A Kiterjeszthető végtelen az emberi testnek a mozgás és a fények általi, részleges metamorfózisát megvilágító, elvont figurativitásra épül, szemben a Putrefakcióval, ami totális absztrakció, méghozzá az avantgárd hagyományaiból származó sajátosságai mellett a Charlene Spretnak-i értelemben vett spirituális dinamizmussal. (…)
Fábián Zoltán konkrét vagy geometrikus stílusú táblaképei, grafikái, valamint objektjei a „tárgy nélküli világ” malevicsi értelemben vett tézise mellett tesznek hitet. A szuprematizmus alkotói attitűdjét újrainterpretáló, hard edge-szerű kompozíciók lényegében valamennyi tárgyi vonatkozást elvető geometrikus absztrakciót valósítanak meg. (…)
Festményein a bohócok – pontosabban fogalmazva: a szárnyas bohócok – egy összetett tartalmat felvonultató, átfogó ikonográfiai rendszer sokszínű szereplőiként jelennek meg. Találkozunk itt fiatalabb és kevésbé fiatal, gyermekarcú és szakállas, vidámabb és szomorkásabb bohócokkal, sőt még pantomimfigurákkal is. (…)
Orosz Lajost az absztrakció művészei közé kell sorolnunk. Ez teljességgel egyértelmű, akkor is, ha művein, s főleg korábbi művein az absztrakció helyenként némi figurativitással ötvöződik. Továbbá akkor is, ha művészete vonatkozásában bizonyos szempontból szerencsésebbnek tűnik az „absztrakt” helyett az „informel” szó használata. (…)
Ha végignézek a posztmodern kánonon, akkor azt látom, hogy alkotói gesztusát tekintve valamilyen módon minden művészeti megnyilvánulás egy dekonstruktív alapállásról indul – a művész a világot a maga eszközeivel „lebontja”, majd egy szabad asszociáción alapuló módszerrel újjáépíti, vagy inkább újjáépítteti a befogadóval. A Te művészeti megnyilvánulásaid viszont, érzésem szerint nem ezen az úton járnak. Olyan, mintha nem akarnád az elmúlt tíz, száz, ezer évek művészi produktumait kidobni, hanem bizonyos szempontból – hangsúlyosabban – ezekből kiindulva indítasz. Jól érzem-e mindezt? (…)
Az alábbi szöveg Kecskés Péter művészetének, eddigi képzőművészi életútjának művészettörténeti áttekintését igyekszik elvégezni. Nem önmagában álló dolgozatról, hanem egy hármas egység részéről van szó, kiegészülve Kecskésnek az elmúlt két évtizedet átfogó személyes visszatekintésével, valamint a művésszel folytatott beszélgetés, interjú anyagával. E három szöveget egységben kezeljük. (…)
„Két dolog tölti el elmémet mindig új s egyre fokozódó csodálattal és hódolattal, minél gyakrabban és hosszabban gondolkodom el róluk: a csillagos ég fölöttem és a morális törvény bennem.” – ezzel a mondattal(1) vezette fel Immanuel Kant A gyakorlati ész kritikája című művéhez írt zárszavát. A „csillagos ég”, pontosabban a horizont, illetve „minden, ami alatta, fölötte, előtte, mögötte és rajta van, vagy úgy látszik, mintha alatta, fölötte, előtte, mögötte és rajta lenne”, alapvetően befolyásolta a P’Art Művésztelep 2017-es tomajmonostorai kivonulásának produktumait. (…)
Beszélhetünk-e kolozsvári iskoláról? Lehet-e iskolának titulálni egy olyan kezdeményezést, melynek éppen a velejét jelentő fogalom elfogadottsága nem teljes, ennek következtében pedig az egész – igaz, nagyon friss, alig több mint tíz éves – jelenség tisztázatlan, s inkább egy nagyméretű, (szervezetileg) gyenge fonással összeszőtt gyűjtőhálója az egyes megnyilvánulási módoknak. (…)
A mauritsi vonalat mintha folyamatos kettősség jellemezné: erős, szikár, ugyanakkor hajlékony, flexibilis; gyors, hirtelen, s valahol mégis lassú, mélyenszántó; elsőre esetlegesnek tűnő, ám mindenképp rendkívül megfontolt. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
