Szekció

Vers

Nyirán Ferenc versei

Lassan, ahogy sérült létráról / óvakodik le az ember, úgy / gyűlöltél meg mindazért, amit / elárultál magadról. // Ezen nem javított az sem, / hogy megőriztem titkaid. (…)

Vári Fábián László versei

Az elfajzott ember nem tud repülni / lassan már lelke is földönfutó / elméje kihagy a vére szunnyad / kristállyá épül szemében a só // hanem amikor lepihen végre / de zsibongó aggyal nem alhat el / a holdmadár halkan beoson érte / s keblébe idegen lelket lehel (…)

Füzesi Magda versei

kihalok a szótáradból, / követem a harangokat, / megkeresem nyelvanyánknak / hűlő testét, / ráterítem takarómat (…)

Tóth Dominika versei

lakhatnál velem / egy tetőtéri szobában, / aminek a címét olyan / papírfecnire írjuk, / amit sose találunk meg. / lakhatnál velem, / valahol, úgy, hogy nem / tudod, miért feketék / a falak. (…)

Marcsák Gergely versei

Hajam még őrzi, tartja híven / az éj fejemre hullt színét, / és vért szivattyúz gyönge szívem. / Ne tartsatok hát gyászmisét, // mert élünk. És ahol az úton / a két folyónak násza vár, / a Mármaros engem s a húgom / sziklái börtönébe zár. (…)

Bakos Kiss Károly versei

Az útlevélben nem lakom / A kép se rajt’ nem én vagyok / Ha visszahoz mi el se hajt / A sorompó se végtagom (…)

Finta Éva versei

most sorra járom árva sírotok / ki éltet adott és ki szellemet / az enyészetben csontmalom forog / megőrli mind az elmúlt éveket / így lesz minden csak por és képzelet (…)

Csornyij Dávid: Az időutazás kérdései

Vörös hajad beszínezte a naplementét, / istennőszobrokba börtönzött hárpiák / kémlelték halálodat. / Bizánc utcáin sétálva lupákat simogattam, / meguntam árnyékoddal a szemezgetést. (…)

Lőrincz P. Gabriella versei

Mikor a kék keserűvé vált / Mindenre más fény derült / Én anyám lettem és ölembe vettem magam / Izgatottan lapozok és elmesélem / Hogy vers nélkül nem lehet / Befalom az oldalak illatát (…)

Püspök Lívia versei

Szívem vad ősi ritmusa, / Dzsungária, Dzsungária, / szólongat, hív és úgy figyel, / mint aki óv figyelmivel. (…)

Tönköl József versei

Pipitérek tornyairól a harmat nem dől le, ahogy mellém te, / közöttünk csak tüskés nyelvű tehenek élnek, / könnyeiket bogarak isszák, pocsolyába csapnak a paták, / szarvak tövéből ki akar buggyanni a vér, hogy feketüljön, / hogy szalagos koszorúkat tartson az árokpart, (…)

Siska Péter versei

Koszorúk. Földgöröngyök. / A pap beszélni kezd, / arról, amire / nincsenek szavak. / Két nap izzik / az égen, valaki tévedett, / ez így nem jó – (…)

Bíró József versei

Oundleban / éppen / reggelizik a lányom / Oundleban / éppen / alszik az unokám / Cambridgeben / éppen / tanít a vejem / Újpestről / feleségem / őrzi a gyermek álmát

Sztojcsev Szvetoszláv versei

hisz mondtam / elfelejtettem / a világot / csak a tengert nem / ez marad látod (…)

Ványai Fehér József versei

A poklot magadra vetted, / Véred helyett megbocsátás / Harmatja kering, utazó, / A rossz területet veszít. (…)

© 2019 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑