Churchill azt mondta, hogy annak a tár-
sadalomnak, amelyben az emberek nem
mondhatják el a véleményüket, nincs jövője.
Björnsdóttir
első dal, pócsmegyer,
húsz március négy,
szerda, gyertyacsonk
fölött a csöndbe öl-
tözött, világ alatt a
fény teremtetlen re-
mény, ha nincsenek
szavak, formátlan
szent alak töpreng
a voltakon,
ha elhagy, elhagyom
szenvedély, pócsme-
gyer, húsz március
három, kedd, nem
volna szabad szavak-
ra bízni az érzéseket,
ha például lehetne
ez egy levéltöredék,
ahogy az ékezet
sebet üt a papíron,
estére pálinkát ígér
az embereknek,
tények takarják el
a valóság látszatát,
kezében az íróeszköz
a simogatás eszköze, ám
ennek a simogatásnak
a nyomai sebet ütnek
az arcodon,
tükörbe tapadt mondat-
foszlányok teremtik a csöndet
visszafelé,
ne sértődj meg,
a bohócokat
kinevetik,
ünnep ez, majdhogynem
hófehér, amikor
az isten nevét
nem ismerik, ám
a pap előtt letérdel-
nek, biztonságos a sötét-
ség, persze szerettük vol-
na a templomillatot is
megérinteni,
névtelen angyalok
szárnya kering
a gyertyacsonk homálya
fölött,
csak a szárny
harmadik, pócsmegyer,
húsz március hat,
péntek, a valóság
látszatnak látszhat,
az egyik sarokban
társtalan magány,
a sarok fölötti
sarokban talán
az alkonyat, halott
madár a néma
tévedés, alkalom
a gyermek anyja
negyedik, sziget-
monostor,
húsz március hat,
péntek, orr,
száj, fül és szem
érintheti
a látszatot,
a mennyei
valóság nevét,
fekete,
fehér és szürke
a vére
a rossz nő,
pócsmegyer,
húsz március
huszonkettő,
vasárnap,
elég jó
nő, aki rossz,
pénzbe kerül,
de rossz pénz
nem vész el
