Az előadása után elszaladtam, és megvettem a Feliratok a fehér égen kötetet. Még a boltban felcsaptam. Szeretek csak úgy beleolvasni a könyvekbe, és mágikus erőt tulajdonítani a véletlenül szembe jövő soroknak. Az első mondat, amit elolvastam, ez volt: Ma mindenki tud írni, aki ráér! Erre ne legyünk büszkék, ez a vég jele. Mindent megértettem. De most tényleg? Hagyjam abba? Egyébként örülök, hogy megkérdeztem, melyik kötetét ajánlja. Magamtól valószínűleg nem jutott volna eszembe ezt választani. Jó döntés volt. Megkérhetem, hogy dedikálja? Ajándék lesz. Egy írótársamnak. Közel dolgozom az Ön lakásához. Esetleg szerdán reggel vagy délelőtt tudna annyi időt szakítani rám, hogy aláírja a könyvet? Több dolog is van, amit szeretnék megosztani Önnel, csak az időhiány, de feltétlenül meg fogom írni a közeljövőben és elküldöm. Sokkal tartozom magának. Valószínűleg az utolsó alkalomra nem tudok elmenni, sajnos. Jók voltak az előadások, a beszélgetések, az utóbbiak különösen. A mai teljesen felizgatott. Ne törődjön azzal a fiatalemberrel, aki, miután megírt öt képeslapot, elszunnyadt, aztán, ahogy felébredt, az órájára nézett, és kiment a teremből. Önhitt kis bugris. Nem tiszteli az értékeket. Lehet, hogy Ön azt hiszi, zavar, hogy ott ülök a szemináriumán ötvenes kezdő íróként egyetlen befejezett műalkotással. Próbálom humorral elütni, hogy Csontváry is negyven évesen kezdett festeni, de inkább fogtam volna be a számat. Hogy hasonlíthatom magam Csontváryhoz? Meg különben is, nem negyven vagyok, hanem már ötven is elmúltam, sőt lassan hatvan leszek. Stella bezzeg üstökösként szárnyal, és látom, hogy Ön a hölgy bűvöletében él. Stella hogy látja? Halljuk most Stellát! Kérdezzük meg Stellát! És elismerem, Stella megérdemli a figyelmet. Stella elegánsan megírt szövegeit elemezzük. Itt mások a szempontok. A stílus helyett a szerkezetre, a párbeszédekre, a tartalomra fókuszálunk. A stílus csak ezután jön. És amikor felolvasunk, pontosabban ők olvasnak fel, én meg hallgatom, Stella olvas, hozzászól, kacag és fiatal. Gondolkozom, hogy lehet-e tudat alatti kapcsolat a Feliratok a fehér égen és Virginia Woolf háború utáni Londonja vagy Roberto Bolano pilótája között. Tudja, a Regent’s Parkban üldögélő Septimus azt hiszi, hogy az égre elmosódott betűket rajzoló néma repülőgép neki küld kódolt üzenetet. Vagy inkább a tömeggyilkos pilóta érintette meg Chiléből? Magának mi jut eszébe Chiléről? Nekem szeptember tizenegyedike ezerkilencszázhetvenháromban. Nem, nem tévesztettem el az évet. Tizennégy éves voltam. Már több mint egy hete jártam a gimnáziumba. A házirend előírta az egyenruha viselését. Sötétkék rakott szoknya, fehér matrózblúz pöttyös egyengallérral. A köpenyünk is egyengalléros volt. A fehér gallérra fél centiméteres kék pettyeket varrt a műhímző, és beleolvadtam a pöttyös tömegbe. Araszoltam felfelé a Körszálló melletti lépcsősoron. Körülöttem mindenki Allendéről, Pinochetről beszélt, és a harmadik világháború lehetőségét latolgatta. Dühös voltam, hogy megzavarják idilli kékpöttyös létemet. Ki ez az Allende és ki az a Pinochet, én csak a Sós Mikit ismertem, és találgattam, hogy vajon megszólít-e a nagyszünetben. Utáltam, amikor a világtörténelem benyomult az életembe. Emlékszem, amikor Kennedyt lelőtték ezerkilencszázhatvanhárom novemberében. Apám a kádban ült, és tranzisztoros rádióján hallgatta az esti krónikát. Kiugrott a kádból, vizesen, anyaszült meztelenül belépett a konyhába, hogy közölje anyámmal a hírt. Én mézes kenyeret ettem. Akkor láttam életemben először meztelen férfit teljes valójában. Ön látta a szüleit meztelenül?