a lakásodban hideg volt, / benned meleg, / végül a velencei karnevál helyett / kórházba mentünk. / idegbecsípődés, / 4-es, 5-ös csigolya. / a mentőautóból kiguruló tolószék / ösvényeket rajzolt a szűz hóba. (…)
Szorongva a nőt figyelem, vajon kiadja-e a gyógyszert. Mint régen, drogos koromban. Vényem nincs, az orvos házon belül oldotta meg. Egy dobozzal jön vissza, kiderül, egész havi adagot rejt. (…)
Az elején még számon tartja az ember, hány új megy el. Emögött valószínűleg a saját elhatározás erősítése áll, az önigazolás, bezzeg én itt vagyok, míg a másik nem bírta. A terápiások, ahogy családfát szokás levezetni, sorolják a valós és beceneveket, az itt eltöltött idő külön megjelölésével. Látod, nekem több van, mint neked, az semmi, kontráz rá a harmadik. A régebben rehabon lévő, az úgynevezett „öreg terápiás” csak legyint. (…)
A kert végében ások, a ház falán lógó csupasz villanykörte halvány fényénél. Csendes az angol kisváros, csak azt a tengerzúgásra emlékeztető zajt lehet hallani alig hallhatóan, ami a közeli autópálya felől vibrál folyamatosan. Olyan hangon roppan a föld, ahogy a ruha szakad, rögök gurulnak ki egymás után a fűre a sírból. (…)
Magyarországon sose látott ilyen szép felhőket. Mintha festve lenne, kék több árnyalatban, fehér, szürke, sormintában ismétlődik. A biciklizés is könnyebb volt így, csak nézni felfelé, az utat betéve tudta, minden nap ugyanarra. (…)
Egy meztelen nő áll az utcán, gitárral kezében. Sűrűn esik a hó, a kucsmás járókelők fekete kabátban, némán mennek a járdán, ügyet se vetve rá. Telt mellei a pengetés ritmusára rezegnek, egy lassú orosz dalt énekel, a finom bőrön halványan csillognak az olvadó pelyhek. Feje felett cirill betűkkel villog a neon. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑