Tag Kilián László

Kilián László: Konkolyom és ködeim

Vénusz a Balatonban születik. A vízben. A parton meg Ámor. A Balaton bajadérja persze sellő. Apróbb, mint a pelyvapor. Csak siserés udvarnépe révén látszik, hogy bejárja a víztükör széles-fényes mezőségeit. (…)

Kilián László: Koan a Balatonnak – etűd

Ott ülnek a sétány padján. Olyan távol, ahonnan már egymás szemébe nézhetnek. Folyik, aminek úgy kell látszania, mintha évődnének. A sétány padján – innen elég egy szemvillanás, és akár a zöldes víztükör felé fordíthatják tekintetük. Most még a nyárfák lombja hajladoz felettük a langymelegtől álmos délutánban. Hol van még az a hetvenkettes förmeteg, ezért ugyanúgy perlekedhetnek a majdani platánokról, mint a nyárjairól. Hiszen Tagore már mindent tud. Ami volt, ami lesz a Balatonnal, Füreddel. (…)

Kilián László: Aranyporos aranykorod

A kétnyelűt követő dáridós révületben keveredhetett tovább addig, hogy egy dámával már csacsognia is sikerült, de az oportónál már kapatos maroknyi közönsége csakúgy abba a muzsikába bonyolódott, ami fejében duruzsolt. (…)

Kilián László: Niomé II. – A vas mítosza

Herma hermából válik hermámmá. Onnan hermásítom ide. Az ott és az itt az idő két helye. Örülök a nyers hermának. Vad. Szűz. Zabolátlan. Vágyteli. (…)

© 2021 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑