és zúgó Tisza, a lomha Kapos, / sorsom sodrának megtisztuló árja / emléket és vágyat szelíden összemos (…)
A színek szárnyas fáklyái föllobognak, / fényben fürdetnek szándékot, sorsot, vágyat, / és fölragyogtatják kérdő szemünknek / a szépséget zengő harmóniákat (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑