Ha végignézünk a képeken, nagyon is jól látszik, ahány rajz és festmény, annyi személyiség, illetve ahány személyiség, annyi világ. Vagy hogy az egyik kép szövegét idézzem: „Ahány ember, annyi világvége.” (…)
Átmegyek holnap a falon, ha
senki nem zavar meg. Próbát
teszek a havon, Kriszti is így
indult el. (…)
Szóval, itt élek ebben a faluban, mióta az eszemet tudom, és nem is kívánkoztam soha máshova. De mióta megépült az autópálya, olyan furcsa érzésem van, mintha mindenki menne valahova, csak én maradok egy helyben. (…)
Az én példaképem először a téeszelnök lett, mert volt kocsija, családja, rendes állása, és mindig úgy állt a haja, hogy bármikor tarthatott értekezletet. Sokszor szerettem volna olyan hajat, de hát hajat nem örökölhet bárkitől az ember. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
