendre e korai görnyedezéssel. (…)

Oláh Miklós: A Balaton kulturális stratégiája – ami nincs

Pedig fontos lenne elkészíteni azt a Balatoni Kulturális Stratégiát! Nem azért, hogy ilyen is legyen, hanem azért, mert a múlt és a jelen helyben keletkezett, vagy éppen a hely által inspirált kulturális-művészeti termékei egyrészt a Balaton térségi polgárok területi identitásának meghatározó alapja, másrészt, de egyáltalán nem utolsó sorban az ide látogatók esetében a turisztikai vonzerőleltár fontos része. (…)

Szombathy Bálint: Daradics Árpád piros korszakáról

A fekete – pontosabban a fekete-fehér – és a piros házasítása az utóbbi évtizedekben Daradics Árpád művészetének messziről felismerhető védjegyévé vált. Picasso kék korszaka a kilencszázas évek első évtizedére esik, Daradics piros korszaka körülbelül száz év elteltével veszi kezdetét, és még nem tudni, meddig terjeszkedik az időben. (…)

Kováts Albert: P. Boros Ilona művészetéről

A vonal, amiről mindig azt halljuk, hogy a természetben nem létezik, absztrakció, csak az ember találta ki segítségül, hogy ábrázolni tudjon, nos, ez az elvont vonal P. Boros Ilonánál élő valóság lesz: vonalból fonal. Ilona megtestesíti a vonalat. (…)

Horváth Erzsébet: Raszterek

A plakátok, hirdetések felkerülnek különböző felületekre, mint például kerítéselemekre, azért, hogy információkat közvetítsenek. Idővel emberek által, vagy természeti hatásra el-, illetve lekerülnek onnan, letépik őket vagy megrongálódnak. Ez azonban nem állítja vissza tökéletesen az eredeti, korábbi, „tiszta” állapotot, hanem a maradványok hibaként, töredékként, felesleges, használhatatlan, célt nem szolgáló látványként – vizuális hulladékként jelennek meg. (…)

Lonovics László: A hiba és a véletlen közelében

Egy grafikám nyomtatásakor kép helyett a nyomaton különböző betűsorok és tipográfiai karakterek voltak láthatók. Első reakcióm az volt, hogy kidobom az így létrejött nyomatot, de felfigyeltem a betűkarakterek és sorok változatos ritmusára. Mint kiderült, azok a kép byte kódjai. Úgy gondoltam, ilyen értelemben a digitális kép szimbólumaiként alkalmasak a grafikai transzpozícióra. (…)

Kozma Péter: Online ID – a hiba használata a hibátlan környezetben

Az Online ID sorozatomban egy egyedi, általam kidolgozott képalkotási módszerrel dolgozom. A portrésorozatban a multipoligonális renderelés lehetőségeit kihasználva módosítok háromdimenziós környezetben klasszikus, igazolványkép-szerű portrékat. (…)

Szlaukó László: Hiba (recycling)

Itt a hiba nem a készülékben van. Én idézem elő, szándékosan, és vizsgálom lehetőségként. Az első xerox gép, amin kísérletezhettem egy kutatóintézetben, fél szobát betöltő kolosszus volt, a dobot, melybe az elektromágnesezhető fekete port tettük, még kézzel forgattuk a másolás előtt, aztán jött a ráégetés. (…)

Koroknai Zsolt: A hiba mint modell

A művészeti alkotásokban egyre nagyobb szerepet nyer a „hiba mint esztétikai motívum”. Ez a természetes eszköztár adódik a technikai apparátusok fejlődéséből, az alkalmazott területek átszivárgásából és a képzőművészeti kifejezési forma színesítéséből. Számomra az esztétikai motiváción túl lényegesebb az alkotási folyamat. (…)

A. Fehér Vera: A hibák demokratizálódásáról

Az én olvasatomban a hiba olyan jelenség, amely az alkotás során az alkotói szándék ütközését jelenti egy váratlan eseménnyel. Azért lehet érdekes ez a fotográfiában, mert ez egy olyan médium, ami a valóságot a maga esetlegességével együtt rögzíti. (…)

Bencsik Gergely–Fekete Tímea: Túlcsordulásból adódó hibajelenség alkalmazása a vizuális médiában

Az alábbi tanulmány digitális, „nyers” képmodulációs eljárásokból fakadó hibákat mutat be. A hétköznapi felhasználó, illetve a képszerkesztő programokat használók számára a felsorolt hibák rejtve maradhatnak, hiszen a célszoftverek kezelik az előidézésükért felelős helyzeteket. (…)

Szalay Miklós: Racionalitás vs. kreativitás

Az a racionális, ami egy keret, és meg kell tölteni valamilyen tartalommal, a kreativitás pedig az, ami mindig meglepőbb annál, mint amire számítok? Vagy fordítva? (…)

Gyenes Zsolt: A hibáról a techno-művészetek kapcsán

A techno-médiumok története során mindig egyértelműen felfedhetővé vált az a tény, hogy ugyanazt a médiumot teljesen másképpen használták, használják az „irodában” és a „műteremben”. Korunkban a szoftver meghatározó; annak teljesen eltérő módon való alkalmazására fókuszálunk a művészetben. (…)

Kecskés Péter: Divináció, digitális glitch, analóg hibaizmus és stochasztikus technikák munkáimban

Először a művészeti praxis mágikus vetületeiről beszélnék, arról a folyamatról, amiben szellemek, daimónok kezdenek beszivárogni a képbe. A daimón szót itt eredeti értelemben használom, mely nem a démonikusra utal, hanem – szerencsés esetben – isteni-divinatórikus jelként mutatkozik meg, tárul fel. (…)

© 2019 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑