kinek a szekerét őrzöm, lőcsöt, saroglyát, kereket, / kimenjek-e oda, fagyott káposztákhoz, lepkékhez, / hordoz engem a Szedres ló, kinek a szecskavágója kiált, / milyen pajtából, milyen pókhálós porba süllyed a kése? (…)
A tó fölött fehér madarak repülnek. Zagyva az értelmük, gondolja a lány, de az elgondolását nem mondja ki, mivel szemzugából látja, hogy a fiú is éppen ezt gondolja most, a röpképek alapján. Hát csak kölcsönösen bólintanak egymás azonos elképzelésére. Sirályok, a fiú tudja, a lánynak csupán hófehér, sárga-piros lábú madarak, amelyek képesek a vízfelszínen ringatózni. (…)
Kharón ladikja – kiállítás az Artézi Galériában. A Genezis című kiállításon, 2017 márciusában, kilenc művész mutatta be munkáit: különböző értelmezését a teremtésnek, születésnek, eredetnek – a kezdeteknek. Akkor tavasz volt, most ősz, lassan evickélünk az év vége felé. A Genezis a zsidó-keresztény hagyományokhoz (Biblia) kötődik, a Kharón ladikja a görög-rómaihoz. Nagyon széles a merítés Homérosztól Ovidiusig, és persze máig, hiszen a mai kultúrában is szerteágazóan benne van ez az ókortól fontos szimbolikus történet. (…)
Baglyok,
piros baglyok,
nyelvileg helytelen
szállásaik lesznek otthonunk. (…)
Több mint fél évszázados textil zsebkendők – egy részük Anyámé volt, másik fele gyerekkoromból maradt meg. Használaton kívül vannak, mióta papír zsebkendő van, de kidobni sem akarom őket. Lapulnak a szekrény alján – mit csináljak velük? Festek rájuk! (…)
okos a telefon, okos az óra,
a tévé is túl okos, meg a kocsi ablaknyitója,
okos karkötő, okos szemüveg,
okos az otthon, csak üres (…)
A cukrászda udvarán – amelyet drótháló kerített – pirosra mázolt vasasztalok álltak székekkel a léptek súlyától recsegő-ropogó kohósalakon. Messziről hallotta már az érkezők lépteit a főkötős, matt-fekete ruháján kikeményített patyolatköténykét viselő felszolgálónő, aki legtöbbször az ajtófélfának dőlve bámulta az eget. (…)
Ugyan, ha egyedül volt, folyton dünnyögött,
de valójában három vagy négy évtized kellett,
hogy megtalálja a saját mondatait,
kavicsként tegye a nyelve alá mindegyiket,
ne maradjon csendben. (…)
A gasztokalandor élete kész regény. De minimum blog. Előéletéből bármikor előbukkanhat egy extrém előétel, bevásárlókosarából egy piskótával rakott tálca vagy egy pikáns hangú tárca. Egyaránt jártas a hazai madár- és állatvilágban (pulyka, marha, újévi malac) és a regionális tésztafronton (fánk, slambuc, spagetti), a kúszó flórában (patisszon, bab) és az úszó faunában (sügér, makréla, ponty) – mikor mi van kéznél. (…)
reggelente öt perc
a póznákon ernyedten lógó huzalok
a falu ütőerében és bennem is
lassulva áramlik a vér (…)
Munkáim témája általában a város, az épített környezet és a benne bolyongó kis, jelzésszerű figura. Az európai város, amely a történelem során szervesen, rétegről rétegre épült, meghatározza a későbbi korok építőinek, lakóinak gondolkodásmódját, lehetőségeit.
Még csak fél öt. Hajnal. A tetőablakon dobol az eső. Tram-taramm, tram-taramm, tram-taramm. Nyitott szemmel fekszem a hátamon. Visszahúznak az álmok, nem is tudom, hogy ébren vagyok-e egyáltalán, vagy még abban a folyamatosan távolodó világban létezem, amibe bekopogott az eső. (…)
Állok egy vörös fapalánkkal körbevett tér közepén. Nincs már jelentősége hogyan kerültem ide, egyszerűen csak itt vagyok és várok. Körben, a palánk mögött emelkedő sorokban emberek ülnek és várnak ők is, talán ugyanarra, mint én, talán másra, ezt nem tudni még pontosan. Tanácstalan vagyok. Mit tegyek? (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
