Sem ég, sem tükör fel nem szívja, ám / nyiladoznak, s makacs példa legyen, / deres barázdák a kezünk nyomán / két hegy között, vagy túl három hegyen (…)
E hosszúra nyúlt vendégeskedést / köszönni illik…? Tán a rögvalónak? / Tihany fölött ha felhők bandukolnak, / még kikísérlek: ne várj, le ne késd, (…)
A hely, ahová az olló belemetsz, nem elhanyagolható pontja az emberi egyetemességnek. Fejünkben lepereg az idő, az átváltozásé. A saszlából fehér lesz, ebből a kadarkából lesz az piros bor, amit a költő a Metszéspontokban említ. Ha felrugaszkodnánk, például a Badacsony magasába, mondhatnánk: a jövő kerül napirendre e korai görnyedezéssel. (…)
Nehéz és veszélyes könyvet tartunk kezünkben. Egyensúlyoz a mágia peremén. Régen elfelejtett kérdésekre talál választ. (…) – Kilián László könyvéről.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑