Szekció

Vers

Gágyor Péter versei

Jó volna járni a vízen / rovarboldogon / mint a vízipók / vagy mint vízibolha / korcsolyázni jégtelen tavakon (…)

Hajtman Kornél versei

ágakat hó lepi el
gondtalan pelyhek az eget karcolják
otthagyva emléküket a légkörben
temérdek karcolás és seb
alakokat formál (…)

Fellinger Károly versei

Apám
az utánozhatatlanra ütött,
az egyetlenre,
akiből nem születik
még egy. (…)

Z. Németh István versei

Milyen ősz lett hirtelen
idebenn a bordák mögött,
a szívkamrában nem szokott
ily korán estelülni. (…)

Mázik Orsolya versei

fekete éj hív mulatni
mennem kéne
de félek a megváltoztathatatlantól (…)

Varga Imre: Alkímia és köznapok

A Higany Fája
Zöld Sárkányt terem, a Fém
Hótigrist temet. (…)

Kulcsár Ferenc: Fájdalmas voltam, körbegondolt s tömör

Kezdetben volt a / mesebeli bicska, / pengéje, mint az / Isten szeme, nyitva: // vak embert formált, / köztünk fel-le járjon, / s angyalt is vésett, / égből alászálljon – Lipcsey György-dalok (részlet) (…)

Soóky László versei

A szerelmes bohóc asszonya / combja közt térdel / ott dúdolja Gilgames énekét: / halandó a halhatatlanságról. (…)

Tönköl József versei

kinek a szekerét őrzöm, lőcsöt, saroglyát, kereket, / kimenjek-e oda, fagyott káposztákhoz, lepkékhez, / hordoz engem a Szedres ló, kinek a szecskavágója kiált, / milyen pajtából, milyen pókhálós porba süllyed a kése? (…)

Vass Tibor versei

Baglyok,
piros baglyok,
nyelvileg helytelen
szállásaik lesznek otthonunk. (…)

Halmosi Sándor versei

okos a telefon, okos az óra,
a tévé is túl okos, meg a kocsi ablaknyitója,
okos karkötő, okos szemüveg,
okos az otthon, csak üres (…)

Géczi János versei

Ugyan, ha egyedül volt, folyton dünnyögött,
de valójában három vagy négy évtized kellett,
hogy megtalálja a saját mondatait,
kavicsként tegye a nyelve alá mindegyiket,
ne maradjon csendben. (…)

Dimény H. Árpád: Levelek a szomszéd szobába

reggelente öt perc
a póznákon ernyedten lógó huzalok
a falu ütőerében és bennem is
lassulva áramlik a vér (…)

Zsubori Ervin: Április-haikuk

Ványai Fehér József versei

Időből kihullt apostol,
Téged a jelen tart fogva,
Az egyetlen lehetséges.
Minden szenvedés megtisztul? (…)

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑