Tag Tönköl József

Tönköl József (1948–2021): Kezünk hordóhoz odatapad

felemeljük a fejünket s utána nézünk a madaraknak, / elveszett szárnyaink kazlakon fehérlenek, álmodoztatnak, / hogy hová lett, hol van a másik élet, az a régi? (…)

Tönköl József versei

mintha várna valaki borral, vacsorával, / és hallanám hombár árva fejű urát elalvás előtt, / amikor bolondul nőttek tulipánok és tűzliliomok, / amikor innen elmentem, akkor még fiatal volt, / hagytam neki az ég ünnepét, naplomb koronáját, / húsvéti tojást, aztán elszaladtam úgy, / mint a megütött biciklikarika szalad el. (…)

Tönköl József versei

Tandoriéknak nem írok húsvéti lapot, hová küldeném, hová? / csak nézem, mi van a Lánchíd utcában, kövekre szórtan, / talán sápadt hó is hull, és a városon homályos füst lobog, / emlékszem, most már így marad velem Ágnes és Dezső, (…)

Tönköl József versei

Pipitérek tornyairól a harmat nem dől le, ahogy mellém te, / közöttünk csak tüskés nyelvű tehenek élnek, / könnyeiket bogarak isszák, pocsolyába csapnak a paták, / szarvak tövéből ki akar buggyanni a vér, hogy feketüljön, / hogy szalagos koszorúkat tartson az árokpart, (…)

Tönköl József versei

kinek a szekerét őrzöm, lőcsöt, saroglyát, kereket, / kimenjek-e oda, fagyott káposztákhoz, lepkékhez, / hordoz engem a Szedres ló, kinek a szecskavágója kiált, / milyen pajtából, milyen pókhálós porba süllyed a kése? (…)

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑