néma szakadékban futó folyó / szavaim szomorú testvére // szabad hullámaid / vágyat keltenek bennem // szívedig érnék / s mint a hal úsznék veled (…)
Sipos Sándor vizuális nyelve és metastrukturális festészetmegközelítési módja a „majdnem olvashatóság” és a „majdnem láthatatlanság” jellemzőit foglalja magába. (…)
még új volt a lakótelep / üres parkolókban / pattogott a labda / a klaipeda étteremben / bajuszos pincér támasztotta / a pultot alumínium kések / aprították a menüt és a délutánt (…)
Viszolygása a gerincműtéttől egyelőre visszatartotta Benedeket attól, hogy panaszával a háziorvoshoz forduljon. Nem kell a dolgokat siettetni, kérés nélkül is csőstül jön a baj. Semmi eget rengető nem történt, egyszerűen csak ment a háromhavi vérnyomáscsökkentőt és a meszet felíratni, amikor is az orvosban mocorogni kezdett a lelkiismeret, beutalót adott a neurológiára, ahol aztán a feledékenységét kezdte firtatni a főorvos, és máris a kezében lapult a labor- és a koponya-MR-beutaló. (…)
Kihűlt a szép korpusz – meg kéne nyitni, / csendjét kiértékelni vol(na jó)! / Vak rapszódosz vág szószövetbe – így, ni! / S hebeg: a kóreset – dalol(ható)… (…)
© 2025 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
