Költő, prózaíró, képzőművész alkotó, szervező, kezdeményező, szerkesztő, olvasó és értelmező értelmiségi, rózsakutató művelődéstörténész, kultúraantropológus, nevelés- és nevelődéskutató, tanár, az élővilágot szemlélő biológus, kertművelő, élménygyűjtő, jelenlévő. Kapásból lehetne folytatni, további hiányérzetekkel. (…)
Nagyszabású siratóvers a Balaton, a szabadvers apostolait, mestereit, példaképeit siratja benne Tolnai a jelenkor, 1967 nyara emblematikus magyar helyszínén, a magyar tenger partján, Kassákot és Füst Milánt, aztán Kodályt és Sinkó Ervint, és mindazokat, akiket az a kivételesen tragikusként megélt év elvitt. (…)
Szuverén alkotóról és homogén életműről van szó, alkotó és mű meglehetősen zárt világáról, amely annyiban vetett számot az alkotói világon kívüli közösségekkel, folyamatokkal, hogy kereste vele a kapcsolatot, a műalkotásokkal, a műalkotásokban fölkínálta a kommunikáció lehetőségét, miközben nem hajlott a társadalmi közeg által kínált, elvárt kompromisszumokra, nincsenek benne olyan irányok, próbálkozások, amelyek nem az alkotói világból, hanem a külső elvárásokból következtek volna. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
