megszabadítom szívem / minden más gondolattól // és magamra úgy tekintek / mintha jelenlétében állanék // mielőtt imádkozásba mélyedek / félre kell fordulnom kissé // azután csendesen / áhítatba hozom magam (…)
Napra nap. Pontosan. / Az igaz minta szerint. / Minden mást kirekesztve / ölteni megint és megint. / Egymillió öltés. Végtére végtelen. (…)
mióta a tanárnő elköltözött / a kerítés lécei között a rés pusztulást / mutat… elhanyagolt a kert / senki nem gondozza a növényeket / az esőcsatorna alatti hordó megtelt / az épület ablakán a spaletták zárva / a napozóágy a tornácon hever / dögcédulát tűzött rá a szél (…)
Negyvenegy hosszú éve annak, / hogy szemtelen’ fiatalon, / adtam magam egy munkanapnak, / s azóta is ezt folytatom. / Időmet azóta szabom / dolgozatjavítás- s miegyébbel, / – ezeket most mind itt hagyom – / könnyű szívvel és üres kézzel. (…)
röpdöső szamovár köldökén / kikelt Halley üstökös elszórt magvaiból / száz szürke variáció meg a becsapott világfa / amelynek majdani törzséből Leonardónak faragja / vak esztergályos a csillogó ecsetnyeleket (…)
A függönyt hol átlyukasztják, / hol csak félrelibbentik / a golyók. / Van egy szobánk, amibe / nem mehetünk be, / hiszen egy közeli hegyre néz, / onnan lőnek bennünket. (…)
mindig a legalacsonyabb pont vonzza a vizet, / bőröd enyémet, almakeblű lányasszonykám, / napfény érleli, bimbózik, virágba borul / lábad között, szemérmetlenül. (…)
A hang este formájúvá lesz, az ég színeire bomlik. / Karaktereket spórol az olvasás. Lecsukódik a szem. / Befogadja tárnáiba a múltat a pupilla. / Majd újraírja, amit kihagyott az emlékezet. (…)
Nem kell mindig nagyot mondani a versben, / tépni az inget, fellármázni az Istent. / Elég ülni a szoba sarkában, csendben, / egyedül akár, onnan nézni a Mindent. (…)
Mindenség ragyogó királya haragos immár. Szememben ellenzéket talál, a csúf sötétet csúfabbra fertőzöm. Pokolbéli tobzódásom önsebet vágó tivornya. (…)
A világítótornyot akartuk megnézni, / az ódon szigetecske egy elfeledett, odahagyott / kincsét, amit utolsó látogatásunkkor birkák laktak. / Valahogy nem találtuk az odavezető utat. (…)
kitüntetett szerep / elolvasni egy könyvet / utoljára / mármint adott példányt / utolsóként / mielőtt kidobnák / mondjuk a papírgyűjtő konténerbe / vagy tűzre tennék elárvultan / lemondva róla végleg (…)
bekormozódott boszorkányok / fölött száll el a tó / benne az elolvadt tavalyi hó / elszáll fölöttük az idő / özvegy papírhajón csendes ólomkatona (…)
Itt a ház: ami nincs. / Itt a kert: ami nincs. / Gyönyörűszép / gyerekkorom / talmi kincs, talmi kincs. / Fű között kikirics. (…)
ő bólogat, de le nem fekszik, / őrizni kell – mondja – a lábát, / vagyis inkább a zoknit rajta, / mert tudja, hogyha leveszi, / a Zoknievő Szörny előjön, / s a fél zokniját megeszi (…)
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
