Az erdő Nádor számára nem kifejezetten motívum, mint Csontváry számára a motívumban keresett „festői bölcsek köve”, hanem folyton alakuló vizuális nyelv, ritmus, észlelet, alakítandó, forgó anyag. A képek ettől nem teljesen absztraktak, befogadhatók tájképként is, de sokkal fontosabb bennük a szerzői megfigyelés tapasztalata, mint az ábrázoló karakter. (…)
ahogyan a felhő beleilleszkedik / véletlenül / egy-két faág formájába / úgy, / egy tudatban // megtanulni egyedül lenni / megtanulni úgy, / ahogy gyerekként voltunk jelen a térben (…)
A Negyven címet adták a kiállítók az itt látható tárlatnak, negyven kép bemutatásának. Molnár Eszter szerint ennek személyes, mélyebb összefüggésekre utaló okai is vannak. (…)
Csak az érzés van, / és az érzés: van. / Egy cselló egyetlen húrján meghúzott hang, / amit Ottliktól loptam / a Fehérvári úton (…)
Fontosak a határvonalak, az elkülönült önmagukban és önmagukba záruló képi inercia-rendszerek, amelyek közelről nézve újabb és újabb egységekre bonthatók. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
