Kezdetben volt a kép aztán a horzsolás. / Borzongó időkben – mindig – ikonfestés. / Mert egy vagyunk vele. / Bennünk a hasonmás. / Felemás kezünkben vetület. (…)
Mindig ez van. Hiába erősödik a szél, / tovább már nem gyorsulunk, csupán / nagyobb orrhullámot túrunk magunk előtt. / Hasítunk, hasítanak. (…)
Minden versnek múzsája van, / és mindegyiknek túl kevés. / Mert a vers a legnyersebb élet. / És az élet nem metafora. (…)
A szimbolizmus kora lejárt. / A dolgok és a fogalmak megszívták / magukat eddigi vonatkozásaikkal, / és önálló entitássá váltak. Meditációs / objektumokká és direkt kinyilatkoztatássá. (…)
Amikor még kissrác voltam, folyton szerelmes voltam. / Azoktól a testre feszülő egyenruháktól az iskolában / meg lehetett veszni. Ezt csak az érti, aki megélte, / meg Fellini mester. / A dupla diktatúra és az élet féltése végképp feltüzelt, / de több volt ez, mint fiatalság, ellenállás és buja életösztön. / Azok a lányok tényleg gyönyörűek voltak! (…)
okos a telefon, okos az óra,
a tévé is túl okos, meg a kocsi ablaknyitója,
okos karkötő, okos szemüveg,
okos az otthon, csak üres (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
