Weöres rátalált egy olyan kompozícióra, a keleti életszemlélet és a magyar (kortárs) versnyelv oly ötvözetére, amely bonyolultságtól mentesen fogalmaz meg az emberi létezésről, illetőleg annak bizonyos mértékben miértjéről, kontinuitásáról végső soron mindenki számára elfogadható és par excellence érvényes alaptételeket, alapvetéseket, melyeket rögzítve, lefektetve ezekhez képest bárki meghatározhatja aktuális énjét, jelenkori önmagát.
kitüntetett szerep / elolvasni egy könyvet / utoljára / mármint adott példányt / utolsóként / mielőtt kidobnák / mondjuk a papírgyűjtő konténerbe / vagy tűzre tennék elárvultan / lemondva róla végleg (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
