A belső ikon
A világ köldökét keresem.
Benned már annyiszor megtaláltam.
De téged még sohasem.
Angyalvár
Rohrban vártál rám Eszterrel, megbeszéltük,
hogy hazaviszlek benneteket, és elviszem
a kamerádat, amiről addigra átmentettem
a képeket, elállt a lélegzetem, amikor megláttalak
mezítláb, rajtam legalább három pulcsi volt
és egy kabát, úgy csóváltam a fejem, mint egy
szigorú apuka, a vadiúj kamerád ingvásárlás
közben az egyik boltban a földre pottyant,
letört az ajtaja, évekig úgy fotóztál vele,
hogy tartanod kellett fél kézzel, nem tudom,
melyik boltban volt, és melyik életben,
de sejteni vélem, hogy még nem fizettünk,
és ők sem hagyták el még a vártát.
Lázadás
Mindig ez van. Hiába erősödik a szél,
tovább már nem gyorsulunk, csupán
nagyobb orrhullámot túrunk magunk előtt.
Hasítunk, hasítanak. De nincsenek már
felfedezésre váró szűz területek odakint,
és ártatlan vizeken evezők.
A belső lázadás a leghangosabb.
A belső lázadók ma fénynyelők.
