Anyám mindig úgy mesélte, hogy fél évvel később, ami a dedikáció datálása szerint 1929 novemberében volt, villamoson utazott valahová. És egyszer csak felugrott a villamosra József Attila, hóna alatt egy aktatáskával. Anyámat azonnal megismerte, odament hozzá és így szólt: „De jó, hogy találkozunk, Ágnes, nézze, én már fél éve itt hurcolom ezt a magának szánt könyvet a kedvességéért.” (…)
Takáts Gyula azért örült annyira a somogyi társaságnak, barátoknak az első irodalmi pinceszeren, mert a közös szülőföld szeretetén túl náluk tapasztalta a magáéhoz hasonló vonzódást Berzsenyi emlékéhez és szelleméhez, hiszen annak jegyében jött létre a találkozó. (…)
Takáts Gyula költő, Martyn Ferenc festő- és grafikusművész, valamint Takács Jenő zeneszerző találkozásairól lesz szó, olyan dokumentumok bemutatásával, amelyek az olvasókon kívül az irodalom- és művészettörténeti köztudat számára is újdonsággal szolgálnak. (…)
A közös irodalmi ízlésvilág, alkotói célkitűzés, értékítélet és filozófia mellett Takáts Gyulát és Tüskés Tibort a Balatonnak – és környékének – mély ismerete, szenvedélyes szeretete, szépségének és értékeinek következetes hirdetése, valamint lehetőségeik szerinti ápolása, gondozása is szoros szálakkal kötötte egymáshoz. (…)
© 2025 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
