Tag Kákonyi Lucia

Úgy tűnt, a férfi élete nem terjedt tovább a városi fürdőnél. Sakkozott a vízben, sörözött a parton, nőkkel pózolt a napozóteraszon. Mara rátapadt a képernyőre, kereste azt a bizonyos arcot, de hiába. Visszament a szobájába. Rejtve lépett be a közösségi oldalára. Kínos lett volna, ha kiderül, nem mondott igazat az asszisztensének a hozzáférést illetően. (…)

Szeretek csak úgy beleolvasni a könyvekbe, és mágikus erőt tulajdonítani a véletlenül szembe jövő soroknak. Az első mondat, amit elolvastam, ez volt: Ma mindenki tud írni, aki ráér! Erre ne legyünk büszkék, ez a vég jele. Mindent megértettem. (…)