Szekció

Vers

Mátyás Imre versei

…és szólt a tél, komoly mosollyal: / Élvezd, míg dühöm maraszt. / Készül már a júdáslelkű / Szirén szirénás tavasz.

Dimény H. Árpád: marad.a.láz

mint egy bikaszarvat / úgy fújja az utcát a vihar / sürgeti az ágyat vetőket / a szárítókötélen csonttá fagyva / ingek. üti a szél / dobolja nincs pihenés (…)

Szénási Miklós: Apa és fia szerint a világ

Január 27-én a NASA fellőtt egy rakétát / Alaszkából 176 mérföld magasra, / hogy a levegő nitrogén-oxid koncentrátumát / mérje. Elég jól néz ki ez a fotó, írod, mintha/ te festetted volna, írom vissza / nem sokkal éjfél után. (…)

Demény Péter: Idő

Szeretném tudni, / Istennek hány órája volt egy / napban, amíg megteremtette / az eget és a földet (…)

Kántor Zsolt versei

A döbbenetek nemcsak szösszenetek. / Nagy szövegek születnek iszonyú nyomás alatt. / Melyiket ne akarjam? A kínokról nincs adat. / Amikor kényes témához nyúlsz, végigreped. (…)

Balázs F. Attila versei

hol vannak az egykori férfiak / akikre főztél / akikre mostál / és megadóan tűrted / ápolatlanságukat / lábszagukat / nagyképűségeiket / önimádatukat / borgőzös leheletüket/ átlátszó magyarázkodásaikat (…)

Debreczeny György versei – Tandori halálára

mitől hogyan meddig mi végre / szélesedett ki az út a gömbakácok alatt / hát mondtam is neked utoljára a telefonba / ne nézz hátra a faragott képre mely ott lóg / a fák alatti benzinkút kirakatában (…) – a Képírás szerkesztősége Debreczeny György verskollázsaival tiszteleg a 2019. február 13-án elhunyt Tandori Dezső emléke előtt.

Nyirán Ferenc versei

Lassan, ahogy sérült létráról / óvakodik le az ember, úgy / gyűlöltél meg mindazért, amit / elárultál magadról. // Ezen nem javított az sem, / hogy megőriztem titkaid. (…)

Vári Fábián László versei

Az elfajzott ember nem tud repülni / lassan már lelke is földönfutó / elméje kihagy a vére szunnyad / kristállyá épül szemében a só // hanem amikor lepihen végre / de zsibongó aggyal nem alhat el / a holdmadár halkan beoson érte / s keblébe idegen lelket lehel (…)

Füzesi Magda versei

kihalok a szótáradból, / követem a harangokat, / megkeresem nyelvanyánknak / hűlő testét, / ráterítem takarómat (…)

Tóth Dominika versei

lakhatnál velem / egy tetőtéri szobában, / aminek a címét olyan / papírfecnire írjuk, / amit sose találunk meg. / lakhatnál velem, / valahol, úgy, hogy nem / tudod, miért feketék / a falak. (…)

Marcsák Gergely versei

Hajam még őrzi, tartja híven / az éj fejemre hullt színét, / és vért szivattyúz gyönge szívem. / Ne tartsatok hát gyászmisét, // mert élünk. És ahol az úton / a két folyónak násza vár, / a Mármaros engem s a húgom / sziklái börtönébe zár. (…)

Bakos Kiss Károly versei

Az útlevélben nem lakom / A kép se rajt’ nem én vagyok / Ha visszahoz mi el se hajt / A sorompó se végtagom (…)

Finta Éva versei

most sorra járom árva sírotok / ki éltet adott és ki szellemet / az enyészetben csontmalom forog / megőrli mind az elmúlt éveket / így lesz minden csak por és képzelet (…)

Csornyij Dávid: Az időutazás kérdései

Vörös hajad beszínezte a naplementét, / istennőszobrokba börtönzött hárpiák / kémlelték halálodat. / Bizánc utcáin sétálva lupákat simogattam, / meguntam árnyékoddal a szemezgetést. (…)

© 2019 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑