A máramarosi gyors este háromnegyed tizenegy után hagyja el Csicsót, akkorra az ember már eléggé fáradt, többnyire álmos is. Így beül valamelyik sarokba, kényelmesen kinyújtja a lábát, s ha nincs más a fülkében, rövid mérlegelés után lehúzza a cipőit. Aztán kényelmesen hátradől, szeme néha lecsukódik, mereng vagy szunyókál, félálomban már maga sem tudja, melyik. Akkor egy nagyobbacska zökkenőnél kinyílik az ember szeme és látja: vele szemben ott ül az Isten. (…)
© 2025 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑