Bátai Sándor alanyi művész. Nem fut megbízások után. Alanyi és exkluzív. Szobám falán őrzött alkotásai nem galériában vásárolt képek, nem alkotójuktól elidegenült, jelentésükben lecsupaszított, esztétikájukban és jelképiségükben kizárólag tulajdonosukhoz beszélő, általa szubjektív tartalmakkal és hangulatokkal felruházott művek, és nem is kincsképző műtárgyak, nem pénzzé tehető vagyonelemek. Sokkal inkább egy négy évtizedes férfibarátság elkötelezettségének zálogai. Ajándékok! (…)
Bevett szituáció az anyát gyermekével látni, a címből hozzá is képzeljük azt az érzelmi tartalmat, ami evvel jár. De hogyan értelmezzük ugyanezt, ha mindketten a megöltség árnya alatt jelennek meg előttünk? (…) – Veress Pál (1920–1999) bálványábrázolásairól.
Egy kép a konyhám falán. Mit tesz Isten – itt van. Mint rögzült személyem s a hozzám öröklődött, drága lények. S mint a kanálcsörgés, az elégült jókedv, az ernyedett csöndek. (…)
Ennyire nehezen régen kezdett neki az írásnak. A baj ott kezdődött, hogy eleve nem örült a felkérésnek. Mindig kitért, ha a gyűjteményéről, vagy a tulajdonában lévő műalkotásokról kellett volna beszélnie. Ennek ellenére első szóra, ellenszolgáltatás igénye nélkül odaadta bármelyiket, amikor azokat tárlatokra kérték. (…)
A részek együttesen képviselik a közös cím által megjelölt gondolatot: Töredékek, azaz a két képnek nincs saját címe, identitása. Ez azt tükrözi számomra, hogy tapasztalatszerző, kísérleti munkákról van szó, melyek mintegy előkészítői lehettek a nagyobb szabású, meghatározó műveknek. (…)
Ha azt kérdik, milyen a viszonyom a nálam lévő képpel, ami a nálam testedző boríték, ugye, akkor fel vagyok házadozva. Ez a lázadozva külelírása, mert elsőre nem érzem a magától értetődő kérdést, pedig ott van a kérőlevél alján, csak lejjebb kell görgetni. (…)
Időcserepek. Megbarnult, szakadozó szegélyű papírfoszlányokkal. Rajtuk írás. Mindegyiken. Tíz íráscsepp. Tiszták, mint a hegyi patak. Frissek, akár a mosott ruhák ott szemben a kötélen. (…)
Nem vagyunk, ha nem vagyunk művek céljai és okai. Aki először hitte ezt, ő volt a legeslegelső művész. Azóta az alkotás gondolatok önkéntelen párbeszéde az időben. (…)
Ma reggelre tájat váltottam, amire vágytam, megadtam magamnak: elmentem a magában minden szócikkelyt befogadni kész kék könyvhöz, a nagy enciklopédiámhoz, a tengerhez. Hajnal előtt beültem az autóba, hogy reggelre kicseréljem mindazt, ami kívül rekedt a bőrömön. (…)
Képsors című összeállításunk a művek életét hivatott vizsgálni. S mint lapszám speciális abban az értelemben, hogy nem lezárt anyag, bármikor felbukkanhat benne egy-egy újabb írás.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
