Szekció

Vers

Ványai Fehér József versei

Időből kihullt apostol,
Téged a jelen tart fogva,
Az egyetlen lehetséges.
Minden szenvedés megtisztul? (…)

Nagy Zopán versei

Végy egy rész észt.
Adj hozzá gondot.
És még egy részt:
Érzés-abroncsot. (…)

Láng Eszter: „Szüntelen létezés”

A szerző egyszerre van belül és kívül a történésekben: átélője, egyben rögzítője az eseményeknek, érzéseknek. Leírásának, elemzésének tárgyát alapvetően a kétszemélyes kapcsolat és a hétköznapi szituációk képezik, az emberi létezés a boldogság érzékelésében, megélésében merül ki. (…)

Szénási Miklós: Mindenki egy

Úgy járunk-kelünk, akár a kísértetek,
munkába reggel, este haza,
néha vannak jobb napok is, de
a többség mostanában nem túl laza. (…)

Fátyol Zoltán versei

kifejezhetetlen / és taníthatatlan // mint rögök / nemzedékeiben / lassan fakul ki / hanyatló csuklók / prédájaként (…)

Batári Gábor két verse

Itt vagyok, csüngök,
itt lógok, mint szeren,
persze nem ama kábítón, mint
teafilter a tealében
a végtelenek párhuzamosain (…)

Magén István két verse

Vagy, voltál, leszel. Közössé
válnak emlékeink. Fényképek
maradtak apámról, anyámról,
és másokról, akik odafordultak.
És terólad is közelebbről.
Azonos akartam maradni veled. (…)

Gábor Ágnes versei

Szemből a sík s a tér illúziója,
a négyzetes pályákat egyre rója
a fény, vagy jön, és húz egy vonalat,
de sík a sík, a tér meg tér marad. (…)

Áfra János: Ami a vízé

Fakó ég alatt erdő pihen,
visszahúzódva lüktet minden.
Csendes a hideg, hisz nem teremt,
takargat, rendez csak odalent. (…)

Szonda Szabolcs két verse

A nyárnak idénre lőttek,
s mit érlelő, hamvas ősznek
festenénk: vacogó semmi. (…)

Mészáros László versei

Csak a tenyered akartam érezni!
Nem a bordáimon, nem is az arcomon,
csak test-meleg kabátom hideg gombjain. (…)

Győri László versei

Fegyelem kell, mert anélkül
széthull a sok szó, szétgurul,
keresheted, merre készül
a gondolat, ha szertehull. (…)

Nyári László versei

lehet-e a tengerparton verset írni
szárazföldi embernek nem lehet
a távolban felsejlő szigetek partok
messze űzik az ihletet (…)

Rozsos Gábor versei

Más vagy, mint a többi:
lelked töretlen dióhéját
jöttem fölpattintani. (…)

Lékai Sándor versei

ezen az éjszakán nyolcezer macska énekelt a magányról,
az egértelenről, a fádról
minden nélküled töltött éj után egy áriát (…)

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑