a reggeli eső remélhetőleg / az utolsó tavalyi hóra hullt / úgy tűnik el mindkettő / mint erdőben a vadnyom (…)
mindig a legalacsonyabb pont vonzza a vizet, / bőröd enyémet, almakeblű lányasszonykám, / napfény érleli, bimbózik, virágba borul / lábad között, szemérmetlenül. (…)
inkább fecsegjen a felszín és hallgasson a mély / inkább a vers vagy versből a gondolat inkább / egy sor inkább az örökre szólónak mondott / mondat inkább rólunk mintsem az Életről (…)
nagyfia a párás szélvédőre rajzol / szép új világ készül / olajfolt-szivárvány színű égbe / nyújtózkodó épületekről ugrál át emberkéje / a bajbajutottak utolsó reménye (…)
mint egy bikaszarvat / úgy fújja az utcát a vihar / sürgeti az ágyat vetőket / a szárítókötélen csonttá fagyva / ingek. üti a szél / dobolja nincs pihenés (…)
reggelente öt perc
a póznákon ernyedten lógó huzalok
a falu ütőerében és bennem is
lassulva áramlik a vér (…)
álmosan, még rajta a felemás pizsama,
még a kávét issza, se csókja, se vigasza.
ilyenkor fázósan maga alá húzva a lába,
árad a nap, sápadt van gogh-sárga. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
