Fehér Zoltán József: A Bacchus könyve kincsei – Az első Bece-hegyi irodalmi pinceszer 50. évfordulójára

Takáts Gyula 1971-ben indította útjára Bece-hegyi vendégkönyvét, a legendás Bacchus könyvét. Ennek első oldalát címlapként a költő boros kelyhet ábrázoló rajza díszíti, benne a szöveg: „* Bacchus könyve * / Irodalmi pinceszerek. / Nyitottam / borom első, / a Holdra-szállás második, / életem 60. évében. / BECÉN / 1971 / T: Gy.” Eszerint Takáts Gyula a vendégkönyv megnyitásával egyszerre ünnepelte első bortermését és hatvanadik születésnapját.

A cím szerint a Bacchus könyvével alapvető szándéka a Bece-hegyi tanyáján majdan rendezendő irodalmi pinceszerek megörökítése volt. Valójában azonban sokkal többször és sokkal több látogatót fogadott annál, mint ahány irodalmi pinceszer megrendezése egyáltalán elképzelhető lenne. S igaz ugyan, hogy a költő már 1971-ben meg akarta rendezni az első pinceszert, az azonban – mint mindjárt látni fogjuk – a meghívott pályatársak egymást keresztező elfoglaltságai miatt meghiúsult. A Bacchus könyve első lapjait pedig Takáts Gyula versei, rajzai, valamint Martyn Ferenc tollrajzai ékesítik, egyben megalapozzák a vendégkönyv hangulatát és tartalmi színvonalát. Ez a hangulat kétségkívül emelkedett, ám az első borterméshez, illetve annak barátokkal, pályatársakkal történő kóstolásához illő vidámság itt még hiányzik. Itt kapott helyet a Jankovich Ferenc emlékére c. rövid verse, melyet 1971. augusztus 2-án írt, valamint a Bacchus és Devecseri c. költeménye, melynek alcíme A költő halálhírére. Ennek keletkezési dátuma 1971. augusztus 4.

Nem Takáts Gyulán múlott, hogy az első bortermés, illetve a vendégkönyv indítása évében nem került sor irodalmi pinceszerre. 1971. augusztus 10-én írta Tüskés Tibornak:

Kedves Tiborom, […] 14 napja vagyunk itt.(1) Gyertek át, nagy szeretettel várunk. Hozzatok fényképezőgépet és amint Bandinak írtam, a „Magyarokhoz” megírásának évfordulója alkalmából(2) csinálunk egy „irodalmi pinceszert”, melyet rendszeresíteni szándékozom.(3)

S ahogy említi, tervét valóban közölte Fodor Andrással is. 1971. aug. 9-én kelt levelében olvashatjuk:

Igen örülnék, ha Tiborral szerveznétek egy kirándulást hozzánk […] Rendezzünk egy „irodalmi pinceszert”. „Bacchus-könyvét” amúgy is megnyitottam és abba várom írásodat, amit itt írnál bele. Így készüljél. Az irodalmi pinceszert pedig rendezzük a Magyarokhoz megírásának évfordulója alkalmából. Szóljál Tibornak, akinek írtam.(4)

Tüskés Tibor 1971. augusztus 16-án válaszolt a meghívásra:

Bandiék jelenleg Olaszországban vannak, s csak szeptember első napjaiban jönnek haza. Nekünk a becei kirándulásra aug. 23-a (hétfő) volna jó.(5)

Tüskésék ugyan ellátogattak Bece-hegyre a jelzett napon, Fodor András távollétében azonban nem nevezték ki ezt a találkozót irodalmi pinceszernek, s a látogatás a Bacchus könyvében sem került megörökítésre.

A következő évben Takáts Gyula az előző évinél jóval korábban kereste és hívta meg Bece-hegyre barátait. Előbb Fodor Andrásnak írt, 1972. június 5-én:

Mikor jöttök felénk? Jó lenne beszélgetni itt Becén, nemcsak permetezni.(6)

Majd 1972. július 4-én pedig a következőt üzente Tüskés Tibornak:

Jó lenne már találkozni Bandiékkal együtt. Írjatok, hogy hol vagytok, meddig és Bandi is kint van-e már?!(7)

Takáts Gyula levelei nyomán alapos időpont egyeztetés zajlott Fodor András és Tüskés Tibor között, ennek részletei számunkra itt nem fontosak. Eredménye annál inkább, arról pedig Tüskés Tibor 1972. júl. 30-án kelt, Takátsnak szóló üzenetében olvashatunk:

Szívesen látogatunk Becére, köszönjük a meghívást. Ahogy a naptárt nézegettük, jövő szombat (aug. 5-e) volna talán a legalkalmasabb. 3 óra után érkeznénk Becére. Azért is választottuk ezt az időt és becei látogatást először, mert Bertók Laciék is szívesen csatlakoznának hozzánk s örömmel tisztelegnének a két oszlopra emelt ház gazdái előtt. (Ők ugyanis most egy lellei főiskolai üdülőben töltenek két hetet, s ez a szombat volna az utolsó balatoni napjuk.)(8)

Takáts Gyula 1972. aug. 2-án válaszolt tüskés Tibornak:

Kedves Tiborom, köszönöm a gyors választ. Tehát szombaton, 5-én d.u. várunk Benneteket. Örülök, hogy B. Laciék is jönnek, de úgy készüljetek, hogy „Bacchus Könyvembe” írtok. Megtartjuk az első „irodalmi pinceszert” és bejegyezzük. Örülök, hogy somogyi lesz.(9)

Ugyanezen a napon Takáts Fodor Andrásnak is írt:

Kedves Bandim, Tibor értesítése szerint szombaton 5-én várunk Benneteket, Bertókékkal! Megtartjuk „Bacchus Könyvembe” bejegyezve az első „irodalmi pinceszert” Berzsenyire emlékezve.(10)

Amint láttuk, komoly előkészületek után jött létre az első Bece-hegyi irodalmi pinceszer, amely a fényképek tanúsága szerint egy igen vidám hangulatú baráti, családi összejövetel volt.

Ezt erősítik – és egyben örökítik – meg a résztvevők bejegyzései a Bacchus könyvében. Az indító, címadó szöveg természetesen Takáts Gyulától származik:

„Első becei / IRODALMI PINCESZER / Berzsenyi „A MAGYAROKHOZ” ver- / se írásának 162. esztendejében, / 1972. aug. 5.-én.”

A vendégek közül elsőként Fodor András írt a vendégkönyvbe:

„Nyílik már ligetünk, itt van a szép sereg:
Isszák mint a gödény, jó Becehegy levét,
Tüskésék, Fodorék, Bertókék – valahány:
mind somogyi tüke. –

Miáltal gazdagszik Bece becse
Takáts Gyula minden kincse:
a két oszlop, a Loncika, a pince:
Én mondom: Fodor Bandi”

Tüskés Tibor nem volt költő. Az ő esetében kettős – egyik megrázó, másik felemelő – élmény mégis versmondatokat csalt elő tollából:

„Ravatal mellől jöttem Bacchus hegyére.
Apám temetéséről atyai barátom
kőasztalához. Csonkulva épülünk egésszé.
Szépséggel gyógyítjuk szomorúságunkat.

Takáts Gyula baráti, gyógyító
vendégszeretetéért hálás szeretettel
Tüskés Tibor”

A sort Bertók László kis alkalmi verse zárja:

„»Szabad nép tesz csuda dolgokat«
Berzsenyi és Takáts ege alatt.
A »hasznos szép« csúcsán csücsülve
idézem, vésem Bece hegyére!
(1972)   Bertók László”

A hangulatos délután természetesen nem maradt visszhangtalan. Bertók László írta Takáts Gyulának 1972. augusztus 10-én:

Kedves Gyula Bátyám! Nagyon örülök, hogy végre sorra kerítettük a becei kirándulást. Ez volt ennek a nyárnak legrangosabb és legszebb élménye. […] Nagyon köszönjük az élményt is, a szíves vendéglátást is, s további jó nyarat és jó egészséget kívánunk feleségemmel és fiammal együtt.(11)

Tüskés Tibor 1972. szeptember 1-jén jelentkezett:

Kedves Gyula Bátyám, szeretettel küldöm a becei fényképeket, augusztusi látogatásunk emlékét.(12)

Utóbbira Takáts Gyula 1972. szeptember 9-én válaszolt:

Kedves Tiborom, nagyon köszönöm a kitűnően sikerült fényképeket. Annál is inkább, mert úgy tehetem el őket, mint az első becei „Irodalmi Pinceszer” emlékét. Örülök, hogy a mi kis somogyi társaságunk így együtt van családostól.(13)

Takáts Gyula azért örült annyira a somogyi társaságnak, barátoknak az első irodalmi pinceszeren, mert a közös szülőföld szeretetén túl náluk tapasztalta a magáéhoz hasonló vonzódást Berzsenyi emlékéhez és szelleméhez, hiszen annak jegyében jött létre a találkozó. Azt viszont meg kell említeni, hogy a megköszönt, kitűnően sikerült fényképek közül sok eltűnt, elveszett. S általában is igaz, hogy Bece-hegyi fotókban igencsak szűkölködik Takáts Gyula hagyatéka. Nagyon sok becei nyárról egyetlen felvétel sem maradt fenn a hagyatékban – az utókor legnagyobb sajnálatára.

Nem maradt fénykép a második, 1973. augusztus 14-én rendezett becei irodalmi pinceszerről sem, pedig bizonyosan készült. Így annak nyilvánvalóan nagyszerű hangulatáról csak a résztvevők Bacchus-könyvébe írt bejegyzései alapján kaphatunk majd ízelítőt.

A találkozó előkészületei itt sokkal rövidebben történtek, mint az előző évben, csupán két levélrészlet dokumentálja azokat. A kezdeményező természetesen ismét Takáts Gyula volt, aki 1973. július 29-én a következőt írta Tüskés Tibornak:

Bandi mikor lesz Fonyódon? Jó lenne egy pinceszer, s megbeszélni egyet-mást.(14)

Tüskés Tibor pedig ettől függetlenül is találkozót keresett Fodor Andrással, amint az 1973. augusztus 12-ére datált levelének részletéből kiderül:

Keddre Hévízre ígérkeztem, Svájcból fölbukkant költő-osztálytársamhoz (Major-Zala Lajos), kivel aztán Becére, Gyulához is szeretnénk elmenni. Ez a másik lehetőség a találkozásra. Major-Zala autóval jön értünk, s ezért csak azt ígérhetem, hogy kedd délután Takáts Gyuláéknál találkozhatnánk.(15)

A két nappal későbbi pinceszeren azonban Fodor nem tudott részt venni, János fia betegsége miatt, amelyről Takáts Gyula és Tüskés Tibor is tudott. Ennek további részletei Fodor naplójában olvashatók.(16) Viszont e rövid üzenetben találkozunk először Major-Zala Lajos nevével, s nemcsak ebben a dolgozatban hanem Takáts Gyula életpályáján is. Itt igazolódik a kutató korábbi sejtése, mely szerint a két költő első találkozása, megismerkedése hátterében Tüskés Tibor személyes közreműködésére fogunk rátalálni.

Major-Zala Lajos 1949-ben, a gimnázium elvégzése után (ahol osztálytársak voltak Tüskés Tiborral) hagyta el Magyarországot, s telepedett le Svájcban, Fribourgban. Éppen történetünk idején vásárolt telket Hévízen, s építette fel ott nyaralóját. Oda hívta meg évről évre augusztusban magyarországi barátait, Lajos-napi összejövetelre. Ezekből a találkozókból alakult meg előbb a Csokonai Asztaltársaság, majd 1985-ben a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság, mely a mai napig is él és működik. A Társaság Csokonai-díjat is alapított, ezt elsőként Csengey Dénes kapta 1985-ben, majd másodjára 1986-ban Takáts Gyula.

Major-Zala később rendszeres vendéggé vált Takáts Gyula tuszkulánumában. Csaknem minden, a költőtársnak ajánlott könyvébe a dedikációt Bece-hegyen írta be (egy kivétellel, az az ajánlás Balatonfenyvesen kelt).(17) Takáts Gyulát és második feleségét, Horváth Stefániát, 1980-ban svájci látogatásra hívta, amit ők el is fogadtak.

A második irodalmi pinceszerre Tüskéssel és egykori osztálytársával együtt érkezett Linda, Major-Zala felesége is. Kíséretükben volt továbbá Élthes János, Szalai László, valamint egy további személy is, akit ez ideig sajnos nem sikerült azonosítani.(18) Ha maradt volna az eseményen készült fénykép, az ebben is segítségünkre lehetne.

A Bacchus könyvében ennek a napnak a bejegyzéseit is Takáts Gyula indította:

„Irodalmi Pinceszer / Becén / 1973. 8. 14-én / a »Közelítő tél«-re emlékezve!”

A vendégek bejegyzéseit Major Zala Lajos nyitja:

„Küjjü irgalmas
bejjű bünetes
az előleg
A TAVASZ

Erdélyi Zsuzsa imagyűjtésére emlékezve sok szeretettel Gyula Bátyám aranyhídját segítségül híva s a Balatont az a svájci költü

Major-Zala Lajos”

A következő oldalon Élthes János sorai következnek:

„Bece hegyén csodás az éj
és jó a bor, írom én a botor
jogász…
973. VIII. 14.   Élthes János”

Major-Zala felesége csak aláírásával szerepel:

„Major Linda FRIBOURG / SVÁJC”

Tüskés Tibor itt ismét kis verset alkotott:

„Egy évvel lettünk közelebb a télhez,
S egy öllel közelebb az éghez.
Takáts Gyula bora kísérjen az útra,
De térjünk vissza jövőre is e kútra.
1973. aug. 14.   Tüskés Tibor.”

Mögötte találjuk Szalai László szavait:

„Mindig szívesen gondolok a mai szép napra
1973. aug. 14.   Szalai László”

S végül az azonosításra váró személy sorai következnek:

„A mai élmény örökre emlékezetes marad számomra. Mindent nagyon szépen köszönök!
azonosítatlan aláírás”

A következő évben, 1974-ben nem volt irodalmi pinceszer Bece-hegyen. Volt persze több vendége abban az évben is Takáts Gyulának, az akkori látogatások közül mostani tárgyunk szempontjából egy válik különösen fontossá. Ez pedig Würtz Ádám látogatása 1974. augusztus 7-én. A művész aláírt rajzot hagyott maga után a Bacchus könyvében („Szeretettel 1974 augusztus 7-én Würtz Ádám”). Ezt Takáts Gyula megjegyzése követi: „Amikor a »Száz nap a hegyen« rajzait elhozta…”.

A Száz nap a hegyen c. kötet a következő évben, 1975 könyvhetére jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, Würtz Ádám ihletett illusztrációival, a könyv borítóján is az ő rajza látható. Takáts Gyula ezt a kötetét költői pályája igen fontos termésének érezte, tudta. Elsősorban azért, mert benne kapott helyet, s a könyv terjedelmének mintegy felét el is foglalja A Heszperidák kertjén innen című monumentális versciklusa, amely életműve legkiemelkedőbb alkotásainak egyike.

A könyv megjelenése után, 1975. augusztus-szeptemberben Takáts három irodalmi pinceszert rendezett, mindegyiket azon pályatársak (írók, költők, irodalomtörténészek, kritikusok) részvételével, akik könyvéről kritikát, könyvismertetőt írtak. Az a nyár Bece-hegyen a költő új kötetéről szólt, s annak volt mintegy előhangja Würtz Ádám előző augusztusi látogatása, amikor a könyv illusztrációit elvitte Takáts Gyulának. S bár ezek a pinceszerek is Berzsenyi emlékének szellemében indultak, legalábbis Takáts Gyulának a Bacchus-könyvébe írt címadó bejegyzései szerint, biztosak lehetünk benne, hogy akkor, ott, több szó esett az új könyvről, főként a „Heszperidák”-ról, mint a klasszikus költő-elődről. Erre Fodor Andrásnak a maga helyén idézésre kerülő naplójegyzete is bizonyságul szolgál majd.

Az első, az új könyvet ünneplő találkozó 1975. augusztus 3-án történt. A házigazda – és ki ne felejtsük, a háziasszony, Takáts Gyuláné Szabó Ilona, Loncika – vendégei Albert Zsuzsa és Albert Gábor voltak. Ők mindketten írtak a Száz nap a hegyen c. kötetről.(19) Kíséretükben érkezett a Kaposváron élő Albert Áron és felesége, a Bacchus könyvében szereplő aláírása szerint „Mari”, akikkel Takáts Gyula szintén baráti kapcsolatot ápolt.(20)

A Bacchus könyve aznapi bejegyzéseit itt is Takáts Gyula indítja:

„Pinceszer / a „Horác” megírásának 176. / esztendejében Becén.”

Ezt Albert Gábor aláírása követi, ő szöveget nem írt hozzá. Annál kedvesebbek Albert Zsuzsa szavai:

„Minden együtt, jó gazda, szíves asszony, hegy s víz itt a kis oszlopos ház előtt, s alatt – mit kívánhat az ember többet erre a napra.
Albert Zsuzsa”

Végül Albert Áron és felesége sorai következnek:

„Örülök, hogy »hetven mandulafád«-ból legalább hetet személyesen is megismerhettünk!
Albert Áron
1975. augusztus 3.   Mari”

Ennek az összejövetelnek az előkészületeiről írásos nyomot nem találunk, a találkozó Albert Áron személyes közreműködésével jött létre. Albert Zsuzsa levelét idézem:

[A fényképet] Nyilván Albert Áron, a sógorom készítette. Kaposváron dolgozott akkor, a sebészeten, kezdő fiatal orvosként. Nagy irodalompártoló, sőt, versmondó, Illyés Gyula is nagyra becsülte. Így ismerkedett meg Takáts Gyulával is, ő hozott össze vele, ahogy a levéltár igazgatóját Kanyar Józsefet szintén az ő révén ismertük meg.(21)

Maradt viszont levélben rögzített utóhangja az eseménynek. Idézzük Albert Gábor 1975. augusztus 29-én postázott levelét:

Kedves Gyula,
a becei hegy innen Pestről még varázslatosabbnak látszik. Nagyon jól éreztük magunkat és őrülök, hogy ott láthattalak Benneteket. Kicsit irigykedem is, s ha csak tehetem, ha arra járok, nem kerüllek el.
Szeretettel ölellek, feleséged kezét csókoltatom
Gábor
Zsuzsa(22)

Három hét sem telt el az iméntiek után, s máris megvalósult a negyedik Bece-hegyi irodalmi pinceszer. Ennek előkészületeit ismét dokumentálni tudjuk. Az első hír, első nyoma az előkészületeknek Fodor András levele, melyet 1975. július 25-én írt Tüskés Tibornak, ennek részletét idézzük:

Takáts Gyula elégedetten tért meg Párizsból – most már Becén vannak; s várják a velünk való találkozást. Ezt szeretném majd Veletek megbeszélni; talán Bertókék is csatlakoznának, akik augusztus elejétől itt nyaralnak Lellén.(23)

Erre Tüskés már másnap válaszolt:

…úgy tervezem, hogy aug. 5-én megyek Fenyvesre, s akkor – átutazóban Pécs felől jövet – rövid időre leszállnék Fonyódon előzetes „terv-egyeztető” megbeszélésre. A becei útra (ha ilyenre gondolsz) talán aug. 10. körüli valamelyik nap volna jó.(24)

Nem tudni, mi hangzott el a „terv-egyeztető” megbeszélésen, annyi biztos, hogy az augusztus 10. körüli utazás nem tudott megtörténni. Következő dokumentálható nyomunk Takáts Gyula 1975. augusztus 15-én kelt levele, melyet Fodor Andrásnak küldött, s itt már a konkrét, megvalósult időpont szerepel:

Várunk Benneteket 22-én. A 11 órás, Pécsről jövővel gyertek, így jól elbeszélgethetünk és ihatunk is, mert úgy szép a magyar, ha… stb.(25)

A pinceszer a jelzett napon valóban megtörtént, de a tervezettnél kevesebb résztvevővel. Tüskés Tibor sajnos nem tudott jelen lenni, erről előre tájékoztatta Fodor Andrást 1975. augusztus 18-án kelt üzenetében:

Kedves Bandi, hazatérve Esztergomból kényelmetlen munkahelyi (könyvtári) ügyek vártak, amelyek nem teszik lehetővé, hogy 22-én vonatra üljek. […] Becén, kérlek, ments ki; Takáts Gyulának magam helyett a D. N.-beli kritikát tudom küldeni.(26)

Így végül ezen a találkozón Fodor András és családja, valamint Csűrös Miklós vett részt.(27) A Bacchus könyvében történő megörökítést ismét Takáts Gyula indítja:

„Pinceszer, / az „Osztályrészem” megírásának / 176. esztendejében, Becén.”

Ezt követi Fodor András alkalmi versikéje, majd Csűröst méltató, biztató szavai:

„Négy nappal Ilona után,
a meghatódástól kissé sután,
becei bortól bölcsen,
szavam hogy egymásba ne öltsem,
prózában folytatom;
– örülök, hogy egy közénk méltó tükét ismét elültethettünk a magyar-mediterrán fordított lejtőjén – (majd csak megkapaszkodik!…)
Fodor András”

Fodor igen nagyra értékelte már a fiatal Csűrös tehetségét és munkásságát is, ezért a méltató szavak. Többször írta róla (pl. naplójában), hogy „nemzedékének legjobbja”. Aki szerény szavakkal röviden a következőket írta Takáts Gyula vendégkönyvébe:

„Szentgyörgyhegytől búcsúzóban, Becével ismerkedőben, otthonias érzésekkel írtam:
Csűrös Miklós”

A bejegyzések sorát Fodor Andrásné Sárika szavai zárják, melyeket aztán fiai, Dávid és az akkor hatéves János is aláírtak:

„Hálás szeretettel Loncikának, Gyulának a szép becei napért:
Sárika
Dávid   JÁNOS”

A lap alján egy dátum található, Takáts Gyula kézírásával: „1975. aug. 21”. Ez nyilvánvaló tévesztés, a fent idézett dokumentumok igazolják, hogy a pinceszer 22-én volt. De ezt bizonyítja Fodor András naplójegyzetének dátumozása is, mely erről a napról szól, s annyira hangulatos és információgazdag, hogy általa az olvasó is átélheti annak történéseit, vidámságát, tartalmi gazdagságát. Különösen igaz ez azokra a sajnos már egyre kevesebbekre, akik maguk is jártak Takáts Gyula becei birtokán. Akik tudják, hogy a gazda borpincéje mintegy kétharmad-úton van a hegyoldalban a kapu és a magasan, de még mindig nem a hegytetőn álló kis ház között. Tudják, hogy a pince előtt malomkő asztal állt, mellette paddal – a malomkő ma is megvan, helyreállítható, csak fa lábazata korhadt el. S tudják azt is, hogy „a pince előtt most nem ülünk le stációzni” azt jelenti, hogy a gazda nem a malomkő asztal mellett kínálta borral vendégeit, az fönt a ház előtt, a két oszlop tartotta teraszon megterített asztalnál várta őket. S ott várt rájuk Loncika, a ház asszonya is.

Idézet Fodor András naplójából:

VIII. 22. Péntek. Bece-hegy

Messziről mutatom Csűrösnek a Két oszlopot, mely nem fehérlik már úgy, mint régen, belenőtt a környezetbe. Takáts nem csak észlelte érkezésünket, de keresztbe csíkos trikójában elénk is jön a kapuig, kezében a fehér ellenzős sapka. A pince előtt most nem ülünk le stációzni. Miklós kap egy fonott üveg bort, élvezettel nézi a krétával díszített hordókat. Egyikre nevetős napot rajzolt a jókedvű gazda. A jókedv érződik a fönti ház tájékán is. Loncika magához öleli az elsőként érkező Jánost:(28) – Hogy dobog a kis szíved! – Futottam.

Gyula minden mozdulatán, házigazdai sürgölődésén érzik az elégedettség. Feleségétől hallom először, nagyon szépnek tartja Miklós róla írt dolgozatát.(29) – Ilyen még nem volt. – Kitűnő az írásod! – kontráz az illetékes. Miklós elismeri, a bor is, a látvány is szebb-jobb itt, mint Szentgyörgy-hegyen. Gyula arra beszélné rá a fiút, ne adják föl az ottani javakat, legalább a ház maradjon, kis szőlővel.

Gyula előhozza a Száz nap a hegyent(30) s kis versmagyarázatot tart az érdemes tanítványoknak. Miklós szinte kívülről tudja A heszperidák kertjén innent.(31) Elég szép Csányi kritikája,(32) Tüskésé is jó a „Dunántúli Napló”-ban,(33) annál lesújtóbb a vélemény Laczkó András „Tiszatáj”-beli dolgozatáról.(34)

Kellő időben kapjuk a töltött káposzta ebédet. A gyerekeknek nagyon tetszik a rásütött szalonnakoszorú. Szorgosan hajtogatom a bort, de a dionüszoszi felszabadító élményt most nem kapom tőle. Írunk három társaslapot Bullának,(35) Kormosnak,(36) Szásznak.(37) (Imre minap „Magyar Hírlap”-beli Vaspróba-ismertetőjében olyan várakozáskeltően írt, mintha Kaposvár új Nagyváradként bontakoznék a horizonton.)(38)

Gyerekeink a remek messzilátóval szórakoznak. Igen szép a felső kertbeli kirándulásunk. Pompás-tiszta az atmoszféra. A szigligeti hegyek árnyéka már ringadozik az öbölben. A fiúk fantáziáját foglalkoztatja, hogy a vaddisznók le szoktak járni a tetőről, a ciszternának dörgölve hátukat, feneküket. Gyula elővette a Bacchus könyvet is az Osztályrészem 177. évfordulóján. Feljegyzések, s ha az AGFA film is úgy akarja, szép felvételek maradnak kirándulásunkról.

Két hét sem telik el, mire sor kerül a Száz nap a hegyen megünneplését célzó harmadik irodalmi pinceszerre. Ennek vendége Csányi László volt, aki szintén kritikát írt a kötetről, mint arról fentebb, Fodor András naplójából már értesülhettünk. Csányi nemcsak barátja, hanem értő monográfusa is volt Takáts Gyulának. Nem egyedül érkezett Bece-hegyre, elkísérte őt Gottvald Károly is.(39)

Takáts Gyula igen közvetlen hangon címezte meg a Bacchus könyvének erre az irodalmi pinceszerre szánt oldalát:

„Pinceszer, / Csányi László kedves bor és Ber- / zsenyi kedvelő barátommal”

Ezt követik Csányi László sorai, melyeket Gottvald Károly is aláírt, s a datálás is tőle származik:

„A »Száz napot« idézve, kezünkhöz szelídítettük »az ellenünk végtelen teret«, mely végtére mégis csak otthonunk, ha otthonunkká tudják tenni.
Csányi László
975. IX. 3.
Gottvald Károly fotoriporter”

Ennek a becei irodalmi pinceszernek a létrejöttéről csak kevés forrást sikerült összegyűjteni. Csupán Csányi László 1975. augusztus 24-én kelt levele ad támpontot, ebből idézünk:

Kedves Gyula, köszönöm leveled,(40) s szívből örülök, hogy kis esszém tetszik, nyilván azért, mert érzik rajta az őszinteség és a csodálat, amit a megértés szokott diktálni. […] Írod, hogy októberig Becén lesztek, s miután a jelek szerint sikerül felétek mennünk, tervünk szerint szeptember 3-án délután egy órára betoppannánk Hozzátok.

Az idézet igazolja, hogy a szeptember 3-ai összejövetel nem spontán, hanem tervezett, szervezett volt.

Fodor András idézett naplórészletéből már értesültünk róla, hogy a friss könyvről Laczkó András is írt kritikát, mely a Tiszatájban jelent meg. Tegyük most félre, hogy mi volt a véleménye a társaságnak és Takáts Gyulának a kritikáról, azonban tény, hogy a könyvvel kapcsolatos irodalmi pinceszerekre a költő nem hívta meg Laczkót, egyetlenként azok közül, akik írtak róla. Ám a véletlen úgy hozta, hogy ebben az időszakban Lackó a feleségével együtt arra járt – tán valahol a közelben nyaraltak –, s ahogy az többeknek szokása volt, arra jártukban „beugrottak” Takáts Gyulához 1975. augusztus 17-e délutánján, ahogy maga Laczkó írja a Bacchus könyvében, véletlen látogatásra. A költő az ilyen „beugró” látogatókat is szívesen fogadta. Ebből persze nem lett irodalmi pinceszer, azt azonban kimondhatjuk, hogy Takáts Gyula rövid pár hét alatt mindenkit vendégül látott Bece-hegyen, akik a Száz nap a hegyen c. kötetéről kritikát, ismertetőt írtak.

A hatodik, egyben utolsó becei irodalmi pinceszer 1977. augusztus 13-án zajlott le. Előkészületeknek – meghívásnak vagy bejelentkezésnek – itt semmi nyoma nincs, minden jel, még a társaság összetétele is, arra utal, hogy ez egy spontán látogatás volt. Más esetben is megtörtént, hogy Szigligeten tartózkodó pályatársak, barátok fölkerekedtek, s meglátogatták Takáts Gyulát Bece-hegyen, aki mindig szívesen fogadta őket. Ez történhetett ebben az esetben is, a költő pedig megtisztelte kiváló vendégeit azzal, hogy látogatásukat irodalmi pinceszer rangjára emelte.

Mint már megszoktuk, ennek az ünnepi eseménynek a bejegyzései élére is Takáts Gyula írt címsorokat a Bacchus könyvébe:

Irodalmi pinceszer / Csokonai „A magányossághoz” c. / verse születésének 179- évében. / Jelen vannak:”

Nem véletlen, hogy a hagyományokkal szakítva, Takáts Gyula itt nem Berzsenyit, hanem Csokonait idézi meg, s éppen A Magánossághoz c. versével. A költő számára az az esztendő a gyász éve volt. Első felesége, Szabó Ilona – Loncika – 1977 márciusában hunyt el.

A cím alatt Nagy László tréfás, vidám alkalmi verse olvasható:

„Nem volt Bacc-hus
Csupán hal hus
Rá bor, íze mandula,
Ég és föld, a Bece-hegy,
megindula,
Indulnánk mink is ahogy
a piás becce megy
*
Ajánlás:
Éljen hát Takáts Gyula
azaz Dula Tragács
Hangozza verseit Tihany
Bece, Gulács, Arács!”
Itt egy újabb „*” alatt Szécsi Margit két, befejező sora következik:

„Ezt kívánja Laci bács,
mert oly jó a hangula
ta.
Sz. M.”

Nagy László nem írta alá a versét, s épp annak hiánya miatt a szemlélőnek alig is tűnik fel, hogy a két versszak és az utolsó két sor nem azonos kéz írása. Megszoktuk, hogy a Bacchus könyvében mindenki aláírta a szövegét. Mégis van bizonyíték arra, hogy a két versszak Nagy László szövege és keze írása. Ez pedig Bertók László jegyzete a Bacchus könyve hasonmás kiadása egyik példányának 81. oldala alján (mely az eredeti vendégkönyv Takáts Gyula számozása szerinti 44. oldalát tartalmazza):

„A Nem volt-tól … Arácsig! Nagy László szövege és kézírása: 2009. 01. 25. Bertók László”

Persze az is magyarázatot igényel, hogyan, s miért került Bertók László jegyzete a hasonmás egy példányába, s hogy melyik az a példány. Természetesen ez is meg fog történni, előbb azonban vessünk egy pillantást a megjegyzetelt lapra, majd lépjünk tovább, hiszen a következő oldal is ennek az irodalmi pinceszernek emlékét őrzi, s Bertók ahhoz is írt jegyzetet.

A másik oldalon Bihari Sándor szavait követik az övével együtt a további résztvevők aláírásai:

„Esmég a régi szeretettel:
Pomogáts Béla   Bihari Sándor
Major-Zala Lajos   Bihari Zsóka
Linda
Pomogáts Klári
1977. 8. 13.”

A lap további részét Nagy László párzó lovakat ábrázoló rajza látható, melynek már máskor, másutt is híre kelt, most itt is megidézzük. Mellette a lap alján Takáts Gyula tréfásan rosszalló rímes szavai:

„Laci-Laci,
ilyen paci?!
Ki a társát…
<átsatírozott, olvashatatlan sor>”

Mivel Nagy László a rajzát sem írta alá, nem is szignálta, Bertók László ehhez is jegyzetet fűzött:

„Nagy László rajza (és verse (?) balra lent. Vagy T.Gy. Verse?!) 2009.01.25. Bertók László”

Takáts Gyula kézírását a legjobban ismerő Parill Orsolya határozott álláspontja, hogy a kis vers „balra lent” Takáts Gyulától származik. Bertók maga is erősebben gyanakodott erre, aláhúzása ezt bizonyítja. S most következzék a magyarázat, hogyan kerültek Bertók László jegyzetei a hasonmás kiadás egy példányába. Ehhez személyes kitérőt kell tennem.

Tudomásom volt a Bacchus könyve hasonmás kiadásának megjelenéséről, de mivel az könyvárusi forgalomba nem került, nem tudtam hozzájutni. Bertók László segítségét kértem, ő nem is késlekedett, rövidesen szerzett nekem egy példányt. Ráadásul ezt is dokumentálta egy igen szellemes, hangulatában a becei emlékekhez illő dedikációban:

Azóta is hálás vagyok Bertók Lászlónak a könyvért, a dedikációért, a jegyzetekért, s azért, hogy mindezt ebben a dolgozatban közzé tehettem.

Egészében nézve a Bacchus könyvének ezt a két, immár meg is jegyzetelt oldalát, felötlik a szemlélőben, olvasóban, hogy tán meglehet, ezen az irodalmi pinceszeren fogyott a legtöbb a kitűnő becei borból… S tekintsük is meg végül ezt a két lapot egyben, hogyan fest az eredeti vendégkönyvben:

A Bece-hegyi irodalmi pinceszerek sora ezzel véget ért. Természetesen számos olyan találkozó történt még Takáts Gyula kétoszlopos kis háza, borpincéje idilli környezetében, amelyek hangulatukkal, tartalmukkal, s – mondjuk ki – rangjukkal beleillettek volna ebbe a sorba. Ám ha a költő azokat nem nevezte ki irodalmi pinceszernek, az utókor sem teheti meg azt.

Egy ilyen látogatásról mégis szót kell ejtenünk, mert csakúgy, mint a korábbi pinceszereken, a Bacchus könyvében is rögzítve került elő Berzsenyi szelleme és verse, ezúttal a Levéltöredék barátnémhoz című.

Mindössze három héttel az utolsó pinceszer után, 1977. szeptember 3-án Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs látogatta meg Takáts Gyulát. A Bacchus könyvébe e napon került sorok igen meghitt hangulatú beszélgetést sejtetnek. Nemes Nagy Ágnes rövid versét olvashatjuk itt, melyet nemcsak ő, hanem Lengyel Balázs is aláírt:

„Becehegyi habos kőris,
házi-címer, erős őr is,
Takáts Gyulánk ihletője,
légyen áldott lombja-tője!

Szeretettel jegyzé
hű barátnéja,
1977. szept. 3.
Nemes Nagy Ágnes
Lengyel Balázs”

Takáts Gyula ugyan több bejegyzést és rajzot is helyezett el saját vendégkönyvében, az viszont nem volt szokása, s csak nagyon indokolt esetben tette, hogy vendégei sorai közé vagy mögé maga is írjon. Itt megtette, s bizonyos, hogy erre a beszélgetés tartalma, hangulata vette rá:

„Ágnes kérésére a »Levéltöredék barátnémhoz« emlékére ittuk a pohár borocskát s én külön is az ő emlékére,(41) mert:

»Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.«”

A Takáts Gyula vendégkönyve által őrzött további emlékek még több tanulmányra való kutatást, feldolgozást érdemelnek és igényelnek. Ez azonban már nem az első Bece-hegyi irodalmi pinceszer. 50 éves évfordulójára született dolgozat tárgya.

---

Hivatkozások

1 Bece-hegyen, természetesen.

2 Berzsenyi két ódát írt A magyarokhoz címmel. Az elsőn hosszú ideig, 1796-tól 1810-ig dolgozott, mire megjelent nyomtatásban. A másodikat 1807-ben írta. A kettő közül az elsőnek, a „Romlásnak indult hajdan erős magyar!” kezdetűnek volt kerek évfordulója, igaz, nem 1971-ben, hanem 1970-ben.

3 Takáts Gyula és Tüskés Tibor levelezése 1959–2008, s.a.r. Fehér Zoltán József, Pro Pannonia, Pécs, 2021 (a továbbiakban TGy – TT lev.), 255.

4 Fodor András és Takáts Gyula levelezése 1948–1997, s.a.r. Pintér László, Pro Pannonia, Pécs, 2007 (a továbbiakban FA – TGy lev.), 186.

5 TGy – TT lev., 256.

6 FA – TGy lev., 190.

7 TGy – TT lev., 263.

8 TGy – TT lev., 263–264.

9 TGy – TT lev., 264.

10 FA – TGy lev., 195.

11 Bertók László eddig publikálatlan levele a MNL Somogy Megyei Levéltárában, Takáts Gyula hagyatékában található.

12 TGy – TT lev., 265.

13 TGy – TT lev., 266.

14 TGy – TT lev., 273.

15 Fodor András és Tüskés Tibor levelezése II. 1967–1976, s.a.r. Tüskés Tibor, Pro Pannonia, Pécs, 2008. (a továbbiakban FA – TT lev. II.), 251.

16 Fodor András: A hetvenes évek II., Helikon, 1995., 90–93.

17 Fehér Zoltán József: Dedikált könyvek Takáts Gyula könyvtárában, Pro Pannonia, Pécs, 2020., 125–127.

18 Dr. Élthes János jogász, az 1956-os forradalom idején működött Szabad Somogy (Rákóczi) Rádió vezetője. Szalai László (1929–1985) újságíró, a Somogyi Néplap munkatársa.

19 Albert Gábor: „Száz nap a hegyen. Takáts Gyula versei.”, Magyar Nemzet, 31., 110. sz. (1975. május 13.), 9., illetve Albert Zsuzsa: „A valóságból a valót… Takáts Gyula: Száz nap a hegyen.”, Könyvvilág, 1975/5., 3.

20 Dr. Albert Áron tüdőgyógyász főorvos, Albert Gábor testvére, és első felesége, Dr. Huminszky Mária gyermekorvos. Albert Zsuzsa szíves információit köszönöm.

21 Albert Zsuzsa 2022. május 8-án nekem küldött levelét itt is megköszönöm – abból idéztem. [FZJ]

22 A levél Albert Gábor kézírása, amit a végén Albert Zsuzsa is aláírt. Az eddig publikálatlan dokumentum a MNL Somogy Megyei Levéltárában, Takáts Gyula hagyatékában található.

23 FA – TT lev. II., 322.

24 FA – TT lev. II., 322.

25 FA – TGy lev., 242.

26 FA – TT lev. II., 323. A kritika: lásd a 33. sz. jegyzetet.

27 Csűrös (eredeti nevén Merhán) Miklós (1944–2015) József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár.

28 Fodor János (1969) egyetemi adjunktus, a Fodor András hálózati életműkiadás projektvezetője, a költő ifjabb fia.

29 Csűrös Miklós: „Száz nap a hegyen” Takáts Gyula új verseiről, Somogy, 5. 4. sz. (1975. december), 22–28. Az írás 1975 nyarán már készen volt, Takáts Gyula a kéziratot látta, Fodor Andrással folytatott levelezésében 1975 júliusában szó esik róla.

30 Takáts Gyula: Száz nap a hegyen, Szépirodalmi, Budapest, 1975. A kötet az ünnepi könyvhétre jelent meg.

31 Takáts Gyula itt említett monumentális versciklusa a Száz nap a hegyen c. kötetnek mintegy a felét tölti ki.

32 Csányi László: „Bece-hegyi mitológia (Takáts Gyula: Száz nap a hegyen)”, Jelenkor, 18, 9. sz. (1975. szeptember), 854–857.

33 Tüskés Tibor: „Száz nap a hegyen. Takáts Gyula új verseskötetéről”. Dunántúli Napló, 32., 225. sz. (1975. augusztus 17.), 6.

34 Laczkó András: „Takáts Gyula: Száz nap a hegyen”, Tiszatáj, 29., 8. sz. (1975. augusztus), 68–70.

35 Bulla Károly (1946–2019) író, szerkesztő.

36 Kormos István (1923–1977) József Attila-díjas költő, szerkesztő.

37 Szász Imre (1927–2003) József Attila-díjas író, műfordító.

38 Szász Imre: „Könyvespolcom”, Magyar Hírlap, 8., 225. sz. (1975. augusztus 17.), 10.

39 Gottvald Károly (1949–2019) fotóriporter, éveken keresztül dolgozott együtt Csányi Lászlóval.

40 A levél tartalmát nem ismerem, de biztosak lehetünk abban, hogy becei meghívás is szerepelt benne.

41 Természetesen Takáts Gyula 1977 márciusában elhunyt első felesége, Szabó Ilona, Loncika emlékére.