Apám
az utánozhatatlanra ütött,
az egyetlenre,
akiből nem születik
még egy. (…)
Azt mondják, ha az élők visszasírják a holtat,
a halott is velük zokog,
nincs nyugodalma, hazajár ellenőrizni,
bezárták-e az ajtót, elzárták-e
a gázcsapot, hiszen élőként ő volt,
aki elfelejtette ezeket a semmis
dolgokat (…)
Hol volt, hol nem volt, a kacskaringós, fecsegő Kis-Dunában, annak is az Aranyász nevű szigetén élt egy gyönyörű hattyú. Habfehér tollú, bóbitás. Hogy miért volt bóbitája? Majd a későbbiekben kiderül. (…)
Tényleg van átjárás. Gyerekverseim, bár rímesek, ütemesek, de a lényeges motívumok feltűnnek a felnőtt szövegeimben is. (…)
(Beszélgetés Fellinger Károllyal)
Jánosnak nincs múltja, csak halottai
vannak, most a fekete lepel alá
bújik, de hiába, kinn a lábfeje,
beteg apjának alig van pulzusa,
gyenge, vén szíve akár a csönd gyerek-
csörgője, amikor kiesik a még
ártatlan tenyérből (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
