sarokba bújva sírni
„Ha úgy érzed, jelentéktelen vagy, gondolj arra, két ember,
apád és anyád szerette egymást, hogy te megszülessél.
És ugyanígy szerette egymást négy nagyszülőd,
8 dédszülőd, 16 ükapád és ükanyád.
Ha 25 évet számolunk egy generációra, 500 év alatt
1 048 576 ember szerette egymást, hogy te megszülethess.”
(Wayne Eugene Britton)
vannak el nem dönthető eseteink
nem döntés kérdése ugyanis
szüleink halálával mit kezdeni
egy sarokba bújva
félrehúzódva egyedül
könnyezni érthetetlenül
a rendünkbe oda nem illően
vagy valamitől épp észhez térvén
az örök hiányt az időből
egy pillanatra kihasítva felfogni
most már így vagyunk mi
én itt pityergek ő a szobában áll
hol a konyhában tör rá
engem a fürdőszoba vár
van majd húsz év előnyöm
de ő fordítva hiszi
hogy az idő e sebet
lassan kötözi
kettős seb ez
a halál ugyan nem rettent
az emlék azonban frissen rejt
s csak néha rúgja rám
egy fiókból kirántja sorsom
téridőn át bőrüket tapintom
anyám sápadt hátát látom
apám eres kezét nézem
arcuk hangjuk bennem maradt fenn
testükből egy-egy foszlány a lényem
nincs más út mint
saját génjeink továbbadása
átruházni a hiánytól sírást
és szülőként szállni a fohászba
letenni a terhet úgysem
vagyis átnyújtani lehet
s a legnagyobb rend
ha ugyanezt majd
miattunk érzi meg
egy gyermek
utolsó olvasó
kitüntetett szerep
elolvasni egy könyvet
utoljára
mármint adott példányt
utolsóként
mielőtt kidobnák
mondjuk a papírgyűjtő konténerbe
vagy tűzre tennék elárvultan
lemondva róla végleg
felfogni e kiterített
viseltes szövegtestet
rendeltetni még
elméhez érinteni betűtengerét
hisz könyvnek sorsa erről szól
ez igazi célja
midőn egykoron egy nyomdában
világára segítették
csakis egy utolsóért
lett termék helyett szentség
és a könyvek szintúgy magokból lesznek
de mindből csak egyetlen kellene
hogy valódi tétje legyen az emlék
s hogy új utolsókat mindig vessenek
mondatelemzés
jó móka lehetne
hivatalos leveleken meg
szolgáltatói szerződéseken
gyakorolni a mondattant
rákérdezni mit állítunk
és vajon ki az alany
alárendelt-e a tagmondat
vagy van-e logikai kapcsolat
jó móka lehetne
ehelyett fenyegető valóság
s ha kamaszkorban
nem jól tanultuk meg bizony
nem fog feltűnni a hazugság
