Szekció

Vers

Sztojcsev Szvetoszláv versei

hisz mondtam / elfelejtettem / a világot / csak a tengert nem / ez marad látod (…)

Ványai Fehér József versei

A poklot magadra vetted, / Véred helyett megbocsátás / Harmatja kering, utazó, / A rossz területet veszít. (…)

Kántor Zsolt versei

Az ima hozza be az erőt. Ami a fű alól kinőtt. / S éjszakára a könyvet a felhők behajtják. / A magány megérkezik, hogy kinyissa az időt. (…)

Oláh András versei

mostanában egyre többet beszél a múltról / a kísértések gyermekkoráról / s az idő lyukas markára bízza / a homályból előbillenő kusza képeket – / elmaradhatatlan mellénye alatt / a szív rásimul az ingre / már tudja: bármi megtörténhet / de semmitől sem kell tartani (…)

Papp M. Bori versei

Rézgálic színű ingben futottál be újra az életembe, / legalább köszönni megtanultál, mikor belépsz valahová. / Felnézek rád, de már csak a konvencionális magasságkülönbségünk miatt. (…)

Vass Tibor: El Kékkondor

A verseim azt akarják, amit én akarok. / Amit egy pláza akarna bennem, / ha bennem lenne egy pláza, azt akarnám versileg. // Nem szoktak bennem plázák lenni gyakran, / el kell kapnom a pillanatot. / Mit akarna egy pláza, ha üzenhetne abban a pillanatban? / Mit akarna a pillanat? Mit üzenne kékileg? (…)

Petőcz András: 50 után 5

50 lettél, Ifjú Mester, / 5 nappal utána írok, / azt mondom, ne keseredj el, / hisz’ megvan a Spanyolnátha bírtok (…) – az 50 éves Vass Tibor köszöntése

Dicső Zsolt: Vassszavak – első ötven

Vassnak lenni lenés, / lenésnek lenni ötven. / ötvennek lenni ma egy, / egynek lenni már közel. (…) – az 50 éves Vass Tibor köszöntése

Káplán Géza: Dallamok

Annyi minden maradt, / fedetlenül is, / titokban… / Helyezkedik a tudat, elszánt értelmező. / Betöltöm ezt a szemgödröt egy darab agyaggal – / nemde: néz? (…)

Bak Rita versei

Az otthon Budapesten van, / hol ülve, vagy fekve, izzadva, fázva, / romlott kecskesajtot majszolva, / elgondolkozom, hogy a kristálytányért / ilyen szabályosra ki metszette vajon. (…)

Kelebi Kiss István versei

sorsom színes / palettákra száradt / kőnek szárnyat festek / követ a madárnak // aranyló lazúrra / sötét pöttyöt ejtek / camera obscurát / bezárt képzeletnek (…)

Nyirán Ferenc versei

Azt mondta: lelke van / a fának. Meg a folyónak / is. Csak benned nem látott / semmit, ami megérinthette / volna. Valójában hazudott. (…)

Turczi István: Látom

Felnőttél. / Megkötve szívben, csontozatban, / földi műveletekre készen. / Már fáj a bőröd alatti vándorlás. / Tagadásokon bukdácsolsz át, / idegen mondatok hullanak eléd.

Vidéki Bianka: Örökimádás

– Cssss, tudod, itt nem lehet hangoskodni. Olyan, mint a könyvtár. / – Hol vannak a könyvek, nagyi? / – Itt nem olvasunk. / – Akkor mit csinálunk? / – Befelé beszélünk. (…)

Halmosi Sándor: Milonga Dor

Amikor még kissrác voltam, folyton szerelmes voltam. / Azoktól a testre feszülő egyenruháktól az iskolában / meg lehetett veszni. Ezt csak az érti, aki megélte, / meg Fellini mester. / A dupla diktatúra és az élet féltése végképp feltüzelt, / de több volt ez, mint fiatalság, ellenállás és buja életösztön. / Azok a lányok tényleg gyönyörűek voltak! (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑