A tárlat azzal, hogy a statikus galériatérbe dinamikus kísérleti elemeket visz, hidat ver a klasszikus képzőművészet és a mozgóképarchívumok között. (…)
Centrum nem világom, csak kültér. / Kikirics, százszorszép, delejes / sóska. Jó móka,! Vendég sünnél / két kis kékcinke, kemény ügyfél! / Teraszunkon ittak, megfürödtek. / Boldog dal. Cintányért ütöttek / szemben, próbán, komoly tűzoltók. / Mestró kiált. Boldog. Hű! Jó volt! (…)
Szabadkán esett meg e különös történet, de nem a Bárányban, amely elit hotelnek számított történetünk idején. Oda szállni egyiküknek pénze nem volt, hiszen a koldulók osztályába tartozott, a másiknak ugyan arany is csörgött a zsebében, de ő meg fukar volt bizonyos helyzetekben… (…)
A kéz nélkül született fiú láthatatlan szárnyakat kapott Teremtőjétől. A zene birodalmát meghódító muzsikus, zeneszerző és karmester vált belőle, aki, kihasználva világhírét, vakvezető kutyát szerzett a szomszédságában élő világtalan kislány számára. (…)
Kilépek a Royalból, még hallom Mityás hegedűszólóját, a füstös étteremben a Pacsirtát varázsolja vonójával, és szembe jön velem a véletlen, az öreg Sihelnik szürkelovas fiákere. (…)
A sánta prímabalerina / beért a székesegyház hajójába. / Csak Marius Petipát látta. / Rá várt a férfi izgatottan. / – Vőlegényem ő! – súgta / az első fényes oszlopnak. / Engem vár épp egy évszázada! / Azóta zsibbad lába az oltár előtt. (…)
Schubert hajnalban ablakát kitárja. / Virradó Árva Két Csillagok könnyeit törölgeti. / Egy sós csöpp Franzi jobb kézfejére hull. / A járda menti akácok alatt szitakötő repül. (…)
Ezerkilencszáznegyvennégy / November kilencedikén / Éjjel háromfejű sárkány tört / A zentai Tiszára / Embereket emésztett el / Majd a föld gyomrába bújt / A vér helyén nőtt ki a lármafa / Hogy kiáltson némák helyett / A mindenkor élőknek (…)
Bogáncsot tépek gazdátlan kutya szőréből. / Istenre gondolok, aki mezők liliomát ruházza. / Tudom, most nem felénk néz Őhatalmassága. / Eb kelleti magát, riszál, kezemet megnyalja. / Gatyám is foltos, kicsim, éhezem én is! (…)
röpdöső szamovár köldökén / kikelt Halley üstökös elszórt magvaiból / száz szürke variáció meg a becsapott világfa / amelynek majdani törzséből Leonardónak faragja / vak esztergályos a csillogó ecsetnyeleket (…)
Mindenség ragyogó királya haragos immár. Szememben ellenzéket talál, a csúf sötétet csúfabbra fertőzöm. Pokolbéli tobzódásom önsebet vágó tivornya. (…)
Itt a ház: ami nincs. / Itt a kert: ami nincs. / Gyönyörűszép / gyerekkorom / talmi kincs, talmi kincs. / Fű között kikirics. (…)
megszálló katonák orvosa / rongyos gyomrot kimossa / morfin habzik / macska bagzik / bolondház kártyavár / kertek alatt kutya jár / veszett nyála csorog csorog / kábultak bús komondorok (…)
Madarak ébrednek, szabadon szól himnuszuk. / Ám sokágú síp hullámait hallom utcánkból, / s ablaküvegen át csoda sárgállik árokparton: / Kári lányok kikirics ruhában, mezítláb, egy percre / megállnak ablakunk alatt, pihegnek csöppet (…)
Előttem egy kedves novellám, amelyet sokszor javítottam, átírtam, értelmezgettem, mert gyerek- és ifjúkorom olyan világa elevenedett meg benne, amelyik állandóan újabb érzelmeket, képeket, hangokat, színeket, ízeket generált, s álmaimban vissza-visszatérő motívumokat szőtt és fejtett ki, mint anyánk hajdanán tett öreg… Continue Reading →
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
