Sem ég, sem tükör fel nem szívja, ám
nyiladoznak, s makacs példa legyen,
deres barázdák a kezünk nyomán
két hegy között, vagy túl három hegyen –
Amit ifjonti kéz bontogatott
a vassal sebzett laza morzsalék
kitárja titkait, lesz fogadott
anyánk helyett édesünk, s lesz marék
hidegleléses vallomás a tettek
félhomályban nyüzsgő csíráiról.
Szerelmeink az időből kivájták
zselici lankák szobrait, mikor
a zöld szunyókál és szép száműzöttek
tagolják nyelvünket: deres barázdák.
