Szekció

Vers

Nyirán Ferenc versei

Ideje van a szerelemnek / és ideje van a csóknak, / ideje van a számvetésnek / is, így a kimért idő vége / felé közeledve, s döbbenten / tapasztalod, hogy egykori / szerelmeid miként emlékeznek / rád (…)

Soóky László versei

Legutóbb ezerötszázötvennégyben / jártam London egyik külvárosában, / a Fülöphöz címzett kocsmában, / ahol egy házaló Sátánnal kockát / vetettünk, és elnyerte a lelkem. (…)

Kelemen Lajos: Meccslabda

Mit számít, hogy ébren vagy-e; / a gyógyulás nem vegyi dolog, felnézni, / mikor annyi minden éppen elmerülne; / a test, a sokat-tudó, szentelt forma, / nem riad az alkalomtól. (…) Vers a Csakis a minden elég című kötetből.

Hegyi Zoltán Imre: Hunyadi utca – a vár alatt

Nézd. Itt nő bennem. És itt fogy el. / Az a ház bal szélről a munkahelyem. / Itt telik. Meg és el. Fűt és jegel. / Naponta. Az ostrom-ütött üres telek / mellett. Ahol most egy park van. / Néhány fa. Kutyaszar az avarban.

Kelebi Kiss István versei

a fűszál hegyén hangya / nyújtózik hogy égre másszon / próbálkozik majd föladja / (apró megvalósulatlan álom) (…)

Balázs F. Attila versei

úgy fogy el az út a lábad alatt / hogy észre sem veszed / kinyílnak-e a szárnyaid (…)

Gágyor Péter versei

Jó volna járni a vízen / rovarboldogon / mint a vízipók / vagy mint vízibolha / korcsolyázni jégtelen tavakon (…)

Hajtman Kornél versei

ágakat hó lepi el
gondtalan pelyhek az eget karcolják
otthagyva emléküket a légkörben
temérdek karcolás és seb
alakokat formál (…)

Fellinger Károly versei

Apám
az utánozhatatlanra ütött,
az egyetlenre,
akiből nem születik
még egy. (…)

Z. Németh István versei

Milyen ősz lett hirtelen
idebenn a bordák mögött,
a szívkamrában nem szokott
ily korán estelülni. (…)

Mázik Orsolya versei

fekete éj hív mulatni
mennem kéne
de félek a megváltoztathatatlantól (…)

Varga Imre: Alkímia és köznapok

A Higany Fája
Zöld Sárkányt terem, a Fém
Hótigrist temet. (…)

Kulcsár Ferenc: Fájdalmas voltam, körbegondolt s tömör

Kezdetben volt a / mesebeli bicska, / pengéje, mint az / Isten szeme, nyitva: // vak embert formált, / köztünk fel-le járjon, / s angyalt is vésett, / égből alászálljon – Lipcsey György-dalok (részlet) (…)

Soóky László versei

A szerelmes bohóc asszonya / combja közt térdel / ott dúdolja Gilgames énekét: / halandó a halhatatlanságról. (…)

Tönköl József versei

kinek a szekerét őrzöm, lőcsöt, saroglyát, kereket, / kimenjek-e oda, fagyott káposztákhoz, lepkékhez, / hordoz engem a Szedres ló, kinek a szecskavágója kiált, / milyen pajtából, milyen pókhálós porba süllyed a kése? (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑